Utah fája körül

Utah fájánál tilos megállni az autópályán, de az autópályáról le lehet hajtani. Azt (mint az már a Fekete Sárkány meglátogatásakor is láttuk).

Úgyhogy amikor a távolban közeledni kezdett Utah fája, lassítottam és óvatosan legördültem az aszfaltról.

Vigyáztam, hogy ne parkoljak a sós trutyira, mert a Bonneville Salt Flats ilyenkor nagyon vendégmarasztaló tud lenni.

A Fa körül a sárban az elhullajtott gyümölcsök hevertek.

Ezeket Puppey lelkesen megvizsgálta és megjelölte.

Utah fáját azonban kerítés védte az őzektől, hogy meg ne csócsálják a beton fakérget és elmaradt a nagy találkozás, amikor Puppey lábával integetve üdvözli a fát.

A kerítést a látogatók egy spontán művészeti kiállítássá alakították át. 

A performansz többek között horrorbabákat, sörösüvegeket, kitűzőket, sapkákat, autó alkatrészeket lakatokat és bugyikat jelentett, amik büszkén lengedeztek a szélben.

Csak azt nem tudtuk, hogy ezek a pillanat nagyszerűségében tett spontán felajánlások voltak vagy előre megfontolt szándékkal hozták őket ide.

A második nyílnál jobbra

- Ott fenn van?

- Ott.

Mit lehetett tenni? Felmentünk a gerincre, aztán tovább a hegytetőre.

Meglepően meredek volt.

A kilátás lélegzetelállító volt.

Mondjuk az világos, hogy nem a növénytakaró látványáért másztunk fel ide.

 Nem is a sziklákért jöttünk ide, hanem a nyílért.

A hegytetőn hatalmas nyíl mutatta, melyik út megyen San Franciscóból Salt Lake Citybe.

Ezeket a nyilakat a huszasévekben építették a repülés hőskorában, hogy a postarepülők éjjel eltaláljanak a következő állomásra. 

A nyilakhoz tartozott egy magas torony, egy generátor, egy sufni és egy kezelő, aki bekapcsolta a fényeket. A reflektorok megvilágították a nyilat és a sufni tetejére festett számot, ami mutatta, hányas nyílnál járt a repülő.

A pilóta kihajolt a nagy éjszakában és elolvasta a számot. 

Hát igen, akkoriban még nem repültek olyan magasan a repülők...

A rendszert két nyíl között elhelyezett világítótornyok egészítették ki.

Összesen tizenegy nyíl maradt meg Utahban. Ha lesz időnk, megkeressük a többit. 

Némelyik egész közel van hozzánk a San Francisco - Salt Lake City útvonal és az autópálya mentén.

A kukákról

A faluban a kukák funkció szerint tagozódnak. A zöld szemetesek a klasszikus kukák. Abba dobjuk a szemetet. A kék (vagy néha szürke) kukák a reciklálók, abba tesszük mindazt, amiről azt hisszük, hogy reciklálni fogják. A kicsi kukák üvegnek valók. (Nekünk nincs, elhatároztuk, nem fizetünk az üvegért, hanem elvisszük havonta azt a kevés üveget, amit termelünk a gyűjtőbe.) A barna kuka kisebb bérházakhoz jár. Ezeket más napon is ürítik, mint a többieket.

A szomszéd bérházat megvette egy család és immár nem bérház, hanem valódi, becsületes otthon, az amerikai álom beteljesülése.

Mivel a ház helyzete megváltozott, új kuka kellett neki. Hogy ne kelljen az egész kukát kicserélni, az önkormányzati ember egyszerűen levette a barna fedelet a barnáról és rátett egy kéket. 

Csak tudnám, hogy amikor a mi kukánknak eltünt a teteje, akkor miért cserélték ki az egészet?

Búcsú az uszodától

Elkészült a Fairmont uszoda, hétfőtől nem kell napi 30-40 percet autózni a napi úszásért hajnalban. 

Elköszöntem a Sport komplextől, az embermagasságú szekrénytől, ahova be lehet akasztani a kabátot és nem kell gyűrni. Integettem a medencének, amiben elfogadható hőmérsékletű a víz és még egyszer lezuhanyoztam a saját zuhanyfülkében, amiben volt forróvíz. 

Integettem a szaunának és benéztem a jégpályára, ahol épp leszúrták a Rittbergert. 

Hétfőtől ha nem is egészségesebben, de spártaian fogok sportolni. 

Függőhíd a hegyekben

A helyi legenda szerint, az egyik helyi gazdag ember (HEG) - a sok közül - bement az önkormányzatba egy verőfényes őszi napon 2013-ban és következőket mondta az irodistának:

- Szia, van százezer dollárom és szeretnék valami olyasmit építeni, aminek a polgártársak örülnek és rám emlékezni fognak.

Az irodista, aki új volt a városban, azt hitte, a HEG viccel és azonnal rávágta a szerinte megfelelő választ:

- Függőhíd. Egy függőhídnak mindenki örülne.

Ebben maradtak. Az adomány megérkezett az önkormányzathoz, szigorúan függőhíd építésére.

A polgármester tajtékzott (állítólag) és felkereste HEG-et:

- Kicsit többe kerül a függőhíd - próbálkozott hátulról mellbe.

- Mennyivel?

- Ötvenezer.

- Várj - és az adományozó felhívta a szomszédait és pár hívás után diadalmasan ránézett a polgármesterre:

- Megvan, épülhet a híd.

2015-ben már állt a híd és valóban mindenki a csodájára járt.

Mi is.

A híd valóban lenyűgöző és picit értelmetlen is, mert valamivel alatt egy rendes földút keresztezi a Bear Canyon szurdokát.

Mi is erre mentünk, hogy végigjárjuk a körutat a híddal. Lenn elmentünk alatta, felmásztunk magasabbra és átmentünk a hídon, majd leereszkedtünk vissza a parkolóba.

Tetszett a kilátás a késő őszi időben.

Ha igaz a sztori a HEG-gel, ha nem, érdemes rá emlékezni. A híd, a kilátás és a túra megérte a fáradtságot.

Hangoskönyvíró

Csak nekem tűnik oximoronnak, hogy valaki hangoskönyvet ír?

Látszat

Egyes pillanatokban azt hiszem, eltévettem és valahol a Himalájában járok. 

Pedig alig autóztam két kilométert.