Google tervez

Ott álltunk a Virgin-folyó szurdoka mellett és néztük, merre is vannak a bloomingtoni sziklarajztok.

Közben éhező madarak csipegették le az autóról a rovarok maradványait.

Google azt javasolta, hogy induljunk el a zötyögő Cedar Pocket úton a zsomboly fele, majd onnan vagy menjünk ki az autópályára Beaver Dam-nál vagy kerüljünk a régi 91-es úton át Santa Clara fele.

Ezek az alternatívák egy óra tíz, egy óra tizenhét percet vettek volna igénybe.

Ehelyett mi átmentünk az autópálya hídján és egyből Észak fele fordultunk és az alábbi térképen szereplő kitérő helyett és fél óra múlva már a sziklarajzokat nézegettük Bloomingtonban.

Út közben belegondoltam, hogy így szoktak a Google (és egyéb) térképekben hívők belevezetni egy hóviharban a fagyhalálba.

Térkép

Ribizlifozelek elkezdte összeszedni az elmúlt évek közép-európai, balkáni útazásait. A térkép lassan és bizonytalanul frissül.

Piros: 2015
Kék: 2014
Zöld: 2013
Lila: 2012

Térképteszt

Nem akartam térképtesztet csinálni. Nem akartam azzal foglalkozni, melyik térkép a jobb, a Google vagy az Alma.
Amióta kartográfia létezik (azóta, hogy valamelyik szôrôs ôsünk a homokba rajzolta, merre vannak a lebunkózásra váró szomszédok), a térképészek tévednek. Minden térképen lehet hibát találni, csak keresni kell.

Tudom, az Apple térképén keresni se nagyon kell. Ezért is vártam az Alma-térkép letöltésével addig, amíg meg nem jelent a Google térképe. Aztán használtam azt tovább.

Ma délben azonban fuvaroztam egy kis macskaalmot. A macskaalmot a ház pincéjében találtam és megmozdításába bele is rokkantam.

Aztán feltettem a Craigslistre, kell-e valakinek harmad árért.

Egy fickó írt, hogy neki kell, de öreg, nyugdíjas, elviszem-e neki duplaannyiért. Az ilyen ajánlatokat gyorsan szoktam kitörölni - fillérekèrt kiteszem a teraszra, de elvinni már macerás-, de most láttam, hogy arra mennék, amerre az ember lakik.

Írtam, megyek.

Bepötyögtem a Google térképbe a címet, megnéztem az útvonalat - nem mintha olyan sok néznivaló lett volna rajta - és mentem.

A célnál megálltam és láttam, rossz helyen vagyok, a hely ne egyezett azzal, amit a fickó írt. Sôt, a számozás se stimmelt.
Megnéztem az Alma térkepét és picivel tovább mentem.
Ott volt a bérház.
Ott volt a fickó, nyugdíjas, veterán és termetes.
Fizetett.
Elköszöntünk.
Mentem.

Ezentúl pénzt fogok feldobni, melyik térkép alapján tájékozódom.
Ha elveszek, legyen a mentôexpedíciónak nehezebb dolga és hasonlítgassák csak a térképeket.

Térkép a hídról

Romesz már minden rosszat elmondott a hídról az előző bejegyzéshez írt kommentjében.

Most jön a jó.

Yodával felszaladtunk a lépcsősoron és a hídon szembesültünk a Kutyával hídralépni tilos táblával.

Gyorsan felvettük a Látogató formációt. Yodával elkezdtük felderíteni a környéket, V pedig átalakult előörssé és becserkészte a hidat.

Hamarosan vigyorogva jött vissza:

- Ezt meg kell nézned.

Gyorsan átalakítottuk a formációt, V Yodával elindult vissza a parkolóba én pedig kimentem a hídra és azt mondtam:

Oh...

Ott volt alattam a gát, a Black Canyon, a Colorado és a Lake Mead.

A fenti fotóra kattintva megnyílik a fénykép a Flickr-en. Az egeret a fotóra húzva megjelennek az egyes részletek fényképére mutató linkek, csakúgy, mint például Boston vagy Salt Lake City térképén.

Jó szórakozást.

Boston térkép

Használati utasítás:

1. Kattints a fenti képre.
2. Mozgasd a kurzort a kép felett.
3. Nyisd meg a felugró linkeket.
4. Érezd jól magad!

A GPS és a térkép

I-70
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Fremont Indian State Parkba menet a GPS egyszercsak azt mondta, menjünk le az autópályáról. Nem mentünk. Térképen előre kinéztem, merre kell menni, a GPS igazából az utolsó kilométerekre kellett csak. Ne szóljon bele, végig autópályán kell menni, kivéve tizenkét kilométert a végén.

A következő letérőnél megint felháborodottan le akart parancsolni az autópályáról. Valamelyik beállítása a legrövidebb útra akar vezetni minket - nem a leggyorsabbra. Eddig mindig elfelejtettem átállítani, de mivel állandóan megnézem előre az útvonalat térképen, mindig rászólunk a kütyüre, ajánljon valami jobbat. Mindig megteszi. Szeretem a ketyerét, de azért vigyázok vele.



