2018. június 21., csütörtök

Felfedezés

Az ütött-kopott légkondicionálót látva jöttem rá, hogy a magyar fridzsider szó ugyanúgy márkanévbôl származik, mint a dzsip.

Frigidair. Ki gondolta volna?

2018. június 19., kedd

Bicaj a sífelvonón


Bikes in the Air

Mikor az első sokkon túlvoltunk és megállapítottuk, hogy a sífelvonóra erősített bicajok nem fognak a fejünkre esni, makacsul úgy éreztem, hogy sífelvonóval felvinni a bicajt a csűcsra és onnan legurulni, az valahol csalás. Akkor is, ha a síelők ugyanezt csinálják.

Bikes in the Air

2018. június 17., vasárnap

Red canyon


Red Canyon


Bryce canyon híres. Bryce egy nemzeti park. Bryceba mindenhonnan jönnek az emberek. Brcyeban kutyák csak az aszfaltos utakon mozoghatnak.

A Red Canyont a kutya se ismeri. Esetleg az, aki erre fut. A Red Canyon üres. A Red Canyonban a kutyák és gazdáik oda mennek, ahova akarnak. Úgyhogy mi is elmentünk a Red Canyonba.

Red canyon

A Red Canyonban szinte mindenki megfordul, aki a Bryceba igyekszik. A legfontosabb Bryceba vezető út a Red Canyon át halad. Ennek ellenére a legtöbben maximum pisilni állnak meg a patyilattiszta WC-nél. Mások kempingeznek. Vannak, akik kihasználják a Bryce-t és a Red Canyont összekötő kerékpárutat és innen tekernek be a Bryce-ba és ott felszállnak a buszra.

Red canyon

A másfél órás sétánk alatt mi embert csak a parkolóban (a WC-nél) láttunk. Ők is siettek (befele is és tovább is).

Embert nem láttunk, de tündéreket igen.

Legalábbis szerintem ezek a sziklák kővévált tündérek, akik éjjelente megelevenednek és táncolnak, énekelnek a holdfényben.

Red canyon

2018. június 16., szombat

Népnevelés


Bryce Village

Ne felejts el megsimogatni a lovad és ne felejts el borravalót adni a vezetődnek - azt hiszem, ez a tábla összefoglalja a lovasturizmus esszenciáját, bár egy ismerősöm egyszer megjegyezte, hogy a lovászt és a vezetőt és lehet simogatni.

Zorro



2018. június 14., csütörtök

Bryce ultra - ötven mérföld


Bryce Canyon ultra

Nyolcvan kilométer a Bryce kanyonban nem egyszerű. Eleve ezeket az ultrafutásokat úgy találják ki, hogy szinte a lehető legnehezebb úton menjenek. Megnézik, merre mennek a kőszáli kecskék és igyekeznek egy annál problémásabb útvonalat keresni. Minél közelebb a szakadék széléhez, annál jobb. Ha keskeny, akkor még jobb. Ha a futók meglátván a lejtőt és a szakadékot leroskadnak és elkezdenek zokogni, akkor tökéletes.

Közben arra fele kell vinni az útvonalat, ahol nem működnek a telefonok. (Mondjuk ez Utahban annyira nem nehéz.) Persze tettek pár engedményt a tavalyi futáshoz képest, kicsit módosították az útvonalat, hogy könnyebben ki tudják tolni a gurulós hordágyon az ájult versenyzőket. Elvégre nem lehet túlterhelni az önkénteseket.

Bryce Canyon ultra

A futás maga egyszerű, el kell indulni, leküzdeni a legnehezebb emelkedőket az elején, aztán viszonylag könnyű majdnem a végéig, ami talán még nehezebb, mint az eleje, aztán már kész is (a versenyző). Mindezt két-háromezer méter magasan, jó melegben. Vagy esetleg hóban. A két véglet nem zárja ki egymást, de idén szerencsére a hó kimaradt, de annyira hideg volt, hogy a futásban résztvevő Ribizli nem tudta elgémberedett ujjaival kikapcsolni a fejlámpáját.

Sötét volt, a hold már alacsonyan járt, amikor a futók elindultak hajnali ötkor, kellett a fejlámpa. (Mindenki sajnálja a segítőket, akik négyre elvitték a futókat a rajthoz.)

Az indulás puritán volt, a futókat csak kávéval, kakaóval, tésztalevessel és kesőbb banánnal traktálták. Miután a futók jóllaktak, elindultak és hamarosan a fejlámpák fénye megvilágította a lábak által felvert kavargó port. Az első két és fél mérföld a pornyelésről szólt egy mezei dűlőúton. Majd nem sokkal később jött a meredek és innentől kezdve a hegyikecskék voltak előnyben.

Red canyon

Hoodoo-k között kanyargott az ösvény, meredeken, amerre a hegyikecske se jár. Ha vízszintes lett az ösvény, azt azért tette, hogy minél közelebb mehessen a szakadék széléhez. Ez már igazi “Bryce” táj volt. Sziklatornyok nézték döbbenten a futókat.

Ha az ösvény nem ment közel a szakadékhoz és nem kapaszkodott meredeken felfele, akkor virágos réteken kanyargott tűzött rá a nap.

Az állomásokon folyamatosan tukmálták a futókra a vizet, azzal, hogy a következő szakasz nehéz lesz - valóban, nehéz volt.

Bryce Canyon ultra

A lovaskempingnek sokan örültek, mert volt itt egy nem fürészporos wc, ami valódi, kulturált pottyantós volt. Erre az ultrára a minimalista árnyékszékeket hozták el, volt egy vödörre épített ülőke, ami körül négy rúd tartott egy árnyékolóponyvát. Ezek a wc-k a rajtnál, ahol sokan táboroztak, pár nap után meglehetősen lehasználtak voltak, így páran a sátrak árnyékába kényszerültek árnyékszékelni.

A Red Canyonból egy öt mérföldes körút ágazott le, amit páran valószínűleg lecsaltak (basszus, valaki lefut ötven mérföldet, amiért kap egy bögrét, minek csal akkor?). Itt az állomáson vidám önkéntesek kérdezték, hogy hol van az, akit vissza kell vinni a célhoz. Körút felfele nagyon meredek volt és lefele meg csaknem függőleges, szerencsére voltak lépcsők, ahol páran a fenekükkel mentek le.

A Hillsdale állomáson már nagyon meleg volt. Itt az étkezősátorból vittek hárman egy félájult futót az orvosi sátorba. Lehet, egyedül akarta megenni az összes chilit, hogy egy kis lökhajtással előnyhöz jusson.

Hogy a világ változatos legyen, jött egy kis mocsár, és jópár emelkedő. Hárman leroskadtak, hogy innen nem mennek tovább, legalábbis, amíg oda nem ér a “söprögető”, aki összegyűjti a haldoklókat az út mellől. Innen már kevés volt a célig, innen az emberek fogadkoztak, hogy akár kúszva is eljutnak a célig. Ribizli például annyira belejött a futásba, hogy a rajt előtt elkanyarodott és, miközben több tucat ember kiáltotta, hogy nem arra, ráhúzott még pár száz méter extrát az ötven valahány mérföldre.

A célvonalon volt, aki féllábon ugrált át, volt aki cigánykerekezett, mások csak lóbálták futóbotjaikat. Egyesek azonban csak hörögtek és lihegtek.

Bryce Canyon ultra

Ez a futás azonban nem a szenvedésről szól. Közben gondoskodnak a versenyzők testéről. Minden állomáson lehetett mindenféle finomat enni, volt, ahova a futók sülő szalonna illatára érkeztek, máshol quesadilla volt, meg nutellás tortilla, almaszósz, avokadó, babpüré avokádóval tekercsben, narancs, banán, dinnye, meg az amerikai nemzeti eledel, a mogyoróvajas lekvároskenyér.

A célban lehetett enni az ország egyik legjobb hamburgerét, amit maga a farmer készített friss marhahúsból és hat dollárért kínálta a menüt.

