Forró szél

Yoda pozol
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békés este volt, Anikó konferencián, én Yodával, melegfronttal. A szokásos -5 fokból hirtelen +10 lett, olvadt minden, erőteljes szélrohamok szárították az olvadó havat, röptették a fákat. Ahogy dukál, este 10-kor Yodával elindultunk havat sárgítni. A nagy szél meglepte az ebet, csodálkozott, főleg akkor, amikor elszabadult egy műanyag veder. A veder nagy dobogással gurult, Yoda hegyezte a füleit (volt mit).
Még könnyített magán, a végterméket zacskóba tettem, a zacskót kukába. Mivel Yoda belső órája a séta nagyjából azonos szakaszához köti a vécézést, mindig ugyanoda kerül a végterméket tartalmazó zacskó. Valamelyik nap belenéztem a kukába: 6-7 zacskónk árválkodott az alján.
Míg a zacsitól szabadultam meg, Yoda az immár csendesen pihenő vedret leste. Közelebb is mentünk, egy szélroham hirtelen megmozdította a vödört, mire a kutya rémülten mögém bújt.
A csorbát később ki kellett köszörülni. Pár házzal arrébb lakik két nagy kutya (külön írva). Ők nagyok, de kerítés mögött vannak, így ideális alanyai a csorba köszörülésének. (Emberi, nem?) Odaértünk, Yoda hátranézett, ott vagyok-e, aztán wawawawauuuuuuu esett neki a szomszédoknak, majd boldog farokcsóválással odébbállt.

Guberálunk

Salt Lake Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek

A kisszobába szerettünk volna még egy könyvespolcot. Sok pénzt nem akartunk rá költeni, ha költözni kell, csak egy újabb lom lesz. Sokat bújtuk az apróhírdetéseket, amíg végre találtunk egyet.
Sok polcról lemaradtunk, a legszebb, lila színűre festettet az orrunk elől vitték el, így nagyon megörültünk, amikor 10 dollárért kínáltak egy 3 rekeszeset. Telefonáltunk, megbeszéltük, hogy megyünk.
Kinéztem a címet, ami Independence Boulevard volt. Bevallom, csak arra figyeltem, hogy Independence. A tulajdonos ráadásul elmondta, hogy az Independence az a Redwood Roadról nyílik. Amit találtam, onnan nyílt.
A Redwood Road egy 2x2, 2x3 sávos autóút, ami nagyjából párhuzamos az I-80/I-15 közös szakaszával. Nagyon gyorsan megtaláltuk róla a letérőt és bekanyarodtunk oda, ahol az Independece-t sejtettük.
Egy "mobil-home"-ból álló lakótelep volt. A "mobile home" igazából előregyártott faház. Vannak igen drágák, szépen kivitelezett, 4 szobás, két fürdőszobásak – ilyent láttunk egy minnesotai vásáron – és vannak lepattantabbak is. A "mobil home", miként a neve is mutatja, mobil: felteszik valami gigászi kamionra, aztán viszik ahova kell. Borzalmas lakótlepeket láttunk Orlandóban pár éve, de Minnesotában is voltunk pár lehangoló, ilyen lakásokból álló helyen.
Ez a mobil home telep kellemesebb volt – lehet a hó miatt. Látszott, mindenki nagyon amerikai, minden autó helyi gyártású volt, mind jó állapotban volt, a lakások tiszták voltak, az utak – eltekintve a fekvőrendőröktől – jók és jegesek.
Az Independence meglett, de nem Boulevard volt, hanem Avenue. Belénkhasított a felismerés, rossz helyen vagyunk. Mentünk azért egy kört és megtaláltuk az Independence Streetet, majd egy sarokkal arrébb az Independence drive-ot. Az egymást metsző körökből és az őket metsző sugárutakból álló telepen alig pár utcanév változott, csak az utótagot cserélték.
Megkérdeztünk egy helybelit, de bevallotta, noha mindig tőle kérnek felvilágosítást, ő aztán nem ismeri itt ki magát. A helybelinek egy négy éves Dodge Neonja, gigantikus feneke és négy foga volt. Mielőtt át(vissza?)változott volna vizilóvá, elmenekültünk.
Megpróbáltunk a Redwood Road másik végpontja fele menni. A polcgazda úgy beszélt az Indepencence-ről, mintha az valami nagy utca lenne, amit mindenki ismer. Ebből arra gondoltunk, hogy valamelyik nagy lámpás kereszteződés lesz. Persze nem az volt. Már vissza akartunk fordulni, amikor Anikó meglátta az utcát, kicsi mellékutca volt.
Behúzódtam középre, hogy visszaorduljunk. Utaban a megfordulás szabájai nagyon liberálisak, szinte mindenütt meg lehet fordulni, ezen a 2x2 sávos, leállósávval ellátott úton is nyugodtan lehetett U-kanyart csinálni. Behúzódtam a középen lévő kanyarodó sávba.
Jobbra néztem, senki, kanyarodok, amikor balról, a forgalommal szemben, megjelent egy terepjáró a szélső sávban. Tolatott, szemben a forgalommal. Fék. A terepjárós lassít és araszolva tolat tovább – nem látott, csak nem akart lemenni az útról. Mi meg álltunk keresztben és vártuk, hogy észre vegyen. Egy hispán volt, aki úgy gondolta, hogy az a legjobb hely tolató gyakorlatra. Mi tolatgattunk, aztán kikerültük és már az Independence-en voltunk. A házat megtaláltuk, leparkoltunk egy hókupacra, becsengettünk.
Egy másik termetes hölgy nyitott ajtót. Abban különbözött a vizilótól, hogy neki minden foga megvolt. Egyől a nappaliba léptünk be. A heverőn egy kisgyerek aludt, vele szemben ment a tévé. A legnagyobb tévé volt, amit életünkben láttunk. Majdnem olyan széles volt, mint amilyen hosszú a szoba. Úgy éreztük, bele zuhanunk. El is kaptuk a fejünket: nem akartunk megvakulni.
A polc az alagsorban volt, tetszett, megragadtuk, kifizettük, elvittük (nem néztünk a tévére). A csomagtartó egyszerűen elnyelte a szekrényt és kongott az ürességtől.