Karácsony után olvastuk az ágyon reszketve összebújva egy fiatal házaspár történetét. Kinn szakadt a hó, hideg volt és a farkasok csak azért nem ordítottak, mert a szél betömte a szájukat hóval.



A fiatalok egy GPS-t kaptak karácsonyra. A ketyerét a sógor vette és annyira tetszett neki, hogy magának is vett egyet.

A férfi testvérénél tartották az ünnepet, de estére hazamentek. És kipróbálták a GPS-t. Megmondták, hova akarnak menni és elindultak.

Jónéhányszor megtették már ezt az utat, de a GPS tudott nekik újat mutatni. Azt írta ki a képernyőre, hogy hatvan kilométerrel rövidebb utvonalat tud. A fiatalok meg lelkesen követték az utasításokat. Kicsit gyanús volt, hogy az út egyre meredekebb és havasabb, meg ők ennyi erdőt sem láttak hazafele, de azért bíztak a modern technikában és mentek tovább.



Az út egyre elhagyatottabb volt. Egyre nagyobb lett a hó. Egy kanyar után a négykerékmeghajtású terepjáró bejelentette, nincs tovább. Elakadtak. A telefon nem működött.

Szerencsére tudták, ilyenkor mit kell tenni. Ültek az autóban, néha beindították a motort, elrágcsálták a kesztyűtartóban talált dohos kekszeket, ettek egy kis havat és vártak. Vártak.

Közben már este feltűnt, hogy a pár elveszett. Értesítették a rendőrséget. Keresték őket égen, földön, de nem találták. Nem voltak sehol. Teltek a napok, egy, kettő, de nem kerültek elő.

Nyomuk sem volt.



A testvérnek ekkor zseniális ötlete támadt. Elővette a GPS-t, betáplálta a csellengők címét és megnézte az útvonalat. Miután magához tért, telefonált a rendőröknek, melyik erdei csapáson lehetnek.

Ott voltak. Éhesen, lefogyva, de élve.

A férj elmondta, ezentúl is fog használni GPS-t, de előtte megnézi a beállításait.

Szóval, csak óvatosan. A rövidebb nem hamarabb. És olvassuk el a hasznaálati utasítást. Néha jól jöhet - főleg ha nagyon elakadunk. Akkor végszükségben meg is lehet enni.

Salt Lake City térképe

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek
Salt Lake Cityről már többször elmondtam, hogy a város egy szűk völgyben terül el, olyan, mintha egy csőben lenne.

Néha óriási nagy a szmog. Tiszta időben viszont csodálatos a kilátás. Tegnap Pyry készített egy Salt Lake City térképet - én máshonnan közelítettem meg a várost.

Első lépésként katt (klikk) a képre, majd az egeret a flickr fotón mozgatva megjelennek a további linkek. A linkek a jegyzet kis négyzete által jelölt területet mutatják további fényképeken.

Jó szórakozást!

Brassó térképe

Brasov
Originally uploaded by ribizlifozelek

Idén sajnos nem volt időnk felmenni a Cenkre, csak az egykori Búzasor teraszaiig jutottunk.

Kedvenc Brassó-fotóról viszont írok egy rendhagyó bejegyzést. Büszke vagyok rá és sokat is pepecseltem vele.

Ezt a bejegyzest nemcsak olvasni kell. Sőt, főleg nem olvasni.

Rá kell kattintani a fenti fotóra, mire az megjelenik nagyban. Végig kell húzni felette a kurzort. Megjelennek a jegyzetek: a történelmi belváros fontos helyei. Némelyik épületnév kék, azokra rá lehet kattintani, ekkor a link elviszi a kedves látogatót az adott épületről, helyről készült fotómhoz. A vissza nyíllal lehet újrakezdeni.

Sok minden még nincs lefotózva vagy nincs belinkelve vagy a fénykép még nincs feltéve a flickr-re, de azért szerintem egész jó.

Jó szórakozást!

Hol vagyok?

iPhon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja az IKEÁ-ba mentünk venni fekvőalkalmatosságot pár frissen Salt Lake Citybe költözött ismerősünknek. Kicsit szorított az idő: este vendégségbe voltunk hivatalosak, így ötre vissza kellett érnünka városba. Nem tudtam pontosan, mennyi idő alatt érünk el a boltba. Tudtam, hogy az épp nálam levő iPhoneban van térkép (Google Map).
Kipróbáltam. Nem tudtam pontosan, hol is van az új lakásuk és az autóból nem is láttam egy utcatáblát se. De próbálkozni sose árt. Bepötyögtem az érintőképernyő billentyűzetén a kulcsszavakat: IKEA, Salt Lake City, Utah és vártam a csodát. A csoda be is következett, mert észrevettem egy másik "gombot" is az érintőképernyőn: "az aktuális tartózkodási helyről". Hozzáérintettem az ujjbegyemet.
Megjelent az útvonal, a távolság és a becsült idő. Ugyanúgy, mint a rendes számítógép képernyőjén. Nem. Nem GPS van benne. A Nagy Testvér tudja, hol vagyunk: a cellainformációk alapján az iPhone kitalálja, hol is lehetünk. És tényleg ott vagyunk! Egy dolog azonban tudni valamit és egy dolog látni, hogy valami ilyen jól működik.
Van természetesen egyszerűbb megoldás is. Erdélyben láttam, hogy sok város felett - a hegyre kiírták a város nevét. Tiszta Hollywood. Akármilyen részeg is az utazó, csak felnéz és – ha még tud olvasni – és látja, hol is van.

