Új uszoda

- Akkor csináljunk még ötvenet!

- Yeeeeeeeeaaaaaaah - vágta a rá a tömeg a magasban és még csináltak ötvenet, akármi is volt.

Fura volt ez a Sportcomplex, ahova jöttem úszni.

Az egész úgy kezdődött, hogy a Fairmontban a recepciós rámnézett:

- Hova fogsz menni, amíg zárva vagyunk?

- Zárva lesztek?

Mint kiderült, szerelnek mindenfélét és ezért három hétre (bocsánat, már két hónapra) bezárnak, addig lehet menni a megyei uszodahálózat többi egységébe. Amiből az egyik kisebb és a Kövér Ember szerint az ottlevők nagyon territoriálisak. Erről ugyan nem tudtam, mit jelent (reggelente körbepisilik a medencét?), de nem szívesen szálltam volna be pár territoriális rozmár mellé hajnali hatkor. A másik lehetőség meg pont a Vásárváros mögött volt, ahol egy nagy csöveskolónia él (és jár oda mosdani, gondolom én).

Maradt a Sportcomplex az egyetemnél. 

A Sportcomplex sokkoló.

Ott kezdődik, hogy ötkor nyit. Reggel. Ötkor.

Öt harminckor majdnem tele van a parkoló. Majdnem, így nekem még jutott egy hely.

A Sportcomplex nagy.

Nagy. 

Iszonyú nagy.

Ott kezdődik, hogy van benne jégpálya. Kettő, hátha az egyik leolvad.

Reggelent óriási hokisok között kell átverekedni magam, hogy eljussak a medencékhez.

Medencéből csak kettő van.

Egy nagyon nagy benn és egy még nagyobb kinn.

(Fantasztikus volt végignézni a napkeltét a hegyek mögül a vízből.)

A zuhanyozó volt a legdöbbenetesebb. 

Nem a szauna. Nem az egyéni zuhanyfülkék. Nem a yakuzzi. 

Nem.

Hanem az, hogy volt benne melegvíz.

A Fairmontban én határozottan elspártaisodtam. (Nem, nem, annyira nem jutottam, hogy éjjelente körüllakókat hajkurásszak lándzsával, bár macskákra már gondoltam.)

A Sportcomplexben kinyitottam a csapot és folyt a forró víz.

Fairmontban kinyitottam a csapot és hullottak belőle a jégkockák.

Nem véletlen, hogy a Fairmont csapatának egyik kabalaállata a pingvin.

Szóval úgy érzem magam a Complexben, mint valami harmadikvilágbeli menekült.

És, ez a legdöbbenetesebb, ez még tisztább is.

Csak ne lenne olyan messze... Fél óra elmegy hajnalban autózással az életemből.

Pont erre gondoltam, amikor kiléptem az épületből a hathuszas pirkadatba.

- Akkor csináljunk még százat! - hallottam az erkélyről lelkesen, de a YEAH az most már érzékelhetően kevésbé volt lelkes, mint egy órával ezelőtt.