2016. június 28., kedd

Durrr!

Guns and Ammo Always on SALE

A két pilóta lelkesen mesélte, mi történt, amikor beugrottak egy közeli boltba bevásárolni:

- 12-es töltényt kérek a sörétespuskához. 
- Nincs. 
- Elfogyott?
- Nem tartunk. 
- De ez a leggyakoribb fajta lôszer shotgun-hoz. 
- Mi katonai fegyverekre specializódunk. Szeretne egy 50-es mesterlövészpuskát?
Most akciós. Csak 5000 dollár. 

- Nem kértél?
- Nem három kilométerôl akarom én lelôni a csörgôkígyókat. 
- Egy betonfalon át - tette hozzá a másik pilóta. 
- Nem lehet elköltöztetni a csörgőkígyókat?
- Visszajönnek. Ha viszont a sörétespuskával költöztetem őket, akkor nem jönnek vissza.

2016. június 26., vasárnap

Medvesztori

City Creek Canyon

Az egyik Ribizli nagyon szeret futni és eme Ribizli sokszor a vadonban fut, amit Salt Lake Cityben nem nehéz elérni.

A City Creek Canyon felső részén piknikeztünk, Yoda lustálkodott és segített húst sütni a tüzön. Aztán a futóRibizli elindult, hogy fusson egy nagyot az erdőben.

Ahogy futott, talált egy táblát: Feketemedvét észleltek, legyen óvatos.

Mindenkinek azt magyarázzák a medveszakértők (akiket épp nem ettek meg a medvék), hogy a medvét nem szabad megijeszteni. (Szóval ha valaki a málnásban egy nagy szőrős barna alakot lát, ne osonjon mögé és ne csapjon a vállára azzal, hogy BÚÚÚÚÚÚ!)

Ribizli is idegesen fütyörészni kezdett és nagyon megörült, amikor találkozott egy ötvenkilós hátizsák alatt görnyedő gyaloglóval.

- Menjünk együtt!
- Menjünk.

Kiderült, hogy a csajszi alaszkai és a Caminóra edz.
A medvék azonban nem zavarták.

- Nálunk Alaszkában sok a feketemedve. Olyanok, mint a kutyák, tapsolsz kettőt és elmennek.

City Creek Canyon

2016. június 25., szombat

Bonyolult nap

Wheeler farm

Havas hegycsúcsot képzeltem magam elé, zöld lombokkal, kék éggel. Megnyugtató látvány volt. Pihentető.

Kicsit sűrű napként indul, de nem volt bonyolult.
- elvinni egy cuccot reggel
- elmenni Yodával sétálni
- ebédelni, főzni
- kimenni a reptérre L-ért
- egyre elmenni a cuccért
- elmenni Provóba a maratont futó Ribizliért

Minden tökéletesen ment, amíg le nem parkoltam a Mesterrel és elindultunk a Detention Bason Parkban fákat keresni.

És ekkor elsétáltam az autó hátsó kereke mellett.

Úgy éreztem, leperzseli a lábam.
Megérintettem. Tojást lehetett volna rajta sütni. Strucctojást.

Kezdett elfüstölni a fék.

Néztem a levegőbe magam elé, aztán gyorsan, határozottan megállapítottam, hogy cselekedni kell: elmentünk sétálni.

Séta után óvatosan hazafüstöltem, Yoda sértődötten elvonult, aztán leparkoltam a villamosmegállóban. Természetesen javították a sineket, így vártnál lassabban döcögtünk ki a reptérre. Közben lefoglaltam egy autót a reptéren és mire L gépe leszállt, már megvolt a bérautó.

Az autóval hazamentünk, főztünk, ettünk, elmentem a bérautóval a villamoshoz, átültem az autónkba, elmentem a vele a szervízbe, onnan eldöcögtünk a villamossal a parkolóba és visszaültem a bérautóba  és elhoztuk a csomagot és mentünk Provóba a poszt-maraton Ribizlit begyűjteni. Az évezred esőjében.

Minden tökéletes volt.
Az autót megcsinálták, a dolgok működtek mindaddig, amíg a megszerelt autóval leparkoltam egy parkolóban Park City mellett.

Amit ekkor tökéletesen összetörtek.

Folyt köv.
Tessék hegycsúcsokra konvenrálni. Az megnyugtat.

2016. június 24., péntek

Romok a faluszélen - Anasazi State Park

Anasazi State Park

Minden tisztességes faluban lehet romokat találni: elhagyott házak, magtárak olvadnak vissza a természetbe.

A másfél utcányi Boulderben picit másféle romok vannak: egy részben feltárt és részben helyreállított  anasazi indián falut lehet megnézni.

Anasazi State Park

Az indián falvakat manapság ritkán ássák ki. Ritkán vizsgálják meg. Egy részlegesen helyreállított, múzeummal kiegészített falu megérte a pihenőt.

A hatalmas, bolygatatlan rommezőn végignézve Ribizli felsóhajtott: azért kiáshattak volna egy picit többet...

Anasazi State Park

Kicsi múzeum volt, de meglepően jó és nem kellett a romokért órákat menni a sivatagban, csak be kellett fizetni a belépőt és már lehetett is olvasni a magyarázatokat, hűsölni a múzeumban vagy egyszerűen csak használni a wi-fi-t.

Hogy mi mindenre nem jó a kultúra!

Anasazi State Park





2016. június 19., vasárnap

Kék lé

Blue drink

Kék. És megisszák. Mint a rézgálicot. Egészség.

Maradok minden egyébnél.

2016. június 13., hétfő

Kanabi túra


Kanab

Miközben egy pórázon sétáltatott disznót és az információt rettegésben tartó vérmacskát kerülgettük a Mesterrel, próbáltunk tippeket szerezni: mit tudunk másfél-két órában megnézni.

- Látjátok azt a hegyet ott szemben?
Láttuk.
- Ott van pár indián rom meg egy vízesés. Másfél óra alatt megjárható.

- Mi lenne, ha lefeküdnénk egy árnyékba? - kérdezte Yoda - Az is jó program.
- Túrázzunk - nógattam Yodát - Megnézünk pár romot.
- Van sarka? Meg lehet jelölni?
- Nem jelölheted meg. De megszagolhatod.

Kanab

Elindultunk lefele egy meredek ösvényen egyenesen a patakhoz. Mentünk lefele, mentünk és a patakhoz értünk.


Kanab

Aztán eljutottunk minden túra kötelező pillanatához: elfogyott a lefele menő ösvény és felfele kellett menni. Mentünk, mendegéltünk, egyre magasabbra és egyre kacskaringósabban.

Kanab

Az ösvény egyre jobban a sziklