2017. június 21., szerda

Csúcstechnika - Elektromos légycsapó


High tech - low tech

Van ugyebár a hagyományos, "mechanikus" légycsapó. Megfogom és kupáncsapom vele a legyet. (Azaz suhi.)

De ma már ez elavult.

Ma az úriemberek elektromos légycsapót használnak és egy suhival rázzák meg a legyeket.

Úgy érzem, villamosszékkel lövünk légyre. Vagy mi.

High tech - low tech

2017. június 18., vasárnap

Szabályok


Dogpark

A Jordán-folyó partján van egy fantasztikus kutyafuttató. Csövekkel, labirintussal, futópályával és rengeteg szabállyal. Szó szerint rengeteg szabállyal.

Rules

2017. június 16., péntek

Hopp




Yodával csodálkozva néztük.

Azt hiszem, önmagáért beszél.

Vagy ugrik.

2017. június 13., kedd

Squaw Peak 50


Squaw Peak 50

Thanks for the pictures, Denise!
Denise, köszönjük a képeket!


Squaw Peak 50


- Akkor 2:10-kor kelek - mondta a gyorsabbik Ribizli az ultrafutás elötti délutánon. Ez az időpont már önmagában megmagyarázza, hogy a kövérebbik Ribizli miért nem fut ultrát.

Squaw Peak 50

Reggel kettő tízkor kelni nem embernek való. Ellene van a homo sapiens genetikai kódjának.

Squaw Peak 50

De Ribizli felkelt, kicaplatott a hotel elé, ahol felszedte pár lelkes ultrafutó - akik még korábban keltek, hogy ideérjenek -, aztán elmentek a rajthoz, a Vivian parkba.

Squaw Peak 50

Nagyjából ekkor kelt az az önkéntes is, aki szatíroknál rendszeresített fürdőköpenyben elkezdett szalonnát, kolbászt és palacsintát sütni a futóknak az egyik állomáson.

Squaw Peak 50

Ezek az állomások nagyon fontosak: itt lehet inni, kulacsot tölteni és itt reparálták meg a futók sebeit, néha ragtapasz helyett ipari ragasztószalaggal.

Squaw Peak 50

A korai kelés után a népek elindultak, hogy lefussanak ötven mérföldet (ami igaziból 53 volt). Azaz a táv a kitérőkkel együtt közel kilencven kilométerre duzzadt.

Squaw Peak 50

Gyönyörű helyeken futottak, olyan helyeken, ahol csak paplanernyősök, kőszáli sasok, profi alpinisták és űzött vadak járnak. Esetleg repülnek.

Squaw Peak 50

Aztán leereszkedtek mindenféle völgybe, hogy utána szerpentineket egyenesen levágva és a hegyre nyílegyenesen felfutva ismét visszatérjenek a madarak közé. Egyik ilyen völgyben talált a szebbik Ribizli egy lópatkót (ló nélül). Másik hús-vér tehenet találtak élet nélkül, szóval a Ribizli jobban járt.

Squaw Peak 50

Csüdig gázoltak a hóban, miközben mi Yodával harmincvalahány fokban tanulmányoztuk a Utah Lake-et. A futók közben a sasmadár perspektívájából tették ugyanezt.

Squaw Peak 50

A több, mint négyszáz maratont lefutó szervező szerint ez az Egyesült Államok negyedik legnehezebb ötvenmérföldese. Egy Németországból a pocsolyát csak ezért a futásért négy napra átrepülő, már száz ultrát lefutott német fickó szerint túloz, a hótakaróval együtt ez nem a negyedik, hanem a legnehezebb ötvenmérföldes.

Squaw Peak 50

Valóban, az egyik futó egy hegytetőről küldött egy sms-t b. nejének, miszerint "mindjárt hányok, nem tudom, hogy fogok lemenni és..." az sms itt megszakadt, én meg ma is csodálkozom, hogy a feleség nem riasztotta a hegyimentőket. Vagy nem hívta az ügyvédet, hogy elrendezzék az örökösödés kérdését.

Squaw Peak 50

A futók futottak, átkeltek patakokon, lavinákon, kőgörgetegeken, csúsztak fenéken havon fákat elkerülve és - állítólag - nagyon jól érezték magukat, miközben sebeikből csöpögő vérrel jelezték az utat az esetleges mentőexpedicióknak.

És futottak.

Squaw Peak 50

Yodával mi a nap - és pár burger - végeztével elindultunk szurkolni és ahogy közeledtünk az utolsó, személyautóval is elérhető állomáshoz, Csontbrigádot idéző alakokat láttunk az út szélén botladozni.

Squaw Peak 50

Némelyik nő úgy nézett ki, mint aki átesett egy vak komondoron. Oda-vissza.

Squaw Peak 50

Tapsoltunk nekik és integettünk, ettől kicsit magukhoz tértek és mentek tovább a cél fele, mi pedig Yodával letelepedtünk az állomásnál, elrágcsáltunk egy darab szárított húst és csodáltuk a futókat.

Squaw Peak 50

Mediterrán tó - Utah Lake


Utah Lake

Úgy éreztem, nem Utahban vagyunk és nem is az Egyesült Államokban.

Teljesen olyan érzésem volt, hogy valahol a Földközi-tenger partján vagyok, valószínűleg a Balkánon. Vagy a Balatonnál. Nem a párás levegő miatt.

A tó fele minden picit rendezetlen volt. Térképen nem szereplő utak, farmok közé ékelődő lakónegyedek, elhagyatott farmok, épülő lakóparkok.

Utah Lake

Aztán ott volt a tó. Pontosabban a Utah Lake State Park, ami olyan zsúfolt volt, mint Füred szebb napjaiban.

A bejáratnál egy mosolygó rendőr fogadott:

- Ma van a Utah Lake fesztivál. Ha a fesztiválra jön, ingyenes a belépő. Ha a State Park-ba jön, akkor tíz dollár.

És kacsintott.

Kiskapu. Kacsintó rendőr. Ilyen nincs Amerikában.

Utah Lake

Persze voltak különbségek is. Európában nem általános, hogy a hajót a kisteherautó utánfutójáról rámpán a tóba tolatva eresztik bele a vízbe. Ettől eltekintve a tó teljesen olyan volt, mint a Balaton. Csak a lángossütő hiányzott, de az nagyon.

Utah Lake







2017. június 11., vasárnap

Kisvárosi kolesz


Orem

Oremi szállodánk a különös szobrokkal büszkélkedő Utah Valley University campusa mellett volt. Pontosabban a koleszok mellett.

Orem

Yoda szerette a koleszokat: árnyas sétányokon, sátálóutcákon, parkokon át lehetett sétálni közöttük.

Nekem is tetszett a kolesz: volt hozzá konditerem, uszoda, szauna, teniszpályák, grillezők.

Orem

Minden volt, csak kávézó nem. Meg reggelizőhely. Meg kocsma. Meg étkezde.

Utóbb olvastam, hogy a kolesz egész területe nem dohányzó és alkoholt se szabad bevinni. Ezt még meg tudtam valahol érteni, de a kávéhiányt nem bocsátottam meg nekik.

Szerencsére a szállodában volt kávé és tea, de egyetemistaként nem tudnám magam elképzelni egy koffeinmentes szálláson.

Orem



2017. június 10., szombat

Élni tudni kell


This is life


Például így.
(A patakcsobogás sajnos nem hallatszik. De hozzáképzelhetjük.)