Guberálunk

Salt Lake Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek

A kisszobába szerettünk volna még egy könyvespolcot. Sok pénzt nem akartunk rá költeni, ha költözni kell, csak egy újabb lom lesz. Sokat bújtuk az apróhírdetéseket, amíg végre találtunk egyet.
Sok polcról lemaradtunk, a legszebb, lila színűre festettet az orrunk elől vitték el, így nagyon megörültünk, amikor 10 dollárért kínáltak egy 3 rekeszeset. Telefonáltunk, megbeszéltük, hogy megyünk.
Kinéztem a címet, ami Independence Boulevard volt. Bevallom, csak arra figyeltem, hogy Independence. A tulajdonos ráadásul elmondta, hogy az Independence az a Redwood Roadról nyílik. Amit találtam, onnan nyílt.
A Redwood Road egy 2x2, 2x3 sávos autóút, ami nagyjából párhuzamos az I-80/I-15 közös szakaszával. Nagyon gyorsan megtaláltuk róla a letérőt és bekanyarodtunk oda, ahol az Independece-t sejtettük.
Egy "mobil-home"-ból álló lakótelep volt. A "mobile home" igazából előregyártott faház. Vannak igen drágák, szépen kivitelezett, 4 szobás, két fürdőszobásak – ilyent láttunk egy minnesotai vásáron – és vannak lepattantabbak is. A "mobil home", miként a neve is mutatja, mobil: felteszik valami gigászi kamionra, aztán viszik ahova kell. Borzalmas lakótlepeket láttunk Orlandóban pár éve, de Minnesotában is voltunk pár lehangoló, ilyen lakásokból álló helyen.
Ez a mobil home telep kellemesebb volt – lehet a hó miatt. Látszott, mindenki nagyon amerikai, minden autó helyi gyártású volt, mind jó állapotban volt, a lakások tiszták voltak, az utak – eltekintve a fekvőrendőröktől – jók és jegesek.
Az Independence meglett, de nem Boulevard volt, hanem Avenue. Belénkhasított a felismerés, rossz helyen vagyunk. Mentünk azért egy kört és megtaláltuk az Independence Streetet, majd egy sarokkal arrébb az Independence drive-ot. Az egymást metsző körökből és az őket metsző sugárutakból álló telepen alig pár utcanév változott, csak az utótagot cserélték.
Megkérdeztünk egy helybelit, de bevallotta, noha mindig tőle kérnek felvilágosítást, ő aztán nem ismeri itt ki magát. A helybelinek egy négy éves Dodge Neonja, gigantikus feneke és négy foga volt. Mielőtt át(vissza?)változott volna vizilóvá, elmenekültünk.
Megpróbáltunk a Redwood Road másik végpontja fele menni. A polcgazda úgy beszélt az Indepencence-ről, mintha az valami nagy utca lenne, amit mindenki ismer. Ebből arra gondoltunk, hogy valamelyik nagy lámpás kereszteződés lesz. Persze nem az volt. Már vissza akartunk fordulni, amikor Anikó meglátta az utcát, kicsi mellékutca volt.
Behúzódtam középre, hogy visszaorduljunk. Utaban a megfordulás szabájai nagyon liberálisak, szinte mindenütt meg lehet fordulni, ezen a 2x2 sávos, leállósávval ellátott úton is nyugodtan lehetett U-kanyart csinálni. Behúzódtam a középen lévő kanyarodó sávba.
Jobbra néztem, senki, kanyarodok, amikor balról, a forgalommal szemben, megjelent egy terepjáró a szélső sávban. Tolatott, szemben a forgalommal. Fék. A terepjárós lassít és araszolva tolat tovább – nem látott, csak nem akart lemenni az útról. Mi meg álltunk keresztben és vártuk, hogy észre vegyen. Egy hispán volt, aki úgy gondolta, hogy az a legjobb hely tolató gyakorlatra. Mi tolatgattunk, aztán kikerültük és már az Independence-en voltunk. A házat megtaláltuk, leparkoltunk egy hókupacra, becsengettünk.
Egy másik termetes hölgy nyitott ajtót. Abban különbözött a vizilótól, hogy neki minden foga megvolt. Egyől a nappaliba léptünk be. A heverőn egy kisgyerek aludt, vele szemben ment a tévé. A legnagyobb tévé volt, amit életünkben láttunk. Majdnem olyan széles volt, mint amilyen hosszú a szoba. Úgy éreztük, bele zuhanunk. El is kaptuk a fejünket: nem akartunk megvakulni.
A polc az alagsorban volt, tetszett, megragadtuk, kifizettük, elvittük (nem néztünk a tévére). A csomagtartó egyszerűen elnyelte a szekrényt és kongott az ürességtől.