Éjféli vacsora - egy tál lencse

Mivel egy nap, két órán belül nem jó nagy mennyiségű kaviárt enni lazaccal, meg a hagyományok is mást diktálnak, így éjfélre csináltunk egy kis lencsét. Egyszer már megjártuk a lencsével, (főtt) életet találtunk benne, de nem adtuk fel, most friss lencsével próbálkoztunk, nem egyévessel. Mivel a lencsébe spanyol serrano sonkát tettünk, nem akartunk magyaros lencsefőzeléket vagy levest csinálni, inkább spanyolos lencsét csináltunk.
Arra számítottunk, hogy majd a lencsét petárdák robbanásai közepette csináljuk meg. De csend volt. Nem robbantottak, nem lövöldöztek, talán, mert ha valaki itt durrogtatni akar, legálisan megteheti. Fogja a puskát (pisztolyt), kimegy az első állami erdőbe és addig lő, amíg tart a tölténye. Ha pedig nagyon frusztrált, bemegy a munkahelyére és addig lő, amíg tart a tölténye - vagy amíg a seriff le nem lövi.
Este 10-kor kimentünk Yodával sétálni, több helyen látszott, házibuli van. A szomszéd hispánokhoz épp egy kisteherautó hozta az utánpótlás sört. Egyedüli rendellenesség egy, a járdán heverő ing volt: valaki a buli hevében a minusz 8 fokban letéphette magáról az felsőruhát.
A lényeg, hogy nem lövöldöztek, nem durrogtattak, nem petárdáztak egészen éjfélig, amikor volt pár petárda, aztán csend lett. A mormonok és a vendégmunkások nyugovóra tértek, mi pedig megettük a lencsét.

Spanyolos lencse 3 személyre
25 dk lencse
1 kolbász
1 nagy hagyma
100 g serrano sonka (vulgo: jamón)
1 kis pohár olaj
3 kanál bor
1 babérlevél
2 sárgarépe
3 kis krumpli (ha nagy, fel lehet vágni :)
2 szem fokhagyma
bors
só
csipetnyi sáfrány vagy pirospaprika

A lencsét fél órára beáztatjuk, hogy megszívja magát. Amig a lencse szív, mi kockára vágjuk a sonkát, felkarikázzuk a kolbászt, a sárgarépát és megpucoljuk a krumplit és blogot írunk.
A fél óra leteltével a lencsét feltesszük a tűzre ugy, hogy a víz éppen ellepje, majd beleöntjük az előkészített dolgokat, a bort és a babért. Ha szükséges, még öntünk utána egy kis vizet.
A hagymát, fokhagymát apróra vágjuk és olivaolajon üvegesre pároljuk, majd beleöntjük a levesbe, végül hozzáadjuk a sót és a borst. Lassú tüzön 40 percig főzzük. Aztán megesszük!!!!!

Nem kell mindig kaviár

Terulj terulj asztalkam
Originally uploaded by ribizlifozelek

A szilveszteri vacsora Anikó zseniális ötlete volt. Nem mentünk el vacsorázni 150 dollárért per fő, hanem rendeltünk online mindenféle finomságot, nyalánkságot és azt fogyasztottuk el, miután visszajöttünk az esti sétából.
A rendelést Anikó leadta, PayPal-lal kifizette, a cég visszautalta a kedvezményt és pár nappal később a DHL meghozta a csomagot Floridából. A cucc alig utazott lassabban, mintha utasszállító repülővel jött volna.
Kilenc féle kaviár érkezett, manchego sajt került a sonkához, három féle különleges lazac, no meg blini a kaviár mellé. A blini az egy orosz specialitás, amivel a kaviárt kell enni. Igazából a blini az palacsinta, csak 50 forintos méretű. (Lásd a képet kinagyítva, felcimkézve.)
A cég óriási előnye, hogy nem kell méregdrágán nagy mennyiségű kaviárt venni, a legkisebb kiszerelés náluk az 1 ounce (3 centiliter). Takaros kis üvegekben jön, amiket ők töltenek meg és cimkéznek fel.
Szerencsére Yoda nem szereti se a halat, se a kaviárt, így kis szarukanalainkkal - a kaviárnak nem tesz jót a fém - magunk eszegettük este kilenckor a kaviárt creme fraiche-vel. Nagyon jó volt.

Skype telefon

Skype telefon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyik karácsonyi ajándékunkat előbb bontottuk ki. Az ötlet Anikóé volt. Ő találta ki, hogy ez kell nekünk és ő jött rá arra is, érdemes a telefont még az ünnepek előtt kibontani.
A Skype telefon az egy rendes telefon, csak a Skype-ra is kapcsolódik. (Ezt jól megmondtuk.) A készülék egyszerre működik vonalas és Skype telefonként, ráadásul hordozható a lakáson belül. Viszont kell hozzá egy modem. Itt kezdődtek a problémák: a modembe kellett dugni az “internetet” (az Ethernet kábelt) és a földi telefont. Ez utóbbival nem vacakoltunk, mert nincs földi telefonvonalunk. Viszont az internet modemnek két kivezetése van: az egyik az asztali géphez, a Dell-hez csatlakozik USB-vel, a másik, az Ethernet kábel megy a Fülesbe. Füles csinálja a drótnélküli hálózatot a laptopoknak. Több drótnak nem volt hely, nem volt mibe bekötni a Skype-telefon modemjét.
Szerencsére háztartásunk jólfelszerelt. Vermut vagy bor általában nincs itthon. Bort most vettünk, mintegy véletlenül. Főzőborból jó nagy, csavaros kupakkal zárható üvegest hoztunk. Nem a borászat csúcsa, de a pörköltbe kíváló. Szóval, alkohol nem nagyon van a lakásban, viszont Ethernet elosztó igen (szaknyelven ezt Ethernet hub-nak mondják, khm). Az elmélet egyszerű, az elosztóba bedugjuk az internet “betáp” kábelét, aztán mindenhova eljut a jel. Viszont az ethernet elosztó is árammal megy. Ekkor állt meg a tudomány: elfogytak a konnektorok.
A karácsonyi ajándékot így kiegészítettük egy elosztóval és ekkor minden tökéletes lett: az új elosztóba bedugtuk az internet modemet, a Skype-telefon modemet, az Ethernet elosztó elektromos kábelét és még a Fülest is. Legyenek mind-mind egy helyen.
A Skype-telefon modemjét összekötöttük az elosztóval és már lehetett is telefonálni. Nagyon jó kis készülék. Jobb a hangminőség, mint számítógépen keresztül. Kényelmes, lehet vele mászkálni és még 120 percnyi Skype beszélgetést is adtak hozzá. A Skype telefon percdíjaira jellemző, hogy a 120 perc beszélgetés az nagyjából 3 dollár...

