2008. január 31., csütörtök

Vedd ki a farkad a számból!


I'm not a squirrel... but would you like to feed me?
Originally uploaded by ribizlifozelek

A fenti felkiáltás nem egy félresziskerült pornófilmforgatáson hangzott el. Én mordultam rá a hű kutyára, Yodára, mikozben az állat megprobálta vidáman táncoló farkincáját ledugni a torkomon.
Mire sikerült kiköpni a sok-sok szőrt, a kutya majdnem meglépett. De erősen fogtam és nem engedtem. Én vagyok a gazdi, vagy mi!
Yoda tegnap néha erősen sántított séta közben. Húzta a jobb hátsó lábát. Időnként azonban vidáman futkározott. A jobb hátsó lábán van két kisebb seb, arra gondoltunk, hogy a sós lé csípheti ezeket. Reggel ezért jó vastagon bekrémeztem a kutya négy lábát. Természetesen ez nem ilyen egyszerű: Yoda amint valami inzultust sejt, bemenekül az asztal alá és nem mozdul onnan.
Az első számú problémát sikerült egy kis darab sonkával orvosolni. Miután a sonka elfogyott, felnyaláboltam a kutyát, leültem a heverőre és fogtam a kenőcsöt. Ekkor dugta le Yoda a farkát a torkomon.
Miután kiköptem, a spéci, direkt a tehenek tőgyére kikísérletezett kenőccsel elkezdtem bekenegetni a tappancsokat. Amint végeztem egy tappanccsal, felhúztam rá a zoknit. Nem volt egyszerű, Yoda forgolódott, helyezkedett, ennek eredményeképpen az orromba dugta a seggét. Nem vagyok kutya, talán ezért nem értettem, hogy mit szeretnek ebben a kutyák.
Idővel sikerült összekenni a nadrágomat, a pólomat, de azért jutott valami a kutya lábára is. Eddig úgy néz ki, a kezelés eredményes volt, Yoda azóta nem húzza a lábát, nekem meg sikerült minden egyes szőrszálat kiköpnöm.

2008. január 30., szerda

Hol vagyok?


iPhon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja az IKEÁ-ba mentünk venni fekvőalkalmatosságot pár frissen Salt Lake Citybe költözött ismerősünknek. Kicsit szorított az idő: este vendégségbe voltunk hivatalosak, így ötre vissza kellett érnünka városba. Nem tudtam pontosan, mennyi idő alatt érünk el a boltba. Tudtam, hogy az épp nálam levő iPhoneban van térkép (Google Map).
Kipróbáltam. Nem tudtam pontosan, hol is van az új lakásuk és az autóból nem is láttam egy utcatáblát se. De próbálkozni sose árt. Bepötyögtem az érintőképernyő billentyűzetén a kulcsszavakat: IKEA, Salt Lake City, Utah és vártam a csodát. A csoda be is következett, mert észrevettem egy másik "gombot" is az érintőképernyőn: "az aktuális tartózkodási helyről". Hozzáérintettem az ujjbegyemet.
Megjelent az útvonal, a távolság és a becsült idő. Ugyanúgy, mint a rendes számítógép képernyőjén. Nem. Nem GPS van benne. A Nagy Testvér tudja, hol vagyunk: a cellainformációk alapján az iPhone kitalálja, hol is lehetünk. És tényleg ott vagyunk! Egy dolog azonban tudni valamit és egy dolog látni, hogy valami ilyen jól működik.
Van természetesen egyszerűbb megoldás is. Erdélyben láttam, hogy sok város felett - a hegyre kiírták a város nevét. Tiszta Hollywood. Akármilyen részeg is az utazó, csak felnéz és – ha még tud olvasni – és látja, hol is van.

Hollywood Sign

Rikottás tészta


Ricotta, mint, basil and pasta
Originally uploaded by ribizlifozelek

Rám lett szólva, hogy rég irtam receptet. És, hogy van ott egy rikotta a hűtőben, ami tönkremegy. Nálunk már csak olyan a hűtő, hogy sok minden van benne és noha nekem az a meggyőződésem, hogy hála az amerikai vegyiparnak, ezek a tejtermékek nem nagyon mennek tönkre, de ha azt mondják, a rikottával kell valamit csinálni, akkor én a rikottával csinálok valamit.
A gond, hogy az általam talált legtöbb recept azt mondta, hogy kell házi rikottát csinálni. Én nem csinálni akartam, hanem elhasználni.
Végül találtam egy ősi olasz receptet, talán még Augusztusz is így csinálta a rikottát az Aventinuson péntek délutánonként.
Volt par szimpatikus cucc, amit majd egyszer, ha sok-sok türelmem és időm lesz, megcsinálok (röfire alma, rá rikotta és ez sonkába tekerve megsütve majd kirántva), most azonban valami viszonylag egyszerűt szerettem volna. Az almás dolgot kicsit átszabva szintén megcsináltam, de ez egy más történet.
Első lépésként forró olivaolajon kellett mentát és bazsalikomot párolni. Belelöttyintettem az olajat a serpenyőbe, aztán elkezdtem tenni, venni minden mást. Úgy tíz perc múlva löttyintettem egy csepp vizet az olajra, hogy lássam, elég forró-e. Nem volt elég forró, úgyhogy még tettem-vettem tovább. Tíz perc múlva továbbra sem volt forró az olaj.
Gyanakodni kezdtem és pillanatok alatt felfedeztem a hiba okát: nem kapcsoltam be a tűzhelyet. Orvosoltam a problémát és hamarosan pároltam is a sercegő olivaolajban a mentát és a bazsalikomot. Közben vizet melegítettem tésztának.
A bazsalikomra rádobtam a rikottát és lassan kavargattam, amikor bugyborékolni kezdett, még hagytam öt percet a tüzön, aztán levettem róla. Pár perccel később elkészült a tészta, leszőrtem és a tésztát belekevertem a rikottába.
Elvileg kész volt az étel. Ez azonban egy vegetáriánus fogás volt, amit én nem tartottam kielégítőnek. Ezért megsütöttem egy apróra kockázott csirkemellett és azt is belekevertem az ételbe. Picit melengettem és kevergettem a rikottás csirkés mentás tésztát, hogy összeérjenek az ízek, majd úgy döntöttem, kész a vacsora.
Már csak meg kellett enni.

Hörcsögék


Kamara
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vacsorára salátát csináltunk. Hogy feldobjuk a nyúleledelt, kerestünk valami proteint hozzá a sajt mellé. Találtam is egy csirkemellkonzervet a kamrában.
Anikó ránézett a csirke mellére és felkiáltott:
- Ez meg Northfieldből van!
Valóban, az 1997-ban gyártott fémdobozzal még minnesotai raktárunkat töltöttük fel. Lehet, túl sokat tanultunk ott a mókusoktól, akik állandóan mogyorót raktároztak mindenfele. Pár napja fogyott el az ugyancsak Northfieldből származó mosószer. A szárításra használt lapkákból még van egy csomó, csakúgy, mint kakaóból. Még jó,. hogy ezekkel nem jártunk úgy, mint a lencsével.
Anikó aggódott, ehető-e még a konzerv, de ezek az örökkévalóság számára készültek, a doboz lejárati ideje szerint még 4 évig fogyasztható lett volna. Valószínűleg akkor málana le róla a papír.

2008. január 29., kedd

Wikipedia


Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tegnap előtt elhunyt a mormon egyház vezetője (szakszóval prófétája). A tévében több adón azonnal emlékműsor kezdődött. Valószínűleg készülhettek, mert pillanatok alatt félórás műsorban méltatták a megboldogultat. Tudom, hogy egy magára valamit adó tévének készen kell állnia és a szupertitkos archivumban egymás mellett van Orbán és Gyurcsány halálakor lejátszandó kazetta (cd, dvd). Főleg akkor lehet egy műsorszolgáltató felkészült, ha a szóban forgó (nyugvó) személy 97 éves, mint Gordon B. Hinckley volt. 97 éve ellenére fürge és szellemileg friss embernek tünt.
Mivel kíváncsi voltam az öregúrra, rákerestem a neten. A Wikipediás linkre klikkeltem és láttam, hogy pár perccel az esemény után az információ naprakész. Ott volt, mikor hunyt el. Ezért szeretem a Wikit. Persze lehetnek benne hibák, elírások, szándékos ferdítések, érdemes figyelni, de akkor is jó dolog.
Annyira jó dolog, hogy bizonyos esetekben a magyar sajtó fő hírforrásává vált. Az Index újabban blogosodik. Egyre több hír szerveződik ki blogokba. Nem tudom, hogy a blogok szerzői kapnak-e pénzt produktumaikért, de gyanítom, igen. Egy darabig rendszeresen olvastam a Fehér ház című "blogot" az amerikai elnökválasztásról. Aztán észrevettem, hogy néha Wikit olvasok:
http://feherhaz.blog.hu/2008/01/17/mccain_bush_es_a_vietkongok_kozos_bokszzsakja
http://en.wikipedia.org/wiki/John_McCain
Az első bekezdést leszámítva a két szöveg teljesen ugyanaz. Mondja valaki, hogy nem koppintás.
Persze lehet, hogy a Fehér Ház blog szerzője írta a Wiki bejegyzést is...

2008. január 28., hétfő

AdSense

Lviv

A blog szorgos olvasói (ha vannak ilyenek) észrevehették (ha észrevették), hogy megjelent egy szürke hírdetés a képernyő jobb szélén. A hírdetés azért jelent ott meg, mert feliratkoztam az AdSensre.

Az AdSense hírdetéseket helyez el a különböző weboldalakon, blogokban. Az AdSense hírdetéseire a látogatók kattinthatnak. Ha kattintanak, azért az AdSense a hírdetőtől pénzt kap. Az AdSense a bevétel egy részét pedig átengedi az oldal szerzőjének.

Szóval, pénzt keresünk vele. Sokat. Khm. Nagyjából. Amint összegyűlik 100 dollárnyi klittyentés (számításaim szerint úgy 3 év múlva), a cég utal.

A dologban nem is ez az érdekes, hanem, az, hogy működik. Szépen rá kell menni a cég oldalára. Az AdSense egyébként a Google cége. Feliratkozom. Hamarosan megjelennek a hírdetések a weboldalon. Eleinte ezek jótékonyságiak, majd egy-két nap múlva átalakulnak valódi hírdetéssé.

Az egész rendszer működik, minden egyes lépéshez részletes magyarázat tartozik. Minden logikus és egyszerű. Nem lehetne Magyarországot a Google gyarmatává tenni?

Insert pet


Ekkora a doboz
Originally uploaded by ribizlifozelek

A kutyának van egy hordozója.Vagy nekünk van egy kutyahordozónk. Abba kerül bele – elvileg - az állat, ha bicajozunk. E melle kapott a kutya egy repülős-dobozt. Ebben kell majd repüljön.
Mindkét doboz használati utasítása egyszerű: INSERT PET – tedd be a kutyát. Az utasítás egyszerű, csak a kutya nem akar bemenni. Kitámassza teleszkópos póklábait, aztán esélyünk sincs betenni őt a helyére.

Yoda

Van egy módszer: össze kell fogni a kutya lábait (2x2), betenni a dobozba, majd a hordozó oldalós ajtaján benyúlni és kirántani alóla 2-4 lábat. Annyit, amennyit lehet. Yoda ezt a fogást ismeri, amikor néha bírkózunk, így szoktam két (négy) vállra fektetni.n A mutatvány után kap kedvencéből és rájön, milyen jó hely is az a doboz.
Azt hittem, a finomság ellenére pillanatok alatt meggyűlöli a dobozt, jobban, mint a zoknikat. De nem, ma, sok gyakorlás után békésen elszunnyadt a dobozban, fejét a peremre támasztva pislogott kifele. Aztán lefeküdt és várta a falatkát. A végén még ő jön és szól: Insert pet! Insert bone!

2008. január 27., vasárnap

Fort Douglas katonai temető


Fort Douglas military cemetery
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már rég el szerettem volna menni Fort Douglas katonai temetőjébe. A temetőt megtalálni se volt egyszerű, eljutni hozzá még bonyolultabb volt. Parkolni csak arrébb lehetett, járda nem volt, sztoikusan gázoltunk hát Yodával a hóban.
A temetőkapu nyitva volt. Valószínűleg az első havazás óta nem csukták be. A havat se takarították el. Yoda nagyonkat szökkentve követett befele. A bejárat mellett egy táblát vettem észre: Vigyázat, csörgőkígyókat észleltek!

Rattlesnakes

Bíztam benne hogy a csörgőkígyók téli álmukat alusszák a kripták mélyén rátekeredve a rég elhunyt katonák gerincére. Gázoltunk befele. Térdig gázoltunk a hóban, a kutyának néha csak az orra látszott ki a hóból. Nem is ment már előre, hanem inkább a nyomaimban haladt.

Fort Douglas military cemetery

Meg szerettem volna nézni, kik is vannak itt – a csörgőkígyókon kívül -, de hó a sírkövek egy részét teljesen betakarta. Megtaláltam a globalizáció egy korai példáját, az első világháborús német katonai emlékművet.
A hó lassan kitöltötte a cipőmet, így az olvadásig búcsút intettem a csörgőkígyóknak német hadifoglyoknak, így Fuckalnak és kedvencemnek, Herman Germannak, s nyomomban a hű kutyával kiosontam a temetőből.

I'll take only one...


I'll take only one...
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kiprobaltuk az agyban, vasarnap reggel, lehet-e a flickrol blogolni iPhonon at.
Lehet!

2008. január 26., szombat

Boszorkányhányás


Espinacas con gambas
Originally uploaded by ribizlifozelek

Régóta szemeztem a hatalmas zacsi garnélarákkal a hűtőben. Nem volt semmi jó ötletünk, aztán egy spanyol szakácskönyvben megláttam valamit. A dolog kicsit bizarrnak tünt, de nem hátráltam meg – elvégre nem egyedül kellett megenni a végeredményt.
Miután kikészítettem a hozzávalókat és hideg vízsugár alatt kiolvasztottam az állatkákat, láttam, hogy nem lesz lehetséges a recept utasításait betű szerint követni. A használati utasítás szerint ugyanis a rákocskák fejét szét kellett volna paszírozni a forró vajban. A Saw-IV történéseit megszégyenítő horrorra nem kerülhetett sor: a mi rákocskáinknak nem volt feje. A fejetlen garnéla talán még nagyobb horror, mint a fejszétpaszírozás.
Az állatkákat megpirítottam a vajon, adtam hozzá egy kis borst, majd egy kanálka lisztet darált diót és spenótot. Öt percet főztem, majd benéztem a fedő alá. Nem volt kellemes látvány – olyan volt, mint a boszorkányhányás. De finom volt. Főleg, miután meglocsoltuk citromlével.

