Baker

 

Megjegyzés: Ez egy 2019-es történet, de eddig valahogy nem írtam meg. Most bepótolom. 

- Tankoljunk - mondtam Yodának. 

- Vegyünk valami ennivalót is - felelte lelkesen Yoda. 

A Mester megéhezett, miközben a Great Basin Nemzeti Park júniusi havában caplatott.

 Aztán persze keservesen csalódtunk. A Baker nevű falu a térképeken a környék legnagyobb (egyetlen) településének tünt. Az egy apróságot nem ellenőriztük le, hogy valójában mekkora is ez a falu. 

 Mint kiderült, hatvannyolc (68) lakója van. Ebből már lehetett sejteni, hogy hatvannyolc ember nem igazán tud eltartani egy szupermarketet vagy akár egy közértet. 

A benzinkútnál lehetett venni mindenféle rágcsálnivalót - amikor a benzinkút nyitva volt. Most épp a kút boltja nem volt nyitva.

Aludni még lehetett volna itt, mert az elhagyott, omladozó házak közt három fogadót is találtunk, de mi valami finomságot vettünk volna... Nem vettük, inkább megtankoltuk az autót és elindultunk, hogy még sötétedés előtt tudjunk tábort verni a Cathedral Gorgeban.

És hát abban se voltunk biztosak, hogy milyen út vár ránk. A térkép és olvasmányaink alapján úgy sejtettük, hogy elhagyatottabb vidékre érünk még Baker környékénél is.

Great Basin Nemzeti Park

 Megjegyzés: Ez egy 2019 júniusi történet, de eddig nem írtam meg.

Még amikor terveztem a Great Basin Nemzeti Park meglátogatását, írtam egy listát. Nem arról, hogy mit fogok megnézni, hanem arról, hogy mit nem fogok tudni megnézni.

Nagyjából a legjobb dolgokat.

Yodával bizonyos helyekre nehézkes vagy nem lehet menni, úgyhogy ezeket eleve félretettem egy másik látogatásra.

Nem fogjuk megnézni a föld legöregebb fáit (ilyeneket Yoda Cedar City mellett már jelölt, de azok az itteni példányoknál pár ezer évvel fiatalabbak), nem megyünk le a cseppkőbarlangokba és nem fogunk túrázni. 

Ez utóbbit nemcsak azért, mert nemzeti parkokban kutyák általában nem lehetnek az ösvényeken, hanem mert - mint észrevettük - a hegyeket hó borította. Júliusban.

Igazából időnk se nagyon volt itt körülnézni. Terveink szerint csak autózunk egyet, sétálunk kicsit és utána megyünk tovább a Cathedral Gorge-ba. Esetleg körülnézünk a közeli városban, Baker-ben.

Sétáltunk egy kutyás ösvényen és kimentünk a kilátóba.

Meleg volt és sütött a nap. miközben mély hóban evickéltünk.

- Építsünk hóembert?

- Ne. Inkább menjünk a tovább, hosszú még az út...

- Előbb megnézzük Bakert. Jó lenne venni vacsorát és kell benzin is. Ki tudja, hol lesz legközelebb kút.

Amerikai kávéző

Amerikai is változik, már nemcsak a Starbucks A kávézó. Egyre több hely van, ahol lehet egy jó kávét inni és üldögélni és dolgozni.

Persze azért a dolog még nem tökéletes...

Magánszobrok 1 - Yoda és a krokodil

 Bevezetés: Salt Lake Cityben sokan szobrokat állítanak a kertjükbe. Ezek hol jobbak, hol rosszabbak, hol nagyon rosszak, de szerintem mindig szerethetőek.

- Mi az? - emelte fel Yoda füleit és aggódva pislogott előre.

- Krokodil, de nem bánt. Fából van. Szobor.

- Szétcincálom! Biztos ami biztos, szétcincálom!

A Mester óvatosan, de bátran közeledett a szörnyhöz.

- Ne cincáld szét! - mondtam - Valaki sokat dolgozott, hogy ide, a járdája mellé kitegye a krokodilt.

Yoda felsőhajtott.

- Akkor nem cincálom szét. Lepisilni szabad?

Little Dell télen

 

Rengetegszer elautóztunk a Little Dell mellett. Volt, hogy megálltunk őszi szineket fotózni vagy meteorokat nézni, esetleg lábat nyújóztatni az East Canyon fele.

A Little Dell nem kutyás hely, ezért se mentünk be soha. Most azonban Yoda otthon maradt, mi pedig megembereltük magunkat és a hideg dacára bementünk.

Látszott, egy szerelemtől vak(merő) helybeli egy szivet rajzolt a tó jegébe. Mi nem voltunk akkora legények, hogy kimenjünk a hóra.

De lementünk a partjára.

Itt már egyedül voltunk, bár a hóban még voltak nyomok.

Az ösvény itt a mormon honfoglálás és a Kaliforniába tartó útvonalat követte.

Mi az ösvény helyett a partvonalat követtük.

Igyekeztünk nem térdig beszakadni a hó alatt csörgedező búvópatakba.

Itt már úgy éreztük magunkat, mint egy alaszkai kiránduláson.

Ekkor már kezdtünk fázni az úttöréstől és a hidegtől, otthon a mókusok is éheztek, úgyhogy elindultunk kifele, vissza az autóhoz, hogy visszamenjünk a Salt Lake koratavaszi völgyébe.

Yoda a stratéga

 A Mesternek pár hétig egy gallért kellett viselnie - amit nagyon nem szeretett.

Ki szeretné?

Nem lehetett benne rendesen enni, rendesen inni. Yoda pont ezt használta ki.

Azonnal rájött, ha odament az edénykéjéhez enni vagy inni, levettük róla a gallért. Miután lekerült róla a gallér, Yoda boldogan sóhajtott egyet és lefeküdt az ágyába.

Szokatlanul csúszós jég

 

 

- Nagyon csúszós jég - olvastuk. 

- Szokatlanul csúszós jég - olvastuk tovább.

Ezt ki kellett próbálni, milyen az a nagyon veszélyes jég!

Ráléptünk.
 

Nem tudtuk meg,

Már elolvadt.