Táborbontás

- Ott a sátor! - valóban, ott volt, ahol és ahogy két napja hagytuk. Senki se nyúlt hozzá az erdô közepén. 

A cucc is tt volt benne és a tábori wct se használták illetéktelenek. 

Még a szuper gumimatrac is ott terpeszkedett középen. 

Ezt direkt a hideg éjszakára vettük: magasabb, mint egy átlagos ágy és motorral lehet felfújni. Amihez áram kell. 


Az ágy tervezői a motor mellé kábelt is építettek a matracba. Sajnos a Természet elfelejtett konnektort szerelni a fákba. 


Gondoltam, majd a szivargyújtóról felfújom. Viszont a matrac akkora volt, hogy felfújva nem fért volna bele a sátorba. 


Odaálltam a sátor elé - ami nem volt egyszerű, mert a nap utolsó sugarainál a sátrat egy nagyon védett helyre tettük. 


Sikerült is felállni a sátor mellé és a madzag is épp hogy elért a matracig. 


A felfúvás már ismét probémás volt: nem vettem észre, hogy a matracon van egy extra szelep. Azaz észrevettem, amikor már jó öt perce nyomtam bele a levegőt és meg se moccant. Ekkor megkerestem az extra szelepet és sikeresen felfújtam az ágyat. 


Ekkor már csak le kellett állni az autóval. Be is ültem, de az autó valahogy nem ment. Mert a sötétben mind a négy kerekével beleálltam egy -egy homokcsapdába. Szerencsére volt körülöttünk pár ultrafutó, akik simán kitolták a járgányt. Csak egyikük húzta magát karóba egy borókán, de aztán valahogy leakasztotta magát. 


Ekkor már csak pihenni akartam a startig valamit. 


A matracot most le kellett engedni. Ezt az extra szelep nem engedte. Szerencsére a bekapcsológomb eltekerése leengedte a matracot. 


Ekkor már csak a sátrat kellett lebontani és betenni hordozójába. A fizika törvényeire rácáfolva ez sikerült is. Csak az esővízponyva maradt ki...

Mindannyiunknak elege volt a sátorbontásból. Lelkiállapotunkat Yoda fogalmazta meg tökéletesen:


- Mi lenne, ha inkább körülnéznénk itt a Lookout Pass-nál? 

A Colorado mentén

Reggel látszott igazán, milyen gyönyörű helyen kempingeztünk.

A Coloradót egyik oldalról függőleges, vörös sziklafal határolta. A másik oldalon a Fisher Towers sziklacsoportja zárta a horizontot.



Amikor hajnalban elvonszolódtam dobozolni, akkor még talán fagyott is.

Ahogy feljött a nap, meleg lett, mi pedig megkezdtük reggeli szertartásunkat. Én reggelit csináltam, Yoda pedig éberen vigyázott a táborhelyre.



Reggeli után elindultunk a Mester egészségügyi sétájára, hogy megtekintsük a folyót.



- Látom, folyik - mondta a Mester - Ezért se lehet megjelölni.

Ebben maradtunk és elindultunk megjelölhető helyek fele.

Yoda a sátorban

Boliou
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az, hogy Yoda miként viseli majd a kempingezést, jobban érdekelt minket a Elynél, Nevadánál, az indián romoknál, a pusztánál, a lopakodónál és a Death Valleynél.

Aggódtunk, hogy a Mester csaholásával tartja távol a támadó szunyogokat és nekünk a pecsenyesütő villával kell visszavernünk az aludni nem tudó többgyermekes családapák kempingszékekkel támadó hordáit.

Szerencsére tévedtünk.

Kevés családapa kempingezett.

Yoda pedig egy zseni.

Felismerte, a sátor és a sátorhely -pad, asztal, tűzrakóhely- az otthon. Birtokba vette a sátrat - és a gumimatrac közepét és nem zavarták az éjjel násztáncot járó vagy játszadozó földimókusok.



A rikoltozó baglyokkal sem törődött, csak a területünkre betévedő idegeneket morogta meg.

Egyébként aludt, mint a bunda. Nem is csoda - az egész napot hangosan végiglihegte az autóban.

Próbakemping Yodával

Springdale
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már rég elhatároztuk, hogy mielőtt elindulunk egyhetes sátras körútunkra, kipróbáljuk, milyen Yodával sátrazni. Pár napja ez a sátrazásból házifagylalt lett. Aztán meg Almaszerelés.

Végül vasárnap elhatároztuk, elindulunk. Az időkapszula erőtere azonban hirtelen lyukat ütött a téridőkontinuumon és az adatok mentése pár óra helyett fél napba telt. Át kellett szervezni terveinket és a távolabbi kemping helyett egy közeli, 70 km-re levő kanyonba mentünk.



Yodának az egész gyanús volt. Minek indulunk el késő délután? És hova?

A kanyon tetszett neki, rengeteg jelölésre érdemes fát látott. A csomagtartóban lapuló vacsora is jó benyomást tett rá.

A kemping azonban tele volt.

A tűzrakóhelyek tele voltak.

Ennek ellenére megvacsoráztunk és úgy döntöttünk, nem csinálunk magunkból hülyét, azzal, hogy bemegyünk a városi kempingbe egy éjszakára csak azért, hogy Yoda tücsköket hallgathasson. Hazamentünk.

A nomád életérzést azonban meg akartuk ismertetni a Mesterrel. Feljfújtuk a tartalék gumimatracot, letettük a nappali közepére, bebújtunk a hálózsákokba és vártuk, mit tesz Yoda.

Yoda semmin sem lepődik meg, szépen odakucorodott a matrac lábához és elaludt.
Ő aludt, mi meg hallgattuk, hogy pár házzal arréb vidám country dalokat énekelnek egy jókedvű társaság. Valamelyik szomszédot aztán fél kettőfele hozta haza a lába. Az ember hozzálrt az ajtóhoz. Ismétlem, hozzáért az ajtóhoz. A Mester ebben a pillanatban már harcrakészen állt az ajtó mellett, mi pedig a torkunkon át kiugrott és elmenekült szivünket kerestük.



Yodának ezzel elege lett a nomádkodásból és beügetett a hálószobába a helyére. Mi pedig tovább hallgattuk a nótázást. Húsz percig.

Aztán átvonultunk a hálóba, ahol az ablak előtt egy jó hetven éves fa blokkolja a népdalokat.

Reggel összetörten ébredtünk - fárasztó volt ez a kempingezés.

Hogy mi lesz az utazás alatt a sátorban? Majd kiderül.