Szilveszter

Temple Sq
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sötétedés után, hat ora fele, Anikónak remek ötlete támadt: menjünk be a belvárosba és nézzük meg, mi történik ott újévkor. Igazából nem nagyon számítottunk sok mindenre. Biztosak voltunk abban, hogy a Temple Square környékén nem fogunk részegen csápoló mormon hordákra lelni.
Nem is leltünk, de akkor is megérte kimozdulni.
A forgalom normális volt, csak a városközpont telt meg öngyilkos gyalogosokkal, akik - talán a hideg, talán a hideg miatt elfogyasztott védőitalok - okán becsukott szemmel vágtak át minden lehetséges úton.
A központ viszont nagyon szépen ki volt világítva. A Temple square környékén minden fát villamosítottak, az épületeket kivilágították. Elhatároztuk, sétálunk egyet. Megállni nem volt egyszerű, ahol lehetett, ott parkoltak. Gondoltam, majd az Avenues negyed szélén lesz hely. Hely volt, de csak helybelieknek. Egyre kisebb és egyre jegesebb utcákba keveredtün - és persze egyre messzebb mindentől, amit meg akartunk nézni. Végül úgy gondoltam, ha balra fordulok fel egy dombra, a másik oldalon ott lesz megint a belváros és akkor kezdhetjük előlről. Elindultunk felfele a jeget borító latyakban, oldalt kiírták 15% lejtő, de azért Yoda nem esett ki a hátsó ablakon. Viszont az utca egyszercsak véget ért. Választhattunk egy kert, egy szűk egyirányú utca és a visszafordulás között. A kertbe nem akartunk menni, a szűk utcába se, mert az ilyen utcák egy parkolóban szoktak véget érni, úgyhogy visszafordultunk, szép türelmesen, aprókat tolatva. Örültem, amire leértünk a dombról.
Visszamentünk a belvárosba és pont a Temple-lel szemben találtunk egy helyet. Kiszálltunk és elindultunk a fények fele.



Nagyon szépen feldíszítették a templom környékét. -8 fok volt, de működtek a szökőkutak, színes fények táncoltak a tavacskák felszínén. Az összképet kicsit rontották a hóban álló szobrok, némelyik határozottan műanyagnak nézett ki.



A templom sejtelmes fényben úszott, s a villany-fák alagútjában öröm volt sétálni. Yodát mindenki megcsodálta, állandóan mosolyogtak rá. Yoda élvezte a figyelmet és azt, hogy lovakat láthat. De a legjobban Jézus születése tetszett neki. Építettek egy Bethlehemet és egy Sinkovics hangú ember mesélte Jézus történetét, fényjátékkal egybekötve. No, ez nagyon tetszett Yodának, csak állt piros cipellőiben, kék kabátkájában és nézett.
Mivel kezdtünk megfagyni, visszamentünk az autóhoz és elmentünk még a Gateway fele. Itt főleg a vendéglőkben voltak, a rendet rendőrök vigyázták. Sok látnivaló viszont nem volt. Mivel itt is az öngyilkos hajlamú gyalogosok játszották a főszerepet, inkább hazamentünk, mielőtt nekünk jött volna egy jávorszarvas.

Mosás

Eastgate
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az egyik létező legjobb szilveszteri program december 31 délelőttre fogni a kutyát és elmenni vele a bankba, kifizetni a lakbért. Ennél már csak egy jobb dolog létezik, elmenni a tisztítóba, elhozni két kosztümöt.
A patyolatban ugyanis akció volt, zakót, kosztümöt féláron tisztítottak december végén. Mint kiderült, a két kosztüm tisztítása, vasalása így 12 dollárba került (adóval együtt). Ráadásul még fel is hajtják az egyik nadrág szárát. Ez már 12-15 dollár lesz. A felhajtást egy néni csinálja, az utolsó néni talán, aki felhajt. Lehet, ezzel kellene foglalkozni más tevékenységek helyett, mert hát jó órabér. Igaz, ebből még a tisztító cég leszed egy jókora sápot, de akkor is.
Természetesen volt más szilveszteri programunk is - de ehhez majd tessék elolvasni a következő posztot. Most reggelizünk.

(A post-hoz csatolt fotó ilusztráció, Bostonban készült az MIT-n, az Eastgate mosodájában.)