Még egy kapualj

- Ez a kapu is nyitva van! - mondtam és már surrantunk kis be. Ha Budapesten egy nyitott kapualjat látok, gyorsabban bejutok, mint ahogy Puppey tányérjából eltünik a finomság.

Már a bejáró alapján megérte ide bejönni.

Tátott szájjal forgolódtunk, nagyon tetszett ez a ház.

Aztán beléptünk az udvarba.

Nem tudom, hogy felújításkor direkt vigyáztak-e a borostyánra vagy csak így sikerült.

De engem meggyőzött.

Aztán megláttuk a legjobbat: a fal mellett, magányosan, elhagyatva ült egy puttó.

Azaz egy bukott angyal.

Ezért még inkább megérte eljönni.

A hídon

Á és családja Bulgáriába mennek nyaralni és enyhén utálták a hosszú várakozást a hídnál Vidinnél. 

Letöltöttem a híd appjat és megnéztem, mit mond. 

Azt, ha nagyon hosszú a sor, nem tudja, meddig tart átvetgôdni.  

Pillantás a jövőbe

A nagyszakállú fickó, aki ha nem volt nyolcvan, akkor egy se, járókeretével becammogott az uszoda mosdójába és a piszoárnál tanácstalanul és egyre rémültebben állt.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Nem, nem - felelte a fickó, akit csak Törppapának hívtam -, nagy baj van, nem találom a fütyimet!

Okmányiroda

Az optimista kispesti séta után gyorsan közeledtem az okmányirodához.

Reméltem, ugyanolyan simán fog menni minden, mint tizenkét éve.

Az önormányzat épülete jobban nézett ki, a parkot megcsinálták és a Halásztanya is megvolt még.

Az okmányirodában mondták, kell várni egy kicsit (időpontot próbáltam foglalni, de csak szeptemberre lehetett volna).

De nem volt gond: a sor haladt és pillanatok alatt sorra kerültem.

Optimizmusom addig tartott, amíg fel nem bukkant egy tolószékes fiatalember segítővel.

A segítő a lift felől érdeklődött. (Tizenkét éve - lásd az előző linket - még rámpa volt. A helyi pletyka szerint azért kellett a rámpát elbontani, mert a liftben volt üzlet és EU-s pénz a haveroknak, a rámpában nem.)

- A lift nem jó - szomorkodott a forgalomirányító biztonsági őr.

Úgyhogy páran felsegítettük a fickót a lépcsőkön.

Szóval eddig tartott a tökéletes nap.

Kispesti séta

Tizenkét éve írtam, hogy milyen jól nézne ki egy sztúpa a Templom téren Kispesten. Sztúpa nem lett, de találtam egy új Szent István szobrot.

Mint egy rövid beszélgetésből megtudtam, a helyi pletyka szerint a szobrot más város rendelte meg, de a megrendelőnek nem tetszett és így Kispest városa kedvezményesen juthatott hozzá a szoborhoz. Miért, ne, a Várban ez a Savoyai-szoborral bejött.

Persze nem tudom, a sztori igaz-e és azt meg nem sikerült megtudnom, hogy az Atatürk szobor hogy került ide. Pedig az még érdekesebb történet lehet. Bevallom, engem a kispesti Musztafa Kemal szobor elhelyezkedése a szarajevói Gavrilo Princip szoboréra emlékeztetett.

Ha ehhez hozzávesszük Puskás szobrát Kökin - gondoltam - akkor Kispesten nagyon megszaporodtak a szobrok.

Ekkor még nem tudtam, hogy még hátra van egy Puskás falfestmény (stencil) is.

Ráadásul tőzsgyökeres kispestiként is meglepetést okozott a Fő utcában a régi szecessziós kerítés. Valahogy ezt sose vettem észre.

Mondjuk a Kispesti Futballházat se vettem soha észre és most nem tudtam eldönteni, hogy ez új vagy régi.

A betűtípus mindenestre régi volt, akár Puskás is írhatta volna.

A Futball Ház (akármi is az, focipályája nem volt) kertjében láttam egy fura asztalt, amire azt hittem, egy szadista pingpongasztal, de egy helybeli szerint lábfocira szolgált. Nem néztem utána. Pingpongozni pingpongoznék rajta.

