Hot Springs Cave

A barlanból tízezer éve kinéző vadász hatalmas, halakban bővelkedő kék tavat látott, melynek partját dús növényzet borította. A tó tökréből erdő borította szigetek emelkedtek ki.

A vadász mögött levő barlangban forró víz bugyogott fel és így biztosította az összkomfortot.

Körbehordoztam tekintetem a mai tájon.

Ezek után mondják azt, hogy a múltba révedő nosztalgia hamis.

Már a múltkor, amikor Fish Springs-nél jártunk meg akartunk itt állni és felmenni a barlanghoz, de akkor siettünk.

Most reggeli után volt időnk feljönni ide.

A Jeep-et lenn hagytuk a barlang lábánál, mi meg mászni kezdtünk fel az omladékos lejtőn.

Picit megváltozott ez a táj azóta.

Persze így is szép, de egy strand talán jobb lenne a barlang lábánál.

Halloween Horror 2022 / 2

Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon, forrjon tajtba!

Macbeth

Azt olvastam, hogy az amerikaiak idén sem spórolnak Halloween-en. Pénz nem számít. Talán ízlés se.

Ellentétben a randizással, amin spórolnak, mert egy randi az átlagosan 115 dollárba kerül.

Pár randiból pedig már egy egész csontvázcsaládot ki lehet hozni.

Fish Springs

Mentek az európaiak a pusztában. 

Mentek, mendegéltek.

Nem volt víz. Nem volt fa. Nem volt semmi.

És mentek, mentek és a távolban meglátták a csillogó kék tavakat.

Rohanni kezdtek a hívogató vízfelületek fele, HALLELUJÁZÁSTÓL zengett a völgy és a fáradt, szomjas, poros felfedezők hálaimákat kiáltva vetették bele magukat a hívogató tavakba. Amik sósak voltak. Ihatatlanul sósak.

Nem tudom, mit mondtak, amikor ajkukon félbeszakadtak a hálaimák, de el tudom képzelni.

Na, ez a hely Fish Springs.

- Azt mondtad a táborhelyen, hogy, reggeli, reggeli, reggeli - ugrált Puppey, aki nem filozofálni akart, hanem reggelizni, méghozzá ott, ahol tavaly ettünk.

Fel is állítottam gyorsan a konyhát és egy felfedező-reggelit állítottam össze szalonnából, kolbászból, tojásból és sajtból.

Azt figyelmen kívül hagytam, hogy az igazi felfedezők valószínűleg kétszer sózott cipőtalpat ettek bőrből készült derékszíjba csavarva friss nádszálakkal körítve és sósvízben kifőzve.

Fish Springs mellett már kétszer jártunk, piknikeztünk is itt, de a tavakat még nem néztük meg rendesen.

A legtöbb tó sekély volt - még kajakozni is. Talán mert késő ősszel voltunk, amikor már minden kiszáradóban van egy nagy szárazság közepén vagy mert a tavak mindig sekélyek.

Ha esetleg több lenne bennük tavasszal víz, szívesen körbeeveznék majd.

Voltak csatornák, tavak, madarak és nyugalom és vadászok, akik főleg hajnalban durrogtattak.

Mint megtudtam, ez volt az év legforgalmasabb napja itt, mert ma nyílt meg a vadásszezon.

Mivel nem akartuk tovább kiabálni, hogy nem vagyunk kacsák, továbbindultunk a Hot springs barlang fele.

Éjszaka a pusztában

- Már nincsenek futók, már mind feladták!

- Tesék?

Éjfél volt és békésen aludtunk a Jeepben a puszta közepén, amikor valaki megállt mellettünk és azt mondta:

- Már mindenki feladta.

- Tessék?

Kicsit egyoldalú volt a társalgás. A fickó a teherautóban mindig azt mondta, hogy "Már nincsenek futók" illetve már "mindenki feladta" én meg zseniális helyzetfelismerésemet megmutatva azt válaszoltam, hogy "Tessék?".

Természetesen azt hitte, hogy mi még futunk, de a mi versenyünk már befejeződött - csak nem mentem le eléggé az útról, hogy ezt észrevegye.

A félreértés viszonylag gyorsan tisztázódott, az örzővédő Puppey fel se ébredt rá és aludhattunk tovább.

Amíg Puppey fel nem ébredt.

- Menjünk ki! Menjünk ki! - mondta.

- Hova? Hajnal van.