Engem csak az lepett meg, hogy a hosszú futás után az emberek nem rohantak fejest ugrani a tóba, hanem mentek átvenni az egésznapos futás díját, az enyhén kakiszínű kerámiabögrét.

Jump!

2018. június 13., szerda

Slagrobbanás


Garden hose

- Miért kapcsolt be a locsoló délben?

Csodálkoztam.

- Semmilyen locsoló nem kellene délben bekapcsoljon.

Nem is kapcsolt be: a slag robbant fel megint. Ottmaradt a napon, felforrósodott és a víz kitágult és durr.

Mivel egy ilyen hosszú slag drága mulatság (negyven dollár) elmentem a közelebbi barkácsboltba:

- Bilincset szeretnék a kertislagra.

A fickó keresgélt, majd azt mondta:

- Nem venne inkább egy másik slagot?

Erre átmentem a másik barkácsboltba, ahol megállítottam egy nálam is kócosabb és kopaszabb eladót:

- Bilincset szeretnék kerti slagra.

- 28-as sor, középtájon, északi oldal, középső polc.

Azt hittem, hülyéskedik. De tényleg ott volt.

Megvettem 1.98-ért a bilincset (ezt a fajta bilincset helyi nyelven mender-nek nevezik) és büszkén vittem haza. Otthon nyissz-nyissz, kivágtam a csőből a felrobbant részt, ráhúztam a bilincset, összecsavaroztam és már jó is volt a slag.

Valószínűleg amikor slag atomjaira fog széthullani, de a bilincs még mindig ott lesz.

Garden hose

2018. június 10., vasárnap

Egy régi emlék - 2006 július


010BryceP1

2006 július végén voltunk először a Bryce kanyonban amerikai autós körutunkon. Akkor sokkal kevesebben jártak erre, mint most. Amikor túráztunk, akkor - ha jól emlékszem - senkivel se találkoztunk, pedig az egyik legnépszerűbb ösvényen baktattunk.

Bryce Canyon National Park

Akor az autót a szervízben hagytuk, hogy csinálják meg az esedékes olajcserét, mi pedig busszal elindultunk megnézni a nemzetiparkot. Így nem kellett körutakat szervezni, egyik megállónál leszálltunk és a másiknál meg fel.

Bryce Canyon National Park

A szervíz a kanyon bejáratánál volt (van), azt hiszem, része annak a birodalomnak, amit a kanyon turizmusát elsőként megszervező család épített ki a huszadik század elején.

Bryce Canyon National Park

Amikor letettük az autót a szervízben, már sejthettük volna, hogy nem lesz a dolog olyan egyszerű.

- Milyen márkájú az autó?

- SAAB.

Megdöbbent nézés. Akkoriban a Bryce picit messzebb volt mindentől, mint ma.

Mesa Verde

- S O B? - kérdezett vissza és le is írta már a rövidítést. (Aki nem tudja, mi az a Son of a bitch, az keressen rá.)

- SAAB - na, ezen a rövidítésen törhette a fejét a munkafelvevő. Biztos, mindenféle szörnyűséget kitalált.

Mi otthagytuk a kulcsot és mentünk a Bryceba.

Byce Canyon National Park

Amikor visszajöttünk, az autó ugyanott állt.

- Ilyen autóba nincs olajunk - mondta a fickó. Csodálkoztunk, sose hallottuk, hogy más olaj kellene a SAAB-ba, mint más autóba. (Nem is kell.)

Aztán beültem az autóba, hogy kiálljak a szervíz udvaráról. Akkor tünt fel, hogy a kormány ugyanúgy áll, mint ahogy hagytam, közben dugtam be a kulcsot és ekkor döbbentem ré, hogy mi történhetett.

A SAAB-ban az indítókulcsot helye a kézifék mellett van, oda kell bedugni. Valószínűleg beült a szerelő és nem tudta hova bedugni a kulcsot. Egyszerűbb volt azt mondani, hogy ilyen olajunk nincs, mint hogy bocsánat, nem tudok egy autót elindítani.

Bryce Canyon National Park