Egyer optimistábban mentem az okmányiroda fele.

Ha ilyen jól kezdődik a nap, ott is minden simán fog menni.

Zeneakadémia

- Láttad már a felújított Zeneakadémiát? - kérdezte Á, miközben sétánk tizennegyedik kilométeréhez közeledtünk.

- Nem! Nagyon rég voltam itt!

- Gyere, nézzük meg!

Ilyeneket nekem nem kell mondani.

Bementünk.

- Áááááá - mondtam.

Tudtam, hogy a Zeneakadémia Budapest egyik legszebb szecessziós belsője, de ezt más tudni, más emlékezni rá és más látni.

- Csodaszép! - mondtam - Pont olyan, mint amire emlékeztem!

- Te mikor voltál itt utoljára?

- Azt hiszem, Ferencsik vezényelt.

Lábától büdösödik a zokni

- Vajon a rackakoponya az hogy jön a folk art-hoz? - morfondíroztam a lekicsinyített texasi dekoráció láttán.

Lehet, hogy Rózsa Sándor betyárjai rackakoponyát emelték magasba, miközben kirabolták a vonatot?

Érdeklődve nézegettem a kirakatot. Volt pár valóban mutatós darab, de figyelmemet a zoknik ragadták meg: A haza mindenek előtt - olvastam a zoknin és nem tudtam szabadulni a gondolattól, mi lesz, ha büdös lesz a zokni?

Felhúzzák a racka szarvára száradni?

Google mindent tud

Elkezdtem beírni a Google térképbe, hogy hova akarok sétálni - néha egy Ribizlinek is kell segítség - és persze Moszkva teret kezdtem bepötyögni Széll Kálmán helyett. 

A Google azonban megelőzött és rájött, hogy a “Moszk” az Széll Kálmán. 

Az aszfalt virágai

- De szép!

- Ezt mikor csinálták meg?

Hihetetlen volt a Hajós utca dekadensen pusztuló Napóleon udvara után meglátni egy tökéletes homlokzatot. Ami csodaszép is volt. Szerintem sokkal szebb, mint Fingerék épülete picit arrébb. 

Egyáltalán nem látszott, hogy a Szedő-házat pályakezdő építészek (Málnai Béla és Román Mihály) tervezték. 

Az viszont látszott, hogy mindent beleadtak, amit lehetett. 

Volt itt minden: kovácsoltvas szecessziós kapu. Gyönyörű virágok a homlokzaton. Még több virág az erkélyeken. Műteremlakás a legfelső emeleten. Benn pedig (amit sajnos most nem tudtunk megnézni), Róth Miksa ablakok a lépcsőházban. 

Ritkán vagyok irigy. 

De most nagyon az voltam. 

Egy régi kapucsengő

Ott álltunk a Napóleon-udvar bejáratával szemben és csodáltuk a kaput és a rengeteg apró részletét. 

Közben természetesen elmondtuk, hogy ez a Napóleon mem az a Napóleon: a házat a korábban itt levő Napóleon kávéházról nevezték el. A kávéház névadója az 1870-es évek Magyarországán népszerű erős embere, III. Napóleon volt. (Mondhatnók Európa korabeli Putyinja.)

Erről a későbbi építtető és kivitelező 1906-ban, az építés évében nem tudtott, nekik Napóleon a “nagy” Napóleon volt és róla mintázott szobrot helyeztek a homlokzatra. (Amit most állvány takar.)

Eddig jutottunk, amikor megláttuk a régi csengőt. 

Első kérdésünk az volt, hogy lehetséges-e, hogy ez az eredeti csengő. 

. 

Elvileg lehetett volna: az első elektromos kapucsengőket 1831-ben szerelték be, de ezek akkumulátorral működtek. A vezetékes, hálózatra kötött csengők csak később, 1913 körül terjedtek el. 

Szóval lehetett volna, de nem volt valószínű, hogy a házat ezekkel a csengőkkel adták volna át. 

Először is, teljesen más volt a stílusa, mint a háznak. Nem is volt olyan gondosan és precízen feltéve. Gombjai pedig műanyagból voltak, ami messze nem volt akkoriban. Az alsó két sor között levő plusz egy gomb pedig nagyon buherajellegű volt a ház többi részletéhez képest. 