- Vadászni, pisilni, futni, pisilni, vadászni, futni, menjünk, menjünk!

Kimásztunk az autóból és elindultunk egy csapáson.

Puppey ment.

Ment.

És ment.

Abba se akarta hagyni.

Közben a nap felkelt és mi csak mentünk valahova, ahova az út vezetett. Csapás. Keréknyom.

A nap meg egyre feljebb mászott az égen, Puppey meg eltökélten haladt tovább.

- Puppey, menjünk vissza!

- Nem, nem menjünk tovább!

- Menjünk vissza és menjünk el Fish Springshez. Ott csinálunk reggelit.

- Reggelit? Akkor menjünk.

Visszafordultunk és mentünk Fish Springshez reggelizni.

Pony Express

Sokan azt gondolják, hogy unalmas végigvezetni a Pony Express útvonalat. Mások hozzáteszik, levezetni is unalmas.

Pedig nem.

A táj, ha nem is mindig változatos, de gyönyörű.

Nem az a klasszikus szép táj, amit a romantikus festők elképzeltek, hanem más. De mi szeretjük.

Ez is az egykori Lake Bonneville feneke és a környező hegyek szigetekként meredtek ki az édesvizű beltengerből.

Némelyiken még az egykori tópart hullámok mosta teraszai is látszottak.

Jó, növényzet, meg ilyesmi nem nagyon van és az emberi jelenlét is jórész futókra és kirándulókra korlátozódik, de azért a semmiből naponta egyszer kibukkan egy kamion és csak úgy tép a poros úton.

A Jeep-et erre a vidékra találták ki

Itt valóban jól érezte magát és jó volt vele menni. Nem éreztem azt, hogy az autó egyik fele leszakad egy gödörben és én a másik felével mehetek tovább.

Néha még ember-alkotta tárgyakat is láttunk és, ha volt időnk, megnéztük őket.

Most már a tehenek se voltak itthon.

Víz se volt.

Csak por és üresség.

Jó volt és tetszett.

Lookout Pass

 - Miért Lookout pass?

Na, ezt nem jutott eszembe megkérdezni. Gondoltam, mert a hágó tetejéről szép a kilátás.

De nem, nem azért Lookout Pass a Lookout Pass.

Történt egyszer, hogy a Pony Express futár lóhalálában vágtatott fel a hágó tetejére, hogy lova inaszakadtában vágtasson le az állomáshoz, ami a táborunkkal átellenes oldalon volt.

Egy indián meg ott állt lesben és durr, rálőtt, de ő se Sólyomszem volt (tudom, Sólyomszem se volt indián, mindegy) és nem talált.

Azóta a futárokat mindig figyelmeztették, hogy itt figyeljenek az orvlövészekre.

Mi nem orvlövészekre figyeltünk, hanem szarvasokra.

Most ők bitorolták az egykori állomásépület környékét.

- Szarvas, szarvas, szarvas! - mondta Puppey és megiramodott a szarvasok fele.

- Vadállat, vadállat, vadállat - rémültek meg a szarvasok és elszaladtak, mi meg mehettünk vissza a sátorhoz, hogy felkészüljünk az itt már szokásosnak számító fogvacogtató éjszakára.

A répa átlényegülése

Sose voltam jó növénytanból, de azért a répát nem a fűszerekhez tennèm. 

Új uszoda

- Akkor csináljunk még ötvenet!

- Yeeeeeeeeaaaaaaah - vágta a rá a tömeg a magasban és még csináltak ötvenet, akármi is volt.

Fura volt ez a Sportcomplex, ahova jöttem úszni.

Az egész úgy kezdődött, hogy a Fairmontban a recepciós rámnézett:

- Hova fogsz menni, amíg zárva vagyunk?

- Zárva lesztek?

Mint kiderült, szerelnek mindenfélét és ezért három hétre (bocsánat, már két hónapra) bezárnak, addig lehet menni a megyei uszodahálózat többi egységébe. Amiből az egyik kisebb és a Kövér Ember szerint az ottlevők nagyon territoriálisak. Erről ugyan nem tudtam, mit jelent (reggelente körbepisilik a medencét?), de nem szívesen szálltam volna be pár territoriális rozmár mellé hajnali hatkor. A másik lehetőség meg pont a Vásárváros mögött volt, ahol egy nagy csöveskolónia él (és jár oda mosdani, gondolom én).

