Ezen a télen hetente egyszer jött egy hóvihar és lepakolt egy adag havat.
Tavasszal megváltozott a helyzet.
Gyakran naponta kétszer jönnek a hóviharok.
2023. március 30., csütörtök
2023. március 27., hétfő
2023. március 26., vasárnap
Értelmezés
A múltkor láttam két légkondicionáló kültéri egységét egy templom előtt.
Az egyiket ketreccel védték. A másikat nem.
Biztosan a jobboldali harap és a baloldali nem.
2023. március 24., péntek
Az Atatl-szikla
Tizenhat éve az Alatlal-sziklát néztük meg a legrészletesebben a Valley of Fire-ben. Most is elmentünk oda nosztalgiázni, de miután leparkoltunk, nem a legrövidebb úton mentünk oda.
Akkor nem vettük észre, hogy a sziklarajzok mögött egy egész sziklalabirintus húzódik meg.
Megint találtunk egy helyet, ahol órákat tudnánk eltölteni nézelődéssel, mászkálással a finom homokban.
Viszont haza is akartunk érni, úgyhogy nem próbáltunk meg átmászni egy dombon, hanem visszamentünk a parkolóba és onnan mentünk a rövidebb úton a sziklarajzokhoz.
Ezeket a sziklarajzokat még a CCC tette megközelíthetővé Roosevelt közmunkaprogramja keretében. A Civilian Conservation Core nemcsak kunyhókat épített, hanem lépcsőket vágtak a sziklába, hogy a látogatók megnézhessék a sziklarajzokat.
Ma már modern vaslépcsőkön lehet feljutni, de a régi út még látható.
A legtöbb sziklarajz a hagyományos sémákat követi.
Mondjuk a felső valami lehet egy csilipaprika, de nem vagyok benne biztos.
Sokkal érdekesebb az a rajz, ahol egy kiskutya szagolja a nagykutya fenekét.
Szakértők szerinte ezek vadszamarak vagy szarvasok, de a szarvasok minek szagolnák egymás fenekét?
Különben is, én a kutyákat szeretem.
A leghíresebb rajz pár hajítólándzsát, atatlalt ábrázol.
Ott a lándzsavető a két tetején.
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez egy óriási reklámtábla.
"Kovács János lándzsavető-faragó mester"
2023. március 23., csütörtök
Családi atom
Nekem sose volt ilyen társasjátékom, amiben Geiger számláló, meg valódi uránium van.
Pedig biztos sugároztam volna az örömtől, ha kapok: az Egyesült Államokban 1950 és 1951 között forgalmazták, mai áron 200000 forintért.
Ekkoriban lehetett Las Vegas környékén elmenni atomrobbabtást nézni
Ezek voltak a régi szép idők, amikor a gyerekeket még hagyták játszani!
2023. március 22., szerda
Naplemente a Lake Mead partján
- Oda le KELL menni - mondta Puppey és ki vagyok én, hogy ellenkezzek vele?
El is indultunk a tópartra, ahol tizenhat éve fürödtünk és, ami tizenhat éve sokkal közelebb volt és nem azért, mert az idő múltával megváltozik a távolságérzékelés.
- Be fog estelledni! - morgott Puppey és elindultunk.
- Ezek nem cicóznak - állapítottam meg, miközben Puppey megjelölte a táblákat.
- Ötezer dollár és/vagy hat hónap börtön szemetelésért! Tiszta Monopoly!
A tópart viszont tiszta volt.
Meg elhagyatott. Csak pár ingyenes mentőmellényt lóbált a szél.
Megnyugtató volt látni, hogy használat után visszahozták őket.
A víz hideg volt - mit akarok március elején?! De a kilátás megérte.
A naplemente itt is olyan látványos volt, mint a Nagy-Sós-tónál.
Megérte kijönni.
2023. március 20., hétfő
Megint a Hoover-gátban
Hat évvel az előző túra után, ha már itt voltunk, megint bementünk megnézni a gátat.
A túra megváltozott. Előnyös változás, hogy már nem kellett órára foglalni, elég volt megadni a napot.
Negatív változás: felfedezték a tömegturizmust és precízen sajtoltak be minden egyes látogatót a liftbe, amíg a lift falai ki nem dudorodtak.
Az embereket úgy terelték, mint a nyájakat és folyamatosan számolták őket, nehogy valaki elvesszen.
Egy valami nem változott.
A turbinaterem időtlensége.
