Éberség

A Nagy Testvér mindent lát.

Jelszók

Bejárta az internetet az ellopott jelszók alapján összeállított toplista: milyen jelszóval védik egyesek a netet a holmijukat.


1. 123456 (Up 1)
2. password (Down 1)
3. 12345678 (Unchanged)
4. qwerty (Up 1)
5. abc123 (Down 1)
6. 123456789 (New)
7. 111111 (Up 2)
8. 1234567 (Up 5)
9. iloveyou (Up 2)
10. adobe123 (New)
11. 123123 (Up 5)
12. Admin (New)
13. 1234567890 (New)
14. letmein (Down 7)
15. photoshop (New)
16. 1234 (New)
17. monkey (Down 11)
18. shadow (Unchanged)
19. sunshine (Down 5)
20. 12345 (New)
21. password1 (Up 4)
22. princess (New)
23. azerty (New)
24. trustno1 (Down 12)
25. 000000 (New)

Az internetes hírportálok jót ironizáltak a listán, hogy a sok hülye user milyen béna jelszóval védi a tulajdonát. Pedig 38 millió jelszót az Adobe-től loptak el. A felhasználóknak a világ legbonyolultabb jelszavával se lett volna esélyük.

Természetesen lehet, hogy az adobe123 jelszók pont az Adobe-től származnak...

Jeladó a szülészeten

-Sssssssasssz - Sz férje, az újszülött apja kórterembe zárt ôrültként masírozott fel-alá a szülôszobában, karjaiban az üvöltô gyerekkel és hangosan sistergett.
- Jól vagy? - mi voltunk az egyszerre engedélyezett két látogató.
A sistergô apa és a kotnyeles Ribizli.
- Sétálok vele, mert attól elalszik.
- Igazad, van, ha eleget sétálsz, elôbb utóbb elalszik. Lépésszámlálód van-e?
Morcos pillantás volt a válasz, a boldog apa össze-vissza szlalomozott a trapéz alakú 14 négyzetméteren.
- És mi a sziszegés? Felforrt az agyvized?
- Ettôl megnyugszik.
- Próbáltad? - Ribizlifozelek maga volt a vigyorgó szkepticizmus.
- Nem, de olvastam.
- Miért nem mész ki a folyosóra? Ott aztán gyalogkakkulhatsz körbe-körbe, ameddig akarsz.
- Csak bölcsôben lehet gyereket kivinni.
- Biztonsági okokból.
- ??? - fejezte ki értetlenségét a Ribizli. Beszélni felesleges lett volna az Üvöltésben.
- A szobából csak így mehet ki. Van a lábán egy jeladó, ha innen kikerül, jelez. Ha a szülészetrôl kikerül, jelez és lezárják a kórházat.
- Jack Bauer is jön?
- Egyszer leesett róla (nem Jack Bauer - Ribizlifozelek). Azonnal jöttek, hogy riasztani kell-e a nindzsákat. Amikor hazaengedik, ünnepélyesen leveszik a karkötôt a lábáról.
Tetszett a dolog, de azért nem álltam meg a következô kérdést:
- Igaz, hogy Stanislaw Lem-et olvasol neki?
- Igen.
- Próbálkozz majd egy kis Orwellel is.

Biztonság

- Van wi-fi? - érdeklôdtem a portásnál.

- Természetesen. Adom a kódot - kézségeskedett.

- Ez a titkos jelszó? - néztem a nyomtatott cetlire.

- Ez?

- Ez.

Ha Yodával beszéltem volna, rákérdezek, nem hülyéskedik-e, de a recepciósnál nem akartam kockáztatni.

Egy pillantással megtanultam az öt betűből és öt számból álló kódot, mint egy James Bond:

- 12345abcde.

Elsô a biztonság

- Valaki hozzáfért a gmailomhoz - esett pánikba ribizlifozelek.
 
- Honnan tudod?
 
- Van egy látogató Georgiából. Én nem voltam Georgiában. Gondolom te sem.
 
- Esetleg kérdezzük meg Yodát...
 
 
A Gmailban meglehetôsen kényes információkra lelhet a hacker. Ezek a bizalmas emilek általában titkosított pdf-ek, de én fejbôl két olyan programot tudok, ami pdf jelszavakat tör fel. (A programleírás "elfelejtett" jelszavak visszaszerzésérôl beszél...)
 
- Azonnal változtassuk meg a jelszót!
 
Mindkettônk jelszava egy-egy tucat véletlenszerû karakterbôl álló betû- és számhalmaz. Egyedül Yoda emilcímének egyszerûbb a jelszava. A mi jelszavainakat azonnal lecseréltük egy-egy véletlenszerûbb és hosszabb szám- és betûhalmazra.
 
- Csináljuk meg a Google kétkulcsos jelszavát!
 
- Biztos?
 
A Google kétkulcsos jelszó egy ôrület. Miután a paranoid felhasználó bepötyögte jelszavát, egy újabb rovat nyílik meg. Ide egy ellenörzô számkódot kell beírni. Az egyszer használatos telefonos kódot a Google sms-ben küldi el a felhasználó mobiltelefonjára.
 
- Mi van, ha nincs nálam a mobilom?
 
- Milyen geek vagy te?
 
- Most komolyan. Ott ülünk a sivatagban, van internet, de nincs mobil hálózat. Hogy fogunk levelezni? Magyarországon se fogjuk mindig cipelni az amerikai telefont.
 
- Van az ellenôrzô szám...
 
- Micsoda?
 
- A Gmail véletlenszerûen legenerál pár véletlenszerû számból álló tizenkétjegyû egyszerhasználatos kódot.
 
- És megjegyezzük ôket?
 
- Akár. Vagy kinyomtatjuk...
- Ragasszuk a képernyôre - ironizáltunk. A legprofibb hackerek jelszavaikat nem spéci kódtörô programokkal szerzik, hanem például felhívák az érintett cég titkárnôjét:
 
- Jaj, drága, John vagyok, elfelejtettem a napi jelszót, kirugnak, ha nem leszek kész a munkával, meg tudnád mondani?
 
Esetleg megnézik a dolgozók íróasztalát. Minnél bonyolultabb és minnél többször változik egy jelszó, annál nagyobb az esélye, hogy az alkalmazottak valami könnyen elérhetô helyre ragasztják érvényes kódukat.
 
- A mobilokkal és a többi kütyüvel mi a helyzet? - mindketten szmítógépek mellett telefonokon és egyéb masinákon is levelezünk.
 
- Azokhoz egy alkalommal kell új kódot használni - aha, akkor a telefonokat nem védi?
 
- Nem.
 
- Biztos, hogy feltörték a gmailt?
 
- Ki más férne hozzá Georgiából? Texasból a bank szokta frissíteni a naptárat a fizetési határidôkkel, de Georgiából?
 
Aztán pillanatnyi csend:
 
- A Delta volt az! Megengedtem, hogy beírja a naptárba a repülô indulását.
 
Amikor legördültek a kövek szívünkrôl, az egyetemen a földrajztanszék szeizmográfja erôs földrengést jelzett.

Bankos történet

Hungarian National Bank
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megvettük a repjegyet haza nyárra.

A dolog nem volt egyszerű. Nem arra gondolok, hogy a jegyet telefonon vettük meg és nem interneten: az alkalmazottnak megmondtuk, mit akarunk és ő megtalálta a legolcsóbb napokat. A fickó profi volt és nagyon rendes. Az egyéni probléma, hogy a mostani repjegyárakkal a 26 perces telefonbeszélgetés a világ legdrágább hívásai közé tartozik. A fizetés volt kicsit problémás.

Mielőtt elköltöttünk volna egy kisebb vagyont, feltelefonáltam a bankomat Budapesten. Ellenőriztem a vásárlási keretet és szóltam, lesz két nagyobb terhelés. Ezt a számlát csak erre használjuk. Tavaly rákerült a pénz és azóta a számla aludt.

Korábban beléptem a bank oldalára, hogy megnézzem, van-e elég pénz a számlán. A bank megreformálta az oldalát. Eddig a jobb oldalra kellett beírni az azonosítókat, most a balra. Volt más változás is, de azok hidegen hagytak. Ez idegesített. Háklis és paranoiás vagyok, de egyből arra gondoltam, valami rosszindulatú támadás, phising áldozata vagyok.

Pénz volt. Telefonoztam.
Elmondtam, miről van szó. Mire a bankos hölgy:
- De hát ez a kártya le van tiltva.

Meglepődtem.

- Hogyhogy le van tiltva?

- Volt róla tavaly májusban egy gyanús vásárlás. Salt Lake City Budapest repjegyet vettek a számlájáról.

Eddig négy egymást követő évben vettünk erről a számláról Salt Lake City - Budapest repjegyet. A bank által gyanúsnak tartott vásárlás után leglább háromszor jártam benn a bankban. Akkor már a kártya le volt tiltva. Minden egyes alkalommal megpiszkáltam a számlát, tettem be pénzt, lekötöttem pénzt, stb. Egy alkalommal sem szóltak, valami nem kóser. De legalább most...

Szerencsére mindent el lehetett telefonon intézni. Feloldották a tiltást. Ellenőriztük a vásárlási limitet. Szóval, minden rendben volt. Igaz, a repjegyet nem lehetett megvenni, de az elmélet működött.



Nemcsak a magyar bankok csinálnak fura dolgokat, amikor a kliensek pénzére vigyáznak.
Amikor Minnesotából ideköltöztünk, az egyikünk kártyahasználatát a bank szokatlannak tekintette és bizonyos tranzakciókat nem engedélyezett. Mások viszont átmentek.

Nem sikerült harminc dollárért tankolni. Viszont a boltban kétszáz dollárért vettünk mindenféle ennivalót. (A kártyacsalóknak is szüksége van ételre, na.) Nem sikerült a reptéren kifizeti a két dolláros parkolást. Az IKEÁ-ban is gond volt a tíz dolláros ebéddel. Miután a tíz dolláros ebéd a bank szemében lopásgyanús volt, a szoftver csont nélkül átengedte a négyszáznyolcvan dolláros bútorvásárlást.

A testnéző

MSP
Originally uploaded by ribizlifozelek

A body scanner se rossz szó, nekem azonban a testnéző jobban tetszik.
Hollandiában már bevezették, Salt Lake Cityben is van egy ideje. Sokan gyűlölik.
- Látják a meztelen testem körvonalait! - mondják.
- Látják a feleségem meztelen testének körvönalait! - mondják mások, akiket kevésbé szeretek, mi ez a tulajdonosi hozzáállás? Tiltakozzék a feleség, ha őt ez zavarja. Nagykorú.
- Látják a gyerekem meztelen testének körvonalait! - ez érthetőbb.

Persze a zombiszerű körvonalnak kevés köze van az igazi emberhez és nagyon perverznek kell lenni ahhoz, hogy ez valakiben valamilyen szexuális reakciót kiváltson - leszámítva persze az impotenciát és a frigiditást. Másfelől a tömeges meztelenségben -szerintem- semmi erotikus nincs. Napi pár száz zombi és a szkennert bámuló biztonságiember ruhafétisisztává válik.

Paranoid világban élünk. Sajnos nem rajtunk múlik a paranoia mértéke. Minnél paranoiásabbá válunk, annál kívánatosabb célpontok leszünk

Karácsonyra újabb paranoianövelő ajándékot kaptunk. Szerencsére ez az ember egy nagy balfék volt. (A következő párbeszéd fiktív, én találtam ki.)

- Muszlim testvér, kérek valami jó kis robbanószert. Repülőt akarok robbantani.
- Tesvér, hová valósi vagy?
- Nigériába.
- Nigériába? És szoktál nigériai leveleket küldözgetni?
- Persze!
- Csak nem nigériai bankár az apád?
- De, nigériai bankár!
- Testvér, egy nigériai bankár fiának, aki leveleket ír, mindent. Ezt tedd az alsónadrágodba és gyújtsd meg! Lesz majd meglepetés!

A többi ismert. A balfék ráadásul több évet elpocsékolt gépészmérnökként tanulással az életéből úgy, hogy nem tudta a cuccot leellenőrizni, használni vagy nem tudott magának csinálni. Az oktatási rendszer csődje. Szerencsére.



A testnéző képernyőjéhez tapadó smasszer ráadásul nem embereket lát. Zombikat, akiket nem tud élő emberhez kötni. A kukkoló a reptér másik végében ül és zombikat néz - nem élő embereket, nem tudja, hogy akit bámul, az fiatal, idős, csak a krumpliszerű zombit nézi.

Amikor először hallottam a kütyüről, már tetszett. Utálom, ha motoznak. Legyenek magyar rendőrök, amerikai titkosszolgák, ukrán határőrmaffiózók vagy holland reptéri alkalmazottak.

Főleg az utóbbiak miatt pártolom a testnézőt.

2003-ban Amszterdamon át repültem Minneapolisba. Valamiért az egyik smasszernek gyanús voltam. Lehet, aznap már túl sok arabot motozott meg és a politikai korrektség jegyében kellett a statisztika: x% európai.

Félreálltam, jött a motozóember. Két méter magas, szőke, valamikor úgy mondták, tisztafajú árja, nagyjából olyan mosollyal, amit az ember egy tisztafajú, egyenruhába öltöztetett árjától elvár. A mosolyból és a nézésből még egy valamit szűrtem le: ez az ember valóban élvezi a munkáját.

Motozás. Hát. Karok. Derék. Fenék. Combok. Lábköz. Bal golyó: megvan. Csingiling. Jobb golyó: megvan. Csingiling. Biztos megvan? Tényleg kettő? Más is a helyén?

Na, az ilyenektől lehet megszabadulni a testnézővel. Nézze a zombiszerű krumpliszsákot, ami alapján ha lát nem tud felismerni egy ismeretlen egy távoli szobában. Nem érdekel. De lehetőleg ne érjen hozzám.

Reptéri logika

Incheon International Airport
Originally uploaded by ribizlifozelek

A repülőkre újabban nem lehet folyadékot felvinni. Abba nem mennék bele, hogy ennek mi értelme van. A lényeg, hogy minden reptéren felhivják az utazók figyelmét arra, hogy a biztonsági ellenőrzés után lehet tobzódni a folyadékokban és legálisan lehet mindenféle nedvet venni.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Amint valaki egy újabb reptérre ér és átszáll, az előző helyen vett legális cuccai lényegi változáson esnek át: illegálisok lesznek. (Nem tudom, hogy az EU-n belül átszállóknál ez hogy működik, mi az utóbbi időben általában vagy EU-n kivüli reptereken szálltunk át, vagy az Unión kivülről jöttünk vagy a területéről távoztunk el.)

Az új reptér első dolga azonnal átvilágitani az utazót. Mivel utazónk egy biztonsági zónába lép be, senkit sem érdekel, hogy egy másik biztonsági zónából jött és, hogy már átesett pár ellenőrzésen és teszten (azaz, ki volt téve a csábitásnak, hogy valami rosszat tegyen egy repülőnek).
Ha az utasnál folyadék van, elveszi. Azt nem érdekli, hogy mi a cucc eredete. Az utas választhat, megissza a négy liter ötcsillagos Metaxát vagy kidobja.

Az élet sanayrú. Bár ennyi pia után rózsaszin, már amig le nem szállitják miatta a repülőt Rawalpindiben.

Konvoj

Patrol car
Originally uploaded by ribizlifozelek

Budapest, belváros.
Az Andrássyn döcögtünk befele, békésen, délelőtt 10 után. Picit lassú volt a haladás, mert a kertészek metszés ürügyén vagdosták metélték a fákat. Nekem az egészről nem a metszés, hanem a boncolás jutott az eszembe, de nem értek hozzá. A lényeg, hogy lassan mentünk és, hogy a némelyik akácon (vagy min) egy-két lombos ág maradt. Végre majdnem úgy néz ki az Andrássy, mint épitésekor. Lehet, ötvenévenként le kell kopaszitani?
Szóval, kanyarodtam volna jobbra a Bajcsyra, amikor szirénázás, földindulás. Két motorosrendőr jöt, majd még néhány a Nyugati felől, forgalom leállit. Mi pont a kanyarban álltunk, tökéletesen láttuk az üres utat előttunk.
Aztán jött egy konvoj.
Eleinte azt hittem, valami, magát fontosnak tartó politikus, de nem. Motoros rendőrök. Rendőrautók. Dzsipek. Mikrobuszok kommandósokkal. Marcona harcosok. Páncélkocsi. Mint egy pénzszállitó. Egy ZÖLD postásteherutó. Még kommandósok mikrobuszban. Még rendőrautók.
Mind szirénázott. Villogott.
Aztán eltütek valahol a Deákon.
Mondták mások, pár napja itt keringenek Budapesten. Csak tudnám, mit visznek. Hova. Minek.
Én arra gondoltam, valami fontos cucc szállitását gyakorolják. A koronát megint elviszik majd valahova körbehurcolni. (Remélem, a valahova egy múzeum lesz és ott is hagyják...)