2019. július 16., kedd

Ki korán kel, szivárványt lel



Megjegyzés: ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre Yoda hajnali sétája nélkül. 



- De szép szivárvány - néztem meglepôdve a hatórai szivárványra!

- Nézzük meg mindkét végét! - felelte Yoda. 




2019. július 15., hétfő

Helyi vadállatok


Hungry squirrel

Már megtanultuk, hogy a feltörekvő mókuspopuláció imádja a barackot. Na nem a zamatos húst, hanem a kemény magot. Azt ropogtatják vagy csak gombolják ki a gyümölcsből és teszik el télire a kismókusoknak.

Ilyenkor billenteném fenéken Misimókust.

Hungry squirrel

Mikor R átszólt, hogy nézzétek, mi van a kertünkben, akkor pont ezért koncentrált mókustámadást vizionáltam. De nem, nem a mókusok támadtak, hanem egy fiatal őz költözött be a kertbe.

Aztán ki.
(Jelenlegi információink szerint utoljára a folyó közelében látták.)

Backyard deer

2019. július 14., vasárnap

Dinoszauruszok Ogdenben


Ogden Canyon

- Roaaaaaaa - mondta valami és Yodával majdnem beleestünk a sebes Ogden-folyóba.

A folyópart az Ogden-kanyon vízesés után nem sokkal kiegészült egy gyalogos-kerékpáros ösvénnyel.

Ogden Canyon

Volt itt minden. Kis pavilon piknikezni, padok, a padokon ötvenes szerelmespárral, pisztrángok (a vízben), horgászok (a szárazon) és dinoszauruszok.

Ogden Canyon

- Roaaaaaa - mondta a dino.

Az ösvény ekkor a helyi dinoszauruszpark mellett tekergett.

Ogden Canyon

Száz dinoreplika van a parkban, amit a Jurassic park ihletett.

Kisgyerekek és nyári táborban levôk rohangáltak benn.

Ogden Canyon

Ogden Canyon

Az út kicsit késôbb kiérr egy rétre. Itt kezdôdött egy sportösvény mindenféle egyszerû tornaszerrel.

Itt piknikeztünk, miközben két teherautóval UFO-szerû fûnyírók érkeztek, lehajtogatták szárnyaikat, amivek megháromszorozták pengéik számát és nekiestek a fûnek. Hat munkás szegélyvágókkal támogatta a két taktikai fûnyírót.

Olyan volt, mint egy szombat reggel a belvárosban, ahol mindenki azon versenyzik, kinek van hangosabban berregô ketyeréje.

- Meg ne trimmeljék a farkincádat!

Látszott, Yoda inkább a dinókat választaná.

Yoda

A munkások észrevették, hogy piknikezünk.

Nem akarunk zavarni, addig máshol dolgozunk.

Megköszöntük és boldogan falatoztunk tovább.

Yoda

2019. július 11., csütörtök

Vízesés Ogdenben


Ogden Canyon Waterfall

Ogden-kanyonban egy látványos vízesés készteti megállásra az utazót. A vízesés több mint száz méter magasból lépcsőzetesen hullik alá a mélybe és a csillogó vízsugár elkeveredik a sebesen rohanó Ogden-folyó vizével.

Ogden Canyon Waterfall

Milyen fenséges munkája Természet Anyánknak!

Ogden Canyon

Azaz nem is.

A vízesés mesterséges, csakúgy, mint a lillafüredi és hasonló okokból is készült.

Ogden Canyon

Az ogdeniek (helyi nyelven: Ogdenites) irigyelték Provo fantasztikus Bridalveil vízesését és akartak egyet közel városukhoz. Méghozzá az Ogden kanyonban, ha már Provo vízesése a Provo kanyonban van.

A vízesést az elhagyott mészégetőboksa és a város közé álmodták meg.

Ogden Canyon

Ember tervez, ogdeni végez. Fogtak egy köteg dinamitot és felrobbantották a frissen épített vízvetéket a hegy gerincén, hogy legyen egy vízesés. Lett.

Az ogdenieknek tetszett a dolog, de panaszkodtak, hogy a vízesést nem látni a városból. Gondolkodtak, gondolkodtak és építettek egy vízvetéket, hogy átvezessék a vízesést a város fölé. Meg is épült, de nyáron nem sok vizet hozott és mire beállt a tél, az időjárás és egy vandál megrongálták az új vízvetéket, a városiaknak meg elment a kedvük a természetátalakítástól, a vízesés pedig rövid séta után visszakerült mostani helyére.

Ogden Canyon Waterfall

2019. július 10., szerda

Romok az út mentén


Cliff Dwelling


Amikor láttam, hogy a hely, ahova félre lehet állni, több homokot tartalmaz, mint sok kisebb sivatag, inkább az ösvény szélére parkoltam.

Menjünk! Menjünk! - lobogtatta a füleit a Mester.

Eltettem két üveg vizet, hátamra kanyarítottam a hátizsákot és mentünk.

Egy vízmosás és egy kaptató után már fenn is voltunk a párkányon.

Cliff Dwelling

A komplexum meglepôen nagy volt és kellemesen árnyas.

Cliff Dwelling

A padlón ott voltak az ôrlésre használt mélyedések, a “szokásos” cserépdarabok és a fa oszlopok nyomai.

Cliff Dwelling

Azt olvastam, hogy egy hasonló helyen találtak egy többé-kevésbé ép cserépedényt a 8. századból. Az edényben csokoládényomok voltak.

A régészek számára ez a máig talált legkorábbi bizonyíték arra, hogy kereskedelmi kapcsolat volt a Southwest és Közép-Amerika között. A szememben ez arra bizonyíték, hogy az emberi természet nem sokat változott: a csokoládét akkor is szerették.

Cliff Dwelling

Használható csokoládé persze itt nem volt, a készleteink kimerültek, abban reménykedtem, hogy majd Halls Crossingban lesz egy kis édesség.

Cliff Dwelling

Ez olyan, mint egy McDonald’s ablaka! - jutott eszembe. Látszott, éhes vagyok.

Cliff Dwelling

Valószínû, hogy a sziklahasadék lakói nem gondoltak gyorskajára, mikor házukat építették.

A tetôt vastagon borította a füst. Tüdôbeteg dolog lehetett itt élni.

Cliff Dwelling

Ekkor néztem elôször vissza az útra. Elképesztô volt a kilátás. Valószínûleg régen is ebben a vízmosásban vezethettek a kereskedelmi útvonalak.

Cliff Dwelling

Vajon e falu lakói kereskedtek az erre haladókkal vagy megsarcolták ôket?

Cliff Dwelling

A hasadék mélyén ott volt a szokásos lôszeresláda, de errôl a helyrôl nem volt benne semmi kézzelfogható.

Cliff Dwelling

Ha jól emlékszem, az elmosódott tenyérlenyomatokat se említették meg a barlang falán.

Cliff Dwelling

Volt belôlük piros is és fehér is. Vajon mit jelöltek a szinek? Hogy mi volt épp raktáron?

Hands

A derékszögben kanyargó kígyóról nekem egy térkép jutott az eszembe. De persze bármi más is lehetett.

Cliff Dwelling

Jó volt itt találgatni, de kezdett beborulni és nem akartunk itt aludni, inkább továbbindultunk a Lake Powell fele.

Cliff Dwelling

2019. július 6., szombat

Romok kitérővel


Road damage

Halls Crossing... hmmmm... ott még sose voltunk... alig 50km kitérô, ha jár a komp... hmm és ott a Lake Powell... hmmm... legfeljebb ott alszunk... hmmm... Nézzük meg!

Amint lekanyarodtunk Halls Crossing fele, egy nagy táblát láttunk: Komp zárva.

akkor ez 150 km kerülô.... hm...

A papírostérkép errefele jelölt egy “Castle Ruin” nevû valamit.

Nem tudtuk, mi lehet, de figyeltünk, hátha meglátjuk.

Road damage

Elôször azonban nem a romot, hanem egy “úthibák” feliratú táblát pillantottunk meg a hágó elôtt.

Az úthiba meglehetôsen nagy volt, a hegyomlás a fél utat eltemette. Szerencsére senki se jött szembe. Ez utóbbinak kicsi volt az esélye, az egész 150 km-es kitérô alatt az úton összesen öt autót láttunk.

Road damage

Aztán ahogy tovább mentünk, oldalt észrevettem valamit egy alkóvban.

Ott van! - de hogy mi, azt még nem tudtam.

Cliff Dwelling

2019. július 5., péntek

Extra séta


Salt Lake City

- Yoda, nem szeretem a State street-et.

Ez eufemizmus.
A State Street egy kopar, végtelenymül hosszú, lepattant utca, ahol több a kétes alak, mint bárhol máshol Utahban. Összesen.

- Yoda...

Yodát ez nem érdekelte. Úgy ment a State street-en, mintha egy füves, fás rét lenne.

Yoda megjelölte az állam egyik utolsó cipészének a műhelyét, majd az elhagyott vútorboltot, ami valamikor egész terszetős lehetett.

Salt Lake City

Yoda, menjünk innen!

Nem értettem, itt még eldobált csirkedarabok sincsenek. Az emberi életet rajtunk kívül egy radarozó motorosrendőr képviselte.

Amikor végre elértünk annak a pici negyednek a magasságába, amit tavasszal olyan lelkesen fedeztünk fel, a Mester megfordult és elindult a Community College szökőkútja fele.

Salt Lake City