Slagrobbanás

- Miért kapcsolt be a locsoló délben?

Csodálkoztam.

- Semmilyen locsoló nem kellene délben bekapcsoljon.

Nem is kapcsolt be: a slag robbant fel megint. Ottmaradt a napon, felforrósodott és a víz kitágult és durr.

Mivel egy ilyen hosszú slag drága mulatság (negyven dollár) elmentem a közelebbi barkácsboltba:

- Bilincset szeretnék a kertislagra.

A fickó keresgélt, majd azt mondta:

- Nem venne inkább egy másik slagot?

Erre átmentem a másik barkácsboltba, ahol megállítottam egy nálam is kócosabb és kopaszabb eladót:

- Bilincset szeretnék kerti slagra.

- 28-as sor, középtájon, északi oldal, középső polc.

Azt hittem, hülyéskedik. De tényleg ott volt.

Megvettem 1.98-ért a bilincset (ezt a fajta bilincset helyi nyelven mender-nek nevezik) és büszkén vittem haza. Otthon nyissz-nyissz, kivágtam a csőből a felrobbant részt, ráhúztam a bilincset, összecsavaroztam és már jó is volt a slag.

Valószínűleg amikor slag atomjaira fog széthullani, de a bilincs még mindig ott lesz.

Egy régi emlék - 2006 július

2006 július végén voltunk először a Bryce kanyonban amerikai autós körutunkon. Akkor sokkal kevesebben jártak erre, mint most. Amikor túráztunk, akkor - ha jól emlékszem - senkivel se találkoztunk, pedig az egyik legnépszerűbb ösvényen baktattunk.



Akor az autót a szervízben hagytuk, hogy csinálják meg az esedékes olajcserét, mi pedig busszal elindultunk megnézni a nemzetiparkot. Így nem kellett körutakat szervezni, egyik megállónál leszálltunk és a másiknál meg fel.



A szervíz a kanyon bejáratánál volt (van), azt hiszem, része annak a birodalomnak, amit a kanyon turizmusát elsőként megszervező család épített ki a huszadik század elején.



Amikor letettük az autót a szervízben, már sejthettük volna, hogy nem lesz a dolog olyan egyszerű.

- Milyen márkájú az autó?

- SAAB.

Megdöbbent nézés. Akkoriban a Bryce picit messzebb volt mindentől, mint ma.



- S O B? - kérdezett vissza és le is írta már a rövidítést. (Aki nem tudja, mi az a Son of a bitch, az keressen rá.)

- SAAB - na, ezen a rövidítésen törhette a fejét a munkafelvevő. Biztos, mindenféle szörnyűséget kitalált.

Mi otthagytuk a kulcsot és mentünk a Bryceba.



Amikor visszajöttünk, az autó ugyanott állt.

- Ilyen autóba nincs olajunk - mondta a fickó. Csodálkoztunk, sose hallottuk, hogy más olaj kellene a SAAB-ba, mint más autóba. (Nem is kell.)

Aztán beültem az autóba, hogy kiálljak a szervíz udvaráról. Akkor tünt fel, hogy a kormány ugyanúgy áll, mint ahogy hagytam, közben dugtam be a kulcsot és ekkor döbbentem ré, hogy mi történhetett.

A SAAB-ban az indítókulcsot helye a kézifék mellett van, oda kell bedugni. Valószínűleg beült a szerelő és nem tudta hova bedugni a kulcsot. Egyszerűbb volt azt mondani, hogy ilyen olajunk nincs, mint hogy bocsánat, nem tudok egy autót elindítani.

Hólapát nyáron

Vajon aki nyár elején elajándékozza a hólapátjait, az nem előrelátó, vagy végletesen hisz a klímaváltozásban?

Férfivécé

Szokatlan piktogram, de egyértelmű, hogy ez a férfivécé.

Kővévált gejzírek között

Az első oszlopokat még minden irányból lefotóztuk.



Minden szögből megvizsgáltuk őket.



Aztán megszoktuk a furcsa oszlopokat, amik a szakemberek szerint kővévált gejzírek vagy hőforrások.



Ahogy kanyargott a kiszáradt patakmedret keresztező ösvény, egyre színesebb lett a világ.



Még megkésett tavaszi virágok is nyíltak itt-ott.



Persze a kicsi, zsebben hordható növényhatározómat megint az autóban hagytam.

Lehet, kellene venni egy telefonra letölthetőt. Olyat, ami offline is működik. Utah déli része egy fehér folt a mobilszolgáltatók térképén.



Az ösvény újabb és újabb sziklamedencékbe kanyargott be.



Magas sziklafalak határoltá őket és mindig úgy nézett ki bennük, hogy ennyi, nincs tovább, vissza kell fordulni.



De valahol mindig volt egy átjáró, ahol egy folyosón tovább lehetett menni.



- Odanézz! - mondta hirtelen a Mester és odaszaladt a finom porban a régi kerítés maradványaihoz.



- Erre váltam - emelte fel lábát és nagyon elégedettnek látszott. Itt több időt töltöttünk nézelődéssel - és szaglálódással - mint a séta alatt eddig összesen.



Aztán Yoda szemei, ha ez egyáltalán lehetséges, elkerekedtek és húzni kezdett.

- Azt, azt akarom!



Én magamban totemoszlopnak neveztem el a kőoszlopot, azaz a kővévált gejzírt.



- Ide még vissza kell jönni - mondta Yoda és lelkesen tovább poroszkált.

Roncsautók

Féltucat autómatuzsálem bomlott vissza a természetbe a faluszélen.

Val≠színűleg idehozták őket, hogy a turisták megcsodálják ezt a szoborparkolót. Yoda is szerette őket és egy kis nedvességgel hozzájárult rozsdásodásukhoz.

Sokat kellene idejárnunk ezen a száraz klímán, hogy a Mester valami komoly eredményt elérjen.



Még a vezetőfülke faváza is megmaradt és a fa nem korhadt, csak száradt.

Egy dolog tudni, hogy ezeket az autókat fából építették, más dolog ezt látni.



Itt láttunk először White járművet. (A White Manufacturing Company autókat, teherautókat és mezőgazdasági gépeket gyártott a nyolcvanas évekig. Ma már csak egy vagy kétféle mezőgazdasági gépet gyártanak White néven.)



Az enyhén lovaskocsira emlékeztető fülkében még a kormány és a különféle karok is megmaradtak. Először reménykedtem, hogy ez a White járgány egy Model 706, ami egy kifejezetten nemzeti parkoknak épített turistabusz volt a harmincas években és amiből néhány még ma is működik. De ez a tragacs határozottan régebbinek látszott.



Érdekes volt belegondolni, hogy a fék - kuplung szót az összeszerelő munkás vagy a sofőr kedvéért írták a pedálokra.

Zumek!

Szeretném tudni, hogy milyen járgánnyal dobbantanak erről a tóba.

Gördeszka?

Bicaj?