Maradt a Sportcomplex az egyetemnél. 

A Sportcomplex sokkoló.

Ott kezdődik, hogy ötkor nyit. Reggel. Ötkor.

Öt harminckor majdnem tele van a parkoló. Majdnem, így nekem még jutott egy hely.

A Sportcomplex nagy.

Nagy. 

Iszonyú nagy.

Ott kezdődik, hogy van benne jégpálya. Kettő, hátha az egyik leolvad.

Reggelent óriási hokisok között kell átverekedni magam, hogy eljussak a medencékhez.

Medencéből csak kettő van.

Egy nagyon nagy benn és egy még nagyobb kinn.

(Fantasztikus volt végignézni a napkeltét a hegyek mögül a vízből.)

A zuhanyozó volt a legdöbbenetesebb. 

Nem a szauna. Nem az egyéni zuhanyfülkék. Nem a yakuzzi. 

Nem.

Hanem az, hogy volt benne melegvíz.

A Fairmontban én határozottan elspártaisodtam. (Nem, nem, annyira nem jutottam, hogy éjjelente körüllakókat hajkurásszak lándzsával, bár macskákra már gondoltam.)

A Sportcomplexben kinyitottam a csapot és folyt a forró víz.

Fairmontban kinyitottam a csapot és hullottak belőle a jégkockák.

Nem véletlen, hogy a Fairmont csapatának egyik kabalaállata a pingvin.

Szóval úgy érzem magam a Complexben, mint valami harmadikvilágbeli menekült.

És, ez a legdöbbenetesebb, ez még tisztább is.

Csak ne lenne olyan messze... Fél óra elmegy hajnalban autózással az életemből.

Pont erre gondoltam, amikor kiléptem az épületből a hathuszas pirkadatba.

- Akkor csináljunk még százat! - hallottam az erkélyről lelkesen, de a YEAH az most már érzékelhetően kevésbé volt lelkes, mint egy órával ezelőtt.

Marmalade-i séta

Rég terveztem, hogy visszajövünk egy nagyobbat sétálni a Marmalade negyedbe. Utoljára még a járvány előtt mászkáltunk itt.

Most nem könyvklubba jöttünk, hanem sétálni a vidékies utcák között és megkeresni egy régi fürdőt.

Amíg odaértünk, élveztük a vidékies utcák bukolikus nyuglamát.

A Marmalade felső része olyan, mintha egy világvégi kis faluban lennénk, ahova busz se jár (ide se).

De ez pont a parlament alatt van, a belváros peremén.

Csak ez nem látszik.

Azt még észrevenni, hogy a városrész nemcsak a parlament, hanem az Ensign peak alatt is van. Sőt, a Polkol bejárata is erre található.

Meg az a park, ahol az egykori fürdő található, meg egy kutyaszobor, ami Puppey kedvence lett és egy WC, amit egy egykori ivókútból alakítottak ki - valószínűleg a folyásirány megfordításával.

A fürdő pont a park mögött volt.

Ezt a parkot gondozták, a füvet manikűrollóval nyírták, a fákat metszették.

Az egykori fürdő egész más képet mutatott.

A ma elhagyott és részben lezárt parkoló alatt volt (van) a kültéri medence, ahol negyvenfokos kénes vízben ázott a nagyérdemű.

A spanyol koloniál stílusú fürdő az ötvenes években zárt be és a hatvanas évektől egy hatalmas játszóházként működött, amíg át nem költözött a Gateway-be.

Azóta bedeszkázva pusztul és várja, hogy valami történjen.

De nem történik semmi, így a fürdő a degradáció közbülső láncszemeként szolgál a gondosan karbantartott park és a teljesen elhagyott hőforrás között.

Mert egy kisebb kőhajításra a parlamenttől (kicsire, mert lefele kell dobni) van egy termáltó.

Egy pici tó, amit maga az alapító segített kiásni, miután felmászott az Ensign-ra és lefele találtak egy kénes forrást.

Ide járt ázni a helyiek színe virága a záptojásszagú vízbe.

Én nagyon meglepődtem, hogy nem találtam egy (kettő, három stb) meztelen csövest a vízben.

A másik termáltavat páran ismerik, ezt szinte senki.

Itt már nagyon meleg volt és Puppey újra meg akarta nézni haverját, úgyhogy elindultunk vissza a kisutcák és kisházak bukolikájába.