De akkor is nagyon jól nézett ki. 

A nevek (vagy lakásszámok) már rég eltüntek, a bejárattól balra pedig már modern kaputelefon ékeskedett, de a régi sokkal impozánsabb volt. 

Meg is nyomtam pár gombot, amik magabiztosan zárták az egykori áramkört, de már nem csengett ki sehol. 

Legalábbis senki se jött húskloffolóval utánunk. 

Finger és fia

Nagyon szeretek Budapesten sétálni. (Azt hiszem, ez nem újdonság.)

A séták alatt mindig találunk valami újat, szépet, érdekeset. 

Tegnap egy házon megláttam egy régi feliratot (ez se meglepő): Finger és fia. 

Fingerék (Gyula és Sámuel) egy bizományi üzletet és rézügynökséget üzemeltettek a Hajós utcában, de írtak olyan izgalmas kiadványt is, mint az Utasítás alumínium és fredal anyagok autogénhegesztésére. 

Néztem a büszke cégnevet és azon morfondíroztam, ezt lehet-e ghost sign-nak mondani. (Ha valaki nem akarja követni a linket és elolvasni a hosszú bejegyzést, a ghost sign egy már nem létező cég falra festett reklámja.)

A felirat bámulása közben attól a -meglehetősen hülye-gondolattól nem tudtam szabadulni, hogy vajon hogy becézték id. Finger fiát? Esetleg Kisujj?

Egy boldog találkozás

2012-ben fotóztam le ezt a kutyát a Hősök tere közelében. 

Nagyon tetszett a lufija - ami egyúttal védi is a vaksin száguldozó bicajoktól. 

Most, hogy végre eljutottam a Felvonulási útra, legnagyobb örömömre ismét találkoztunk. 

Az elmúlt tíz év nyomtalanul repült el felette és én meghatottan néztem a gazdáját boldogan vezető ebet. 

A világ jó. 

Kutyavásár Budán

Kutyahiányos állapotomban nem hagyhattam ki Kolodko kompozícióját. Á nyílegyenesen ide vezetett, miután három év után sikerült találkozni. 

Egyszer volt Budán kutyavásár - de én többször eljövök ide. 

Selfizni nem fogok, még a Frakknak kinéző ebbel sem, de bárnikor szívesen megvakarom a fülüket. 

Nem tudom, hogy Kolodko szándékos iróniája-e, hogy a parkban sikerült lencsevégre kapni egy Kutyát a parkba bevinni tilos táblát is. 

Luppa-sziget

- Körbehajózhatjuk a szigetet?

- Persze - felelte a dunai medve - de először ezeket átviszem a szigetre, addig nézzetek körül. 

Körülnéztünk. 

Platánsor lenyűgöző volt. 

A sziget is. 

A Luppa-szigetről rengeteget lehet olvasni. (Úgyhogy én nem fogom most ezeket ismételni.) 

Én évekig itt jártam (hajóztam) a sziget mellett, de csak négy éve jártam itt először, amikor Á elhozott. 

Már akkor is imádtam a szigetet és ez az érzés azóta csak fokozódott. 

Ez egy földi paradicsom a víz közepén. 

Béke van. Nyugalom. Csend. 

Pár szigeti perc után éreztem, hogy lelassulok és felveszem a hely ritmusát. 

Elképzeltem, hogy milyen lehet itt élni, hajóba szállni, ha nincs tej, majd bicajozni - gyalogolni - autózni a boltig. Aztán vissza. 

Ezzel ideiglenesen el is múlt a Robinson-élet iránti vágyam. 

Amilyen pici a sziget, olyan gyorsan lehet itt Bauhaus-túladagolást kapni. 

Mentünk is hajózni körbe a sziget körül. 

Ez még jobban ellazított. 

Elfelejtettem a munkát, határidőket, problémákat és csak lebegtem. Tudatom peremén észleltem az Egyfás-szigetet, de nem jártam örömtáncot, csak nézelődtem boldogan.

Ezt a relaxációt meg kellene adóztatni, olyan jó.