2008. január 25., péntek

Arches National Park


Titanic
Originally uploaded by ribizlifozelek

A hosszú hétvégi kiruccanáson fő célunk az Arches volt. Eredetileg a Bryceba akartunk menni, csak ott -20 fok volt, itt meg csak -10. A választás egyértelműnek tűnt.

Red, blue, white

Az Arches-ban voltunk már nyáron, kora ősszel, most megnéztük télen is. Továbbra is gyönyörű volt. A sivatagtól az ember azt várná, hogy forró. A napon valóban jó idő volt, egész jól elvoltam egy ingben. Az ing nem is fagyott rám - amíg mozogtam.
Sajnos kutyával nem lehetett nagyon mozogni a parkban, az állat csak a parkolókban sétálhatott, úgyhogy most nem is sétáltunk az ösvényeken. Nem akartuk az állatot egyedül hagyni a parkolóban, biztos nem szerette volna. Mások nem voltak ilyen aggályosak, a kutyájuk benn maradt az autóban. A motor természetesen járt, másképp megfagyott volna az eb. Nyáron ugyanezért a légkondi megy közben, elkerülendő a házikedvenc hotdoggá alakítását.
Most végigautóztunk a parkon, meg-megállva. Fura volt a hó, ami helyenként igen mély volt. Egy sziklahasadékba egy darabon bemehettünk kutyával. Fura volt a járás a mély hóban, majd a mély homokban. Alig tudtuk benne emelni a lábunkat.
Valamivel több látogató volt, mint vártuk. Azt hittük, senki sem lesz itt, de azért voltak páran. Közel sem annyian, mint nyáron, de az Arches mindig gyönyörű - és hát az autóban jól lehet fűteni.

Park Avenue

Durva káromkodás


DSCF8825
Originally uploaded by ribizlifozelek

Éjjel arra ébredtünk, hogy VAUVAUVAUVAU, meg VAVAVAVAVA!
Mire kikászálódtam az ágyból, Yoda már a lakásajtónál ugatta az ellent.
Az utcáról hangokat és dörömbölést hallottam.
Kinéztem a redőny mögül, két alak verte a bejárati ajtót, de úgy, hogy rengett a ház. Rendesen nem lehetett hallani a dörömbölést, mert Yoda ugatása elnyomta a zajt.
Az embereknek fájhatott az ökle, mert egy pillanatra abbahagyták a szilárdságtesztelést.
- Kettő harminc van bazdmeg! - mondta az egyik, egy huszonéves fehérsapkás kaukázusi.
Igaza volt, ellenőriztem az órán, tényleg reggel kettő harminc volt.
Dürüm, dürüm, dürüm. Texasban ezért már lőnek.
- Kopogjunk az ablakon! - hallottam lentről a megvilágosodást. Tényleg le kell lőni, a ház ajtaján dörömböl a lakás ablaka helyett. Totál genetikai hulladék, bunkó is és hülye is.
Tudom, tudom, fél tizenegykor, amikor sétáltattuk a kutyát, kitámasztva találtuk az ajtót. Talán azért, hogy a fehérsapkás bejöhessen haverjával, de nem volt kiírva semmi. Mi meg nem szeretünk senkit se beengedni a házba, kezdve a kinti -6 fokkal. Szépen be is csuktuk Yoda mögött az ajtót.
A telefont már 100 éve feltalálták. Tudom, az ököl régebbi találmány.
Dürüm-dürüm-dürüm-kop-kop-kop - fordítok, ez az egyik alagsori ablak.
VAUUUUUUUUUUUUUUUUUU - ez Yoda.
Közben hallottam a ház többi kutyáját is.
Miért nem engedem be őket? Nem hozzánk jöttek, nem itt laknak, nem szimpatikusak. Fél három van, miként ők is rámutattak.
DURUM-DURUM
Nem is hülyeség az a szabad fegyvertartás.
DURUM!
- Holy shit! - hallom kintről. Élőben ezt még nem hallottam, csak filmen. Bár az eddigiek alapján is valószínű volt, hogy nem mormonok.
- FUCK!
DURUM.
VAU-VAU.
DURUM.
- FUCKING SHIT!
Ettől valami megmozdult emlékeim mélyén, ami legszebb álmomból hajnali fél háromkor meglepő dolog volt. Még átalános alsó tagozatába jártam, faltam a könyveket, köztük a Delfin sorozatot. Egész jók voltak általában. Akadt köztük kakukktojás, szerintem Conan Doyletól a Sátán kutyája nem kifejezetten gyerekkönyv, meg A. C. Clarke se biztosan az, de általában jók voltak. Az egyikben - ami pont annyira nem volt jó - egyes mondatokat meghagytak angolul. Megcsillagozták őket, lenn volt a fordítás, már amikor. Az egyiket meg is kérdeztem az angoltanárnénitől, aki lelkes Jehovista volt. A mondatot ugyan lábjegyzetben magyarázták, de csak annyit írtak oda “durva káromkodás”.
Másnap meg is kérdeztem órán:
- Tessék mondani, mit jelent az pontosan, hogy “Fucking shit?”

2008. január 24., csütörtök

Harc a kókusszal


DSCF1177
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hogyan nyissunk ki egy kókuszt?

Vettünk egy kókuszt magunknak. Az az egy baj volt vele, hogy ki kellett nyitni. Fel kellett törni. Próbáltam húzni az időt, hátha kapok valakitől egy lézerkardot esetleg egy baltát. De nem kaptam. A kókuszt pedig ki kellett nyitni.

DSCF1178

Elővettem a felszerelést és felkészültem az operációra. A kókusznak három gyenge pontja van. Olyanok, mintha szemek lennének. Egyenesen bele kell verni egy-egy szöget a szemekbe. Persze itthon nem volt ekkora szög. Pedig általában jól felszerelt a háztartásunk, még fregolink is van.
Találtam viszont fém evőpálcikát, ezt vertem bele kalapáccsal a kókusz szemébe.

DSCF1179

Aztán fejreállítottam a kókuszt és a szeméből kicsöpögött a fehér lé.
(Maradok a grépfruitlénél.)

DSCF1181

Utána fogtam a kiürült testet, törölközőbe göngyöltem és verni kezdtem a kapaláccsal. Pár perc után megnéztem az eredményt. Ezzel az erővel csapdoshattam volna egy gránittömböt is fűszállal. Bedüdödtem és püföltem, mint Muhamad Ali az ellenfelei fejét.
Elrepedt. Ütöttem még - addig üsd a kókuszt, amíg kerek - aztán szétesett. Utána már csak meg kellett enni. Ez volt a legnehezebb. Le is öblítettem egy kis csokifagyival.

DSCF1183

2008. január 23., szerda

Jégtáblák a Colorado folyón


Near Moab
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó érzés volt, hogy Moábban ismertünk pár vendéglőt. Az egyikben vettük meg a vacsorát. Nagyobb volt a szemünk, mint a szánk. Két főételt és egy előételt rendeltünk, ami reggelire is elegendőnek bizonyult – pedig farkaséhesek voltunk.
Reggel szépen megmelegítettük a vacsorát, aztán jó hosszan megsétáltattuk a kutyát. A nemzeti parkokba beengedik a kutyákat – kocsival. Az állatok még a parkolókban is mozoghatnak – pórázon. Mivel nem akartunk a parkolóban takarítani Yoda után, elvittük az állatot sétálgatni. Először a szálloda körül sétálgattunk, így lehetőségünk nyílt megismerni az összes, a szállodában lakó dobbermant, pittbult és németjuhászt. Természetesen Yoda nem könnyített magán.
Megálltunk a Colorado mellett. Egy parkolóban akartunk megállni a folyóparton, de a parkolót lezárták: épült a gyalogos híd a Coloradón át. A kerékpárút pont a folyóig tartott, de a Parkba már nem lehetett átjutni, csak a 191-es út hídján.
Mentünk még egy keveset felfele és találtunk egy kisebb parkolót. Megálltunk és láttuk, a Coloradón jégtáblák úsznak. A havas sivataghoz valamennyire hozzászoktunk. Látni a jeget a Coloradón egész más volt. Csak néztük és nem akartunk hinni a szemünknek. Yoda nem értette, miről van szó, inkább visszamenekült az autóba. És még csak nem is kakált.

Colorado

2008. január 22., kedd

A buffalo a rizs és a padlizsán


Buffalo crosswalk
Originally uploaded by ribizlifozelek

A hűtő alján ismét materializálódott egy padlizsán. Megelőzendő a padlizsán életrekelését, elhatároztuk, a padlizsánt meg kell enni.
Egy darabig tanácstalanul bújtuk a recepteket, aztán, mivel rengeteg állatot láttunk a hosszú hétvégén, valami vad mellett döntöttünk. Mivel vadból nincs sok minden itthon, egyszerű volt választani: megettük a bölényt a padlizsánhoz.
Fogtuk a padlizsánt és egy késsel meghámoztuk és apróra vágtuk, majd kisütöttük forró olajban. Addig a valódi, természetben nevelkedett bölény kiolvadt. Közben készültt egy kis gyorsrizs is. Megdinszteltem két fej apróra vágott hagymát, egy gerezt fokhagymát és a hozzáadtuk a bölényt, egy fej paradicsomot meg a rizst és addig főztük amíg a husi meg nem barnult.
A padlizsánnal kiraktam egy jénai alját, rászórtam a bölényes húst, aztán 350 F-ra betettettem egy órára a sütőbe. Nagyon finom volt

Buffalo, eggplant, rice

Az orvosságos ember


Temple Wash
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még mielőtt elértünk volna a Goblin Valleybe, tettünk egy kitérőt. Egy Utah-könyvben olvastam, hogy nem sokkal a kőtörpök földje előtt van egy útelágazás, ahonnan el lehet jutni pár érdekes festett sziklához.
Utah és általában az egész amerikai délnyugat tele van sziklarajzokkal, festményekkel. Az az igazság, hogy keveset tudni ezekről a rajzokról. Nem is nagyon lehet. Korukat meghatározni nehéz. Ha van a közelükben valahogy datálható régészeti lelet, nem biztos, hogy azt sziklarajz alkotói készítették. (Ha egy bizonyos fajta sziklarajz körül bizonyosfajta település-törzs nyomait, eszközeit találni, az már segít valamit.) Az alkotásokat így lehet valamennyire datálni. Egyes motívumok felbukkannak ma létező törzsek művészetében, ami segíthet jelentésüket megmagyarázni. Persze az is lehet, nincs szó kulturális örökségről, egyszerűen látták pár száz éve egy sziklán a mintát és megtetszett nekik.. A rajzok, vésetek jelentését se nagyon lehet boncolgatni. Analógiákat fel tudnak állítani, elméleteket lehet gyártani, de egy 2000 éve eltünt, írásbeliséget nem ismert, mások által le nem írt nép gondolkodását igencsak nehéz kiismerni.
A Goblin Valley mellett talált falfesmények a Barrier Canyon stílushoz tartoznak. Egy részük valamikor leomlott a sziklafallal együtt. Minimum 800, maximum 4000 évvel elkészültük után (khm, kicsit bizonytalan ez a kronológia) egy másik kultúra a még ép (?) falfestmény mellé festett két alakot. Lehet, tetszett nekik a régi. Vagy féltek tőle és így akarták megtörni az idegenek rontó varázslatát. Vagy átvenni erejét. Vagy épp találtak egy üres falat és befestették. Arra sincs racionális magyarázat, hogy egy John nevű pasas miért pont e rajzok mellé karcolta be a saját nevét. Csak. Vagy bunkó akart lenni.
A sziklán nekem legjobban egy vállas UFÓ jellegű alak tetszett. Épp egy kígyót hajít egy üstbe, mellette egy sovány es egy kövér kutya kergetőzik. A jelentet egy madárember szemléli. Lehet, az orvosságos ember varázsol a kígyóval. (Vajon Asklepiosz kígyós botja mennyire befolyásol bennünket eme asszociáció kiötlésekor?) Vagy varázsfőzetet csinál. De az is lehet, hogy egy 5000 éves szakácskönyvet látunk: végy egy sovány és egy kövér kutyát és egy kígyót. Tedd fel a kígyót főni...
Sajnos a recept többi része elpusztult...

2008. január 21., hétfő

I-70


I-70
Originally uploaded by ribizlifozelek

A törpékhez az I-70-esen mentünk. A dolog nem volt egyértelmű: a Google térképe szerint sokkal jobban járunk, ha Price fele megyünk. Pricenak viszont egyszer én már megadtam az árát, inkább a hosszabb uton, de szinte végig autópályán mentünk. Sokkal kényelmesebb volt így haladni.


View Larger Map

Az I-70-es a Nagy Semmin halad át. Van egy 174 km hosszú szakasza, ahol nincs semmi. Azaz vannak sziklák, kövek, néhány bokor és az autópálya. Itt-ott épült egy-egy parkoló, amit éjjelente napelemes lámpák világítanak meg. Vezetékes áram nincs. Lefedettség nincs. Időnként rejtélyes lehajtókat látni: “Ranch Exit - NO SERVICE” felirattal. A 174 km-es szakasz két végpontja egy-egy benzinkút. A Semmi nyugati végpontján a benzinkút után, ahol a benzin 20%-kal kerül többe, mint máshol egy Salina nevű porfészek következik. Salinában sincs semmi, csak pár ház, kétezer lakós, néhány autószerelő és egy-két motel.
A Semmit keletről egy útkereszteződés határolja benzinkúttal, majd még pár tucat kilométer további Semmi következik. A Semmi keleti végpontja Green River. Van itt egy folyó, meglepő módon víz is van benne (zöld). Itt 900 ember él. Az I-70-es autópályára jellemző módon Salina és Green River az út által érintett legnagyobb települések közé tartoznak. Egy helyi legenda szerint az utóbbiban a helybeliek az autópálya megépitése után kezdtek el zárakat felszerelni otthonaikra.
A Semmit átívelő út előtt itt az Abszolút Semmi volt. Nem voltak utak, csak ösvények. Az egész szakaszt egyben építették meg és adták át.
A táj lenyűgöző. Sziklák. Kanyonok. Völgyek. Hegyek. A kilátók csodálatosak.

Salt Wash

A parkolók gyönyörűek. A néptelen szakasz elején árnyas fák között luxus mellékhelyiségeket találni. Aztán jó ha ivóvíz van (nincs). A 6%-os emelkedők azonban 2200 méter magas hágókra másznak fel. A lényeg, hogy le ne robbanjon az ember itt. Amikor erre jöttünk hazafele, alig láttunk pár autót. Odafele se volt sokkal több.
Terveztük, hogy esetleg még maradunk egy éjszakát Moábban és másnap reggel megyünk haza, így nem vezetéssel, hanem alvással töltjük a fél éjszakát. Szerencsére inkább az éjszakai vezetés mellett döntöttünk - hajnalban esett vagy 30 centi hó és nem igazán világos, mikorra értünk volna haza, ha ez a hóvihar minket útközben kap el.
Elképzeltük, amint ülünk autónkban Yodával és várjuk, hogy kiássanak minket és közben rágcsáljuk a megmaradt kutyaeledelt...

2008. január 19., szombat

Goblin Valley


Goblin Valley State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Későn indultunk, mert éjjel Yoda úgy vélte, a hajnali 1:30-2:00 között a ház előtt az új lakó által sétáltatott kutyák komoly veszélyt jelentenek ránk nézve, ezért állandóan riasztott. Mi meg riadtunk, fel. Nem lehetett hű kutyánknak megmagyarázni, hogy azok a kutyák kinn vannak, mi meg benn.
Reggel 8 helyett így majdnem 11 lett mire elindultunk.
Viszonylag gyorsan haladtunk. A táj egész más volt, mint nyáron. A napon meleg volt, árnyékban meg lehetett fagyni. Aztán már a napon is. Fura volt látni a színes, főleg vörös sziklákat, a kék eget, a zöld fenyőket és a hófehér havat.
A Goblin valley-be igyekeztünk. Már két éve nyáron is terveztük, hogy benézünk, de nem jött össze a dolog. Most viszont sikerült eljutni a völgyig. Amint elhagytuk az autópályát, a mobilok elvesztették térerejüket. Igazából már jó kétszáz kilométer óta nem láttunk se házat, se tanyát. A helyzet a következő 100 kilométeren se változott, bár tudtuk, a parkőr valahol itt lakik.
A park bekötő útja eleinte borzalmas volt, szűken másfél autó fért el, az út szélét összegubancolódott ördögszekerek borították ember magasságban. Fedezékükbők néha merész tehenek léptek az autó elé. Hirtelen az út kiszélesedett, megjelent két széles sáv, darabjuk szélesebb volt, mint korábban az egész út, ráadásul még leállósáv is tartozott hozzá. Aztán már a parkban is voltunk. A kutya se volt itt – csak Yoda. Egy borítékba tettük a belépti díjat és mentünk is megnézni a törpéket.
A goblin az olyan, mint a törpe, ebben a völgyben meg hemzsegtek a goblinok. Kicsik, nagyok vegyesen. Yoda nagyon lelkesen támadta volna őket vízzel, de nem engedtük, hogy pisiljen egy-egy homokkő törpe fején, még elolvadt volna a szörny.
Igy is sétáltunk egyet a metsző hideg levegőn. Már sötétedett, így – mielőtt megettek volna minket a goblinok – beültünk melegedni az autóba és mentünk tovább, Moáb fele.

2008. január 17., csütörtök

iPhone

iPhone
iPhone
Originally uploaded by ribizlifozelek

Most az iPhonról akartam írni egy röpke szösszenetet. Nem fogok, mert az elmúlt 45 másodpercem azzal telt, hogy a World Perfectet győzködtem arról, fogadja el, a CÍM első betűje kicsi. A második nagy. iPhone.
Néha vissza-visszanézek, átírta-e nagyra, de nem.
A Windowsban pár órát rászántunk és az összes önjavító funkciót kinyírtuk. Lehet, a WP-re is rá kéne szánni ezt az időt. Ha az ember magyarul ír, akkor úgyis mindent aláhúz ez a nyavajás. Kivéve, ha átállítom a nyelvet magyarra. Csak akkor nem működnek a makrók. Kit érdekel? Pl engem, mert makrókkal csinálok ékezetes karaktereket. Ctrl-a az á. Ctrl-shift-a az Á. Egyszerű és nincs vele semmi gond. Csak ha nyelvet váltok, miért tűnik el? Billentyűzetet cserél aki nyelvet cserél?

2008. január 16., szerda

Hidegfront


Black Hills
Originally uploaded by ribizlifozelek

Három napos hosszú hétvége közeledik. A három napnól háromra akartunk elmenni. Kis füzetkémbe részletes útvonaltervet csináltam, kiszámoltam a kilométereket, megkerestem a szállásokat, rangosoroltam a látnivalókat. Aztán ránéztem az időjárásjelentésre.
A szám nem jutot el a tudatomig. Láttam a számot a Bryce kanyonhoz írva, de az értelmezés pár pillanatik elmaradt. Az időjárásjelentő weboldalt már rég átállítottam Celsiusra, de azért sokszor megkavarodom, mert hát mindenki Farenheitben számol.
Húsz fok, hehe, hogy lehet ilyen meleg!
Aztán megláttam egy kis vízszintes pálcikát a 20-as előtt. MINUSZ HÚSZ?
Ez már minnesotai hideg.
Gyorsan ellenőriztem a hőmérsékletet: a maximum -10 lesz, ha el nem marad a maximum, a minimum -20.
Most új útvonaltervet csinálok valami melegebb helyre, ahol a nappali csúcshőmérséklet +1 Celsius.

2008. január 15., kedd

Szörnyek


National Museum of Natural History
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békés szombat este volt. Yoda már száradt a fürdés után és továbbra is levendulaszagú volt a segge. Meg a füle. Meg mindene. Mivel nem akartuk megnézni a kicsit bajuszos Angelica nővért és Korapi father se vonzott minket, inkább rápillantottunk a Discovery-re.
Egy állatos dokumentumfilm ment. Szeretjük az állatos dokumentumfilmeket, úgyhogy torna és olvasás közben fél szemmel oda-oda pislogtunk. Nagyon fura állatok úsztak a képernyőn és még furcsább állatok vadásztak rájuk. Jobban kezdtünk figyelni, mert ilyen lényeket még nem láttunk. Valahogy fura volt az állat, kicsit hüllőszerű. Még jobban figyeltünk - a nevük is nagyon fura volt. A beállítások viszont teljesen olyanok voltak, mint az állatos filmek szokásos vizalatti felvételeinél. Teljesen valósnak tünt minden. Csak azok az állatok, azok a növények a vízben.
Lassan kiderült az igazság: számítógépes dokumentumfilm volt a dinoszauruszok előtti Földről.
Nagyon profin csinálták meg, minden beállitás olyan volt, mint egy valódi természetfilmben. Sokkal jobb volt, mint a Jurassic park, pedig itt is folyt a vér vagy épp a repülő izé kiette a másik döglött izé szemgolyóját - de mégis, nagyon valóságos volt.
Persze a BBC csinálta a filmet, eredeti címe Walking with Monsters volt. Amerikában a film Before the Dinosaurs: Walking With Monsters címen futott. Mi abbahagytunk mindent, leültünk elé és néztük, ahogy a menekülő feldöntik a kamerát.
Nagyon tetszett, ahogy mindenféle “kotorék” kétéltű üregeit mutatták. Az is ugyanolyan volt, mint egy természetfilmben, csakúgy, mint az infravörössel készített éjszakai felvételek. Hihetetlenül jól megcsinált sorozat volt.
Olvastuk, hogy sokan kritizálták a filmet, mert nem pontos, mert bizonytalan dolgokat tényként közöl, mert azok az állatok nem biztos, hogy így néztek ki, hogy annyi ideig voltak vemhesek, mint ahogy a film mutatta. De ez nem érdekelt minket: csodásan bemutattak valamit, amiről fogalmunk se volt. Biztos sok tévedés, csusztatás volt benne. Viszont sokkal jöbban lekötött, mint bármi, amit erről valaha is tanultunk és sokkal többet adott, mint bármilyen biologia tankönyv - amit az új ismeretek függvényében amúgy is újra kellene néha írni. Nagyon jól szórakoztunk és ez volt a lényeg.

2008. január 14., hétfő

Ensign Peak


Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Estelledett, de valahova el akartunk sétlni, kutyástul. A kutyasétáltatás helyi verziója az, hogy az ember beteszi a kutyát az autóba, elmegy valahova és ott sétál (a kutyával).
Mi is ezt tettük: elmentünk megnézni az Ensign Peak-et. Ez egy hegycsúcs Salt Lake City felett, egy Rózsadombszerű környéken. Egyes utcákat tulajdonosaik lezártak, csak az ellenőrő kapun át lehet bemenni (mint Magyarországon Telki-Budajenőn a Hilltopot).
A park azonban közterület. Először megtévesztett a sok parkolni tilos tábla, de aztán Anikó észrevette, hogy csak este 10 és reggel 6 között tilos parkolni. Leparkoltunk. Már teljesen sötét volt, de az első kilátóig felmentünk. Megérte.
Reggel aztán Yodával elindultunk, hogy meghódítsuk a csúcsot. Leparkoltunk a hegy lábánál. Mindketten profi túrafelszerelésünket viseltük: Yodán kis piros hám volt, bombázó dzsekivel. Hátizsákomban lapult a kutya cipője, ha sóznák a hegyet. Ott volt még egy vésztartalék Mars szelet és egy deci víz, pénztárca és zacsi a kutyaguminak. Zsebemben kesztyű, sapka, kulcsok, fényképezőgép. Meg további zacsik a további kutyagumiknak. Ennel szerényebb felszereléssel hódítottuk meg a Wasatch front pár 1900 méteres csucsát.
Elindultunk. Az ösvény jeges volt és meredek, hamarosan lekívánkozott a kutya kabátja. Le is kaptam és betettem a zsebembe. Jó ez a Columbia-kabát, belül óriási zsebei vannak.

Ensign Peak

Az ösvényt nem lehetett eltéveszteni. Ha kanyarodott, jelölték a kanyart. Ha egyenesen ment, jelölték az egyenest. Különben kacskaringós út volt, nem támadta a csúcsot hűbelebalázs módjára, szépen komótosan megkerülte és hátulról, egy kis nyergen ért fel.
Amikor a mormonok ideértek, vezetőjük lázas beteg volt. Ez nem akadályozta meg abban, hogy a megérkezés után két nappal ne másszon fel pár követőjével erre a hegyre. A próféta kollégáját, Ézsajást idézte:

És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól. (Ézsajás 11:12)

Ezt követően ők is állítottak itt egy zászlót.

A hegytetőről szép volt a kilátás, csak pont a város felől tűzött a nap, szinte semmit se lehetett látni. A másik oldalon a Nagy Sós-tó párába és szmogba burkolódzott. A hegy lábánál elterülő iparvidék viszont remekül látszott. Még fel kell ide jönni párszor.

Blue sky

2008. január 13., vasárnap

Rakott padlizsán


Rakott padlizsan
Originally uploaded by ribizlifozelek

Karácsonyra vettünk egy padlizsánt, jó lesz az valamire felkiáltással. Mert szeretjük a padlizsánt. Csak néha megfeledkezünk róla, miként ez most is történt.
Január elején szózatot intéztek hozzám, hogy dobjak ki mindent a hűtőből, ami lejárt, például a padlizsánt. De a padlizsán még nem mozgott, ezért sürgősen csináltam belőle valamit.
Főztem egy kis tésztát. Felkockáztam a padlizsánt, megpároltam hagymán egy paradicsomkonzervvel együtt (a paradicsomot a konzerv nélkül tettem bele a serpenyőbe). Fokhagymát nem tettem bele, bár lehetett volna. Megborsóztam, megsóztam. Az általam talált recept vegetáriánus volt. Mi nem vagyunk azok és azt hiszem, Yoda sem az, így megsütöttem egy másik serpenyőn egy felkockázott csirkemellet és beleborítottam a padlizsánba, szórtam rá egy kis kakukkfüvet. 15 perc után egy jénaiba tettem, méghozzá úgy, hogy alulra került a tészta, rá a keverék. Rápacsmagoltam egy csomó tejfölt, beszórtam sajttal, majd közepesen forró sütőbe tettem 15 percre.
Nagyon finom volt!
Yoda kifejezetten szerette belőle a tésztát és a csirkét.

Yoda, a levendulaszagú seggű kutya


Egy hónapja volt Yoda kozmetikusnál. Sznobok vagyunk, a kutyát kozmetikushoz visszük. Majd ha gazdag sznobok leszünk, a kozmetikus fog jönni Yodához. De jelenleg a Mohamed példázatot követjük (ha a kozmetikus nem jön Yodához, Yoda megy a kozmetikushoz).
Ritkán tesszük ki az állatot ilyen szenvedésnek, de amikor kezd enyhén büdös lenni, muszáj. Elvégre, egy légtér, vagy mi.
A fürdetésre új módszert dolgoztunk ki. Eddig mind a ketten a kádon kivül próbáltuk lefogni-szappanozni-törölni a kutyát, ő pedig rémülten igyekezett visszavonulni a kád végébe és mindig elcsúszott a porcelánon. Most beszálltam a kádba és ott fogtam az állatot, Anikó öntötte rá a vizet. Yoda kevésbé tiltakozott - jobban beletörődött a tortúrába, mint korábban.
Persze, amikor meg lett törölve, szokás szerint gyorsan beletörölte magát minden elérhető bútorba. Enne ellenére levendulaszagú marad.

2008. január 12., szombat

A Blackberry visszatér

Miként már kiderült, a Blackberry nem működik modemként a Macintosh-sal. (Persze lenne egy megoldás, csak az bonyolult és a T-Mobile nem támogatja: leszedni a telefonról az op-rendszert és feltenni rá egy másikat. Az op-rendszer letölthető, többek szerint működik, de szerintünk nem éri meg a macerát.)
Szépen visszacsomagoltuk a gyümölcsöt a dobozba, aztán kutyástul elindultunk a boltba. A készüléket és a csomagot a szerződés szerint 14 napon belül simán le lehet mondani, csak az aktiválási díjat és az első havi előfizetés árát nem adják vissza. A szerződés szerint. A valóságban ez nem teljesen volt így: mivel Anikó lealkudta az aktiválási díjat 0 dollárra, ez nem játszott. (Lehet, hogy nem adták vissza a 0 dollárt - ez inkább filozófiai kérdés.) A havidíjat meg időarányosan vonták, azaz csak egy hetet kellett kifizetni.
A T-Mobilos megjegyezte, hogy egy mobil telefon se működik modemként Macintosh-sal, persze ez nem igaz.
Kellemes délután volt, sétáltunk egyet, Yoda megszagolt mindent, ami megszagolható - bár a listán az Blackberry már nem szerepelt. Visszatért az anyacéghez.

Antilop-sziget


Antelope Island
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagyon ki akartunk már mozdulni valahova. Végül úgy döntöttünk, az Antilop-szigetre megyünk. Messzebb van, de pár óra alatt megjárható és nyáron nagyon tetszett.
Az Antilop-sziget a Nagy Sós-tó legnagyobb szigete, amit egy nagyjából 10 km hosszú töltés kapcsol a szárazföldhöz. Az egész sziget egy State Park, tele szabadon élő vadállattal. A belépő 9 dollár.
Eleinte aggódtunk, mert a belépő kifizetése után a töltésen eltüntünk valami tejfelben - semmit se láttunk csak 1-1 elszállingozó hópelyhet. Aztán kitisztult az idő és ott álltunk a nagy semmiben, jobbra-balra fehér sivatag, előttünk és mögöttünk az országút.

What?

A szigeten a bölények fele mentünk. Nyáron a sziget keleti partján tömörültek, most azonban egyet sem láttunk. A bozótban azonban egyszercsak kiszúrtunk valamit: egy antilop bámult ránk. Mögötte még több antilop eszegetett valamit a hóból. Rengetegen voltak.
A szigetnek névadó antilopokat nem sokkal felfedezésük után kiirtották, majd, a bölényekkel együtt a 19. század végen visszatelepítették. Most ezeket az antilopokat, illetve néha a seggüket néztünk. Nagyon szép állatok voltak.
A teljesen behavazott úton haladva egyszercsak megláttunk egy szikla mellett parkoló furgont. Aztán láttuk, hogy a szilka mozog. Egy bölény volt. Kicsit arrébb megláttuk még egy bölényt. Mi gyávák vagyunk, mi nem mertünk volna kiszállni az autóból és odamenni hozzájuk közel, mint az a másik, öngyilkos hajlamokkal megáldott turista.

The buffalo, the photographer and the van

A kilátóba akartunk felmenni. Persze most nem szándékoztunk venni méregdrága bölény hamburgert, csak meg akartuk nézni a kilátást a magasból. Aztán álszaladt előttünk egy vadnyúl. Majd még egy. Némi sasolás után kiderült, két prérifarkas vadászik. Nem hittünk a szemünknek. Szabadon ekkora ragadozót még nem láttunk. A két farkas méltóságteljesen és sikertelenül próbált tepsifülest csinálni a tapsifülesekből.

Coyote

A kilátó parkolójából még captlattunk felfele a közel méteres hóban. Olyan volt, mintha az Antarktiszon lettünk volna.

Antelope Island

Egy kisebb fennsíkon megtaláltuk azt a helyet, ahol a bölények könnyítenek magukon. Yoda szinte eltörpült a bölényszar mellett. Ijesztő volt látni, milyen kicsi is az állatunk.

Yoda and the buffalo waste

A hegyről lefele találkoztunk a kupacokat telepítő bölényekkel is: álltak az országút közepén és néztek. Biztos távolban megálltunk és azon filóztunk, ha nem tetszenénk nekik, milyen gyorsan tudok tolatni.



Szerencsére erre nem került sor, a buffalók elkocotak a pusztába. Hihetetlen élmény volt ez a sziget és nagyon örültünk, hogy eljöttünk. Yoda is örült, lenyűgözte a bölényszar.

2008. január 10., csütörtök

Blackberry


Blackberry field
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel közeledik a konferencia-időszak, úgy gondoltuk, hogy lehet, egyszerűbb lesz utaás közben mobiltelefonról internetezni, mint mindenütt kifizetni a helyi drótnélküli hálózat díját.
Az elmélet szép.
Elmentünk a helyi T-Mobilba. Én Yodával vigyáztam az üzletre és hallgatam, ahogy “lekjutdogozzák” az állatot, Anikó meg intézte a telefont.
Blackberry-t ad a T-Mobil, havi 30 dollár és ezért korlátlanul lehet mobilinternetezni Hogy telefon nélkül van-e? Nincs. Természetesen használható Macintosh-hoz modemként. Ráadásul három hónap után kártyafüggetlenné is teszik. Ja, az internet csip az csak ezzel a telefonnal megy.
Otthon kicsomagoltuk az Blackberryt. Az install cd egy nagy informatikai tévedés volt, Karácsonyra Anikó kapott tőlem egy Motorola okostelefont. Érintőképernyővel, szétnyithatóan,és install cd-vel. Ez utóbbi se ment le az Alma torkán. Hogy mi a fenéért nem tudnak Mac-re szoftvert írni, én nem tudom. Persze Motoroláék Windowsra se tudnak software-t írni. A telefon gépkönyvében nem, de az eladó honlapján szerepelt egy apróbb megjegyzés, hogy Windows 2000-rel nem kompatibilis telefon szoftvere. Aztán kiderült, hogy XP-vel sem: nem ismerték fel egymást, nem sikerült a adatokat szinkronizálni. Még szerencse, hogy amit kell, at bluetooth-fal gyönyörűen át lehet tölteni egyik kütyüről a másikra. Még jó, hogy a mi esetünkben teljesen felesleges a telefont számítógéppel szinkronizálni.
Szóval, az Alma látta az Áfonyát. Csak modemként nem volt hajlandó használni. Azaz az Áfonya miniképernyőjén lehetett internetezni, de az internetet nem tudta átlőni az Almára. Ráadásul a Bberry nem is tetszett: a kikapcsolhatatlan (biztos ki lehet kapcsolni valahol, csak nem volt benne a gépkönyvben, hol) prediktív szövegbevitel webcímek beírásánál még a szokásosnál is értelmetlenebb. Nagyon kevés olyan webcím van, ami önmagában értelmes szó.
Közben a Blackberry honlapjáról kiderült, az ő telefonjuk bíz nem működik Macintosh-sal modemként, higyjen akármit is a T-Mobilos forgalmazó.
Megjegyzem, a bolti eladók többsége, függetlenül attól, hogy milyen végzettséget követel meg a cége, egy betanított munkás. Ha a vevő telefont kér, ad egy telefont. Tudja, hogy vonalkód itt, kártyalehúzó ott, kész. Ha egy csimpánz beszélni tudna és rá tudná dumálni a klienst a drágább csomagra, tökéletesen el tudná látni ezt a munkakört. Amint felmerül egy kérdés, azonnal hívják az “online supportot”. Amikor ideköltöztünk Minnesotából, maguktól akkor se tudták, hogy kell egy telefont helyivé tenni. Amikor Anikó kérdezett pár részletet a mobil internetről, hívták az online supportot. Nem is várom el, hogy értsenek hozzá. A szupermarketben az eladó is csak azt tudja, hol a csokikrém, de hogy mi van benne, arról fogalma sincs. Vannak kivételek, de általában a legtöbb eladó dolga alig összetettebb, mint egy futószalag mellett tojásokat válogató betanított munkásé.
Igazából én azt se hittem el, hogy az Áfonya nem működik modemként a Macintosh-sal. Elkezdtem fórumokat bújni és gyorsan meg is találtam a megfelelő hack-et, amivel meg lehetett buherálni a készüléket és utána tökéletesen együtt tudnak működni.
(Az, hogy miért kell ezeknek a dollármilliárdos forgalmat lebonyolító cégek termékeihez fórumokat olvasni, ahol lelkes felhasználók buherálják a bitet, hogy működjenek a dolgok, nem tudom. De ha nincsenek a lelkes bitbuherátorok, akkor a vírusfertőzés után Windowst meg a McAfeet is baltával installálom le a gépről.)
A telefon bluetooth-fal csodásan kapcsolódott a számítógéphez és csak úgy öntötte bele az infót. Működött a mobil internet. Egyszer. Másodszorra úgy voltak, mint Rómeo és Júlia. Látták egymást, de kapcsolatuk nem teljesedhetett ki.
Újabb fórumolvasás.
Valószínűleg a Blackberry nem szereti, ha lelkes felhasználók bütykölnek a telefonjukkal, mert frissítették a telefon szoftverét, amitől a kapcsolat egy Alma és egy Áfonya között csak egyszer jön létre. Természetesen a lelkes felhasználók ezt a problémát is leküzdötték: amint megszakad a kapcsolat, ki kell venni a telefonból az akkut, visszatenni (szakszóval: hard reset) és már működik is!
Egy nagyon jó dolog van ezzel a telefonnal: 15 napon belül költségmentesen vissza lehet vinni és lemondani a csomagot.

Háztartási keksz


Face
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elhatároztam, csinálok egy nagyon egyszerű keksztortát. A keksztorta igazából egy fapados tiramisu, csak szerintem finomabb is.
Mint a neve is mutatja, a keksztortahoz főleg keksz kell. Méghozzá a legegyszerűbb háztartási fajtából. És itt kezdődtek a problémák: nincs háztartási keksz. Nincs egyszer, mezei háztartási keksz. Fél órát bújtam a polcokat, de csak sós kekszeket találtam. Abból pedig - ez tapasztalat - nem lehet jó keksztortát csinálni. Rosszat igen.
Volt egyfajta keksz, de abbol 20 darab került négy dollárba. Volt viszont olcsó, no-name keksz mogyoróvajjal, vaníliakrémmel, csokoládéval töltve (lásd amerikai pilóta-keksz). Közel egy kilo került egy dollárba. Megvettem a mogyoróvajasat, aztán otthon megoperáltam a kekszet.
Leültünk a keksszel és a kutyával a konyhaasztalhoz, fogtam egy kést és szépen kettészedtem a pilótakekszet, lekapargattam róla a mogyóróvajat, aztán megcsináltam a keksztortát.
Közben felfedeztem, Yoda nem szereti a mogyoróvajat.

Keksztorta
50% vaj (sómentes!)
50% porcukor
kávé
pici rum(aroma)
citromlé
citromhéj
dió
keksz

Összedolgoztam a vajat és a porcukrot, amíg krém nem lett belőle, majd citromlével ízesítettem. A kávéba belecsöpögtettem egy kis rumaromát, majd beáztattam a kekszet. Egy réteg kekszre került egy réteg krém. Majd megint keksz és megint krém. Az egész tetejére pedig dió. Aztán a fogyókúra.

2008. január 9., szerda

Pulyka reloaded


DSCF0596
Originally uploaded by ribizlifozelek

A pulyka még lábatlanul, szárnyaitól megfosztva is nagy volt. Nem nagyon akartuk már így enni, négy napon át átlag másfélszer madár - hááááát... Finom-finom, de ez a madar sok két embernek, még akkor is, ha egy éhező kutya segít nekik. Valamit tenni kellett a pulykával.
Még az ünnepek előtt vettünk turnip-et. A turnip sokak szerint marharépa. Mások szerint nem marharépa. Csak azt tudom, hogy olyan a husa, tapintása, mint a reteknek, az íze pedig sütőben sütve fennséges.
Első körben a pulykát sültkrumplival és turnippal ettük, de még mindig jókora húshegyünk maradt. Egy reggel aztán fogtunk minden maradékot, pulykát, turnipot, sültkrumplit, ráütöttünk néhány tojást, beszórtuk sajttal, aztán egész nap csak emésztettünk.

2008. január 8., kedd

Talált tárgyak


Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

A hegyen, ahova Yodát szoktam vinni sétálni (vagy ahova Yoda visz engem kirándulni?) egy póznáról lehet zacskót tépni mindannak, amit a kutya a természetben hagy. (Budapest egyes terein is vannak már szerencsére ilyen zacsik.) Ezekről általában egy boldog kutya liheg - mintha gumigyűjtés közben az lenne az emberek vágya, hogy lihegő kutyák képét nézegessék - és még képes használati utasítást is nyomtattak rá. Meg a lényeget, hogy reciklált műanyagból van.
A zacsitartó póznájára teszik ki a kirándulók azokat a cuccokat, amiket mások elvesztettek az erdőben. Tegnap megnéztem a póznát es nagyon vicces dolgokat láttam rajta.
Mert a fél pár kesztyű az triviális. Viszont a fél pár síbot érdekes kérdéseket vet fel. Nem tünt fel, hogy korábban kettő volt? Vagy eleve egy bottal jött és azt az egyet is elhagyta? Kesztyűből az
emberiség nagy resze kettőt (egy párat) hord. Abból könnyű egyet elhagyni.
A kutyapóráz is megmagyarázható: levette az állatról a pórázt (tilos, de mindegy), zsebre tette és elhagyta. Hasonló a helyzet a kötött sapkával. A napszemüveg is hasonló kategória. A nehezebben magyarázhato cucc a KIA slusszkulcs volt. Hogy ment haza? Lehet, a kutyának volt pótkulcsa és ő vezetett?

My driver

Ez az a hely!


This is the Place
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elmentünk megnézni egy helyi skanzent, persze vittük a kutyát is. Ezt a skanzent nem skanzennek hivják, hanem “Ez az a hely”-nek (This is the Place).
Jöttek a mormonok, jöttek, hegyen völgyön át, melegben, keresztül a Sziklás-hegységen, a prérin, nyikorgó szekerekkel, több ezer kilométeren, úttalan utakon keresve az ígéret földjét. Az élcsapat tisztította az utat a szekereknek, vágta a fákat és ők csak jöttek, elcsigázva a hidegtől, a nyári melegtől, a szunyogoktól. Vezetőjük (szakszóval elnök vagy próféta) Young lázasan feküdt az egyik ekhós szekéren. A menet lassan ereszkedett le a nyári forróságban az Emigration kanyon vadonán át.

Emigration Canyon

Amint leértek a Wasatch front első teraszára, megálltak. Young kitámolygott a szekérből és lenézetett a völgybe.
Nem látott semmit. Minden kopár volt. Távolban csillogott kéken a Nagy Sós-tó. Tűzött a nap. Young végignézett a nagy semmin.és azt mondta:
- Ez az a hely!
Itt maradtak.
Pár másik vezető (szakszóval szent) felvetette, hogy elmehetnének Kaliforniába (fűszoknyás lányok, Baywatch, Hollywood, olcsó hispán munkaerő), de maradtak és csináltak a sivatagból egy virágoskertet.
Azon a helyen, ahol megálltak lenézni a völgyre, épült a negyvenes években ez az emlékmű, amit később kiegészítettek a skanzennel. A skanzen nem “tökéletes skanzen”, azaz sok ház nem eredeti, hanem az eredeti pontos másolata, de nem ez a lényeg. Az egész park arról szól, amiről egy skanzen szól: hogy éltek a népek egykor.

Heritage village

Van mesterségbemutató, történelmi konyha, tartanak itt birkát, lovat, ökörsütést, díszvacsorát, korhű ruhába öltözött népek mutogatnak és benzines műkisvasúton lehet körbeautózni - nyáron.
Télen néha tartanak itt megemlékezést, díszvacsorát, fogadást, egyébként mindent beborít a hó. A birkák érdeklődve nézték Yodát, Yoda érdeklődve nézte a birkákat. A régi házak körül néha térdig gázoltunk a hóban. Yoda el is tünt benne.



A falu mellett áll az emlékmű, amit az Alapító unokája alkotott. Az emlékmű jóval fennségesebbnek ábrázolja a pillanatot, mint amilyen az a fenti legenda alapján lehetett, de hát ez az emlékművek dolga. Hogy nézne ki az oszlop tetején a Próféta, amint a szekér lőcsébe kapaszkodva néz le a völgyre?

This is the place

Mi nagyon jól éreztük magunkat, tetszett a hely, tetszettek a házak, tetszett a hó és az is, hogy mi voltunk egyedül az egész területen.