A hatalmas terem olyan volt, mint ami sose változik, mint ami az örökkévalóságnak épült és ami így marad, amíg a világ világ vagy amíg van víz a Coloradóban.
2023. március 19., vasárnap
A Hoover gáton
- Hol a víz? - néztem döbbenten a mélybe.
Amikor 2006-ban először itt voltunk, már akkor szárazság volt, de sokkal több víz volt a tóban.
Persze nem szabad nyári vízállásokat összehasonlítani télvégivel, amikor az olvadó hó még nem töltötte fel a tározókat.
De 2012 januárjában is sokkal több volt a víz, mint most, 2022 márciusában.
Jelenleg úgy hatvan méternyi víz hiányzik (függőlegesen) a tározóból. Mivel az idei tél rekordokat döntöget, talán húsz méternyivel is magasabb lehet a vízszint.
Szóval még kell pár rekord év, hogy megszünjön a baj. Félek, nem elég reménykedni a nagyon csapadékos télben. (A lenti, utolsó fotó 2016 októberi.)
2023. március 15., szerda
2023. március 14., kedd
Kék porcelán
Nem teljesen értettem ezt a készletet, ami egy szomszédunk adott nekünk.
Az világos, hogy a jam-re ráírják, hogy jam. Hátha valaki nem lát bele az edénybe (tuti, hogy én mézet tennék bele, esetleg ecetet).
Hogy a sótartóra miért nincs ráírva, hogy só, azt se értettem (lehet, nem fér ki).
De hogy a szalvétatartóra miért kellett ráírni, hogy szalvéta, végképp felfoghatatlan volt. Ki az, aki nem ismeri fel a szalvétát?
És ha már ráírták, hogy szalvéta, miért írták rá ferdén?
2023. március 13., hétfő
Ahogy a menedékházat elképzelték
Nagy sziklák árnyékában lapultak a kunyhók egy vízmosás felett.
Egyből látszott, hogy ezeket is a CCC, a Civilian Conservation Corps építette Roosevelt közmunkaprogramja keretében.
A menedékházak nagyon hasonlítottak azokhoz, amiket a Cathedral Gorge-ban láttunk.
Egyből megrohantuk az épületet, amit ma már - sajnos - nem használnak.
Pedig nagyon szívesen eltöltenék itt egy-két éjszakát.
Az éjszakai nyugalomhoz egy valami hiányozna, amit ide nem épített a CCC: Nem volt WC.
- WC? Minek? - bámult bele Puppey ábrándosan a vakvilágba.
2023. március 12., vasárnap
Valley of Fire - White Dome
- Ez miért White Dome ösvény?
- Egy fehér kupolát se láttunk!
- Biztosan nem vettük észre!
- Lehet, az a nagy volt, amikor lementünk bokáig gázolva a homokban azon a lejtőn.
Az a lejtő hihetetlen volt: két sziklafal között finom fehér homokban ereszkedtünk le. A homok olyan finomszemű és fehér volt, hogy inkább volt való egy trópusi szigetre, mint ide, a sivatag közepére.
Lenn pedig a fehér homokot felváltotta a szokásos vörös homok.
Itt voltak a hacienda romjai.
A romok nem időtlen idők óta, ami itt kétszáz évet jelent, állnak itt, hanem hatvan éve: a Szerencsevadászok (Professionals) díszletének épültek, eleve rom állapotban 1966-ban.
Itt is, csakúgy, mint Kanabban sok filmet forgattak, csak a Valley of Fire nem volt Tony Curtis kedvenc helye.
Ma már nem nagyon engednek filmeseket be ide és azt végképp nem engedik, hogy a filmesek műromokat építsenek vagy szögeket verjenek a sziklába.
Ma a filmesek főleg esküvői képeket csinálnak a Hét nővér mellett.
A hacienda romjainál az ösvény elkanyarodott és egy szűk sziklaszurdokon haladt át.
Épphogy elfértünk benne.
Rövid volt, de izgalmas.
Innen már visszafele vezetett az út.
Sokkal lankásabb volt erre az ösvény és homok is kevesebb volt rajta.
Persze itt se maradtunk érdekes sziklaformációk nélkül.
Távolban még egy sziklaívet is megláttunk, amit eltettünk legközelebbre.
Most visszamentünk a parkolóhoz.
Még pár dolgot meg akartunk nézni, mielőtt visszamentünk volna a kempingbe, a Lake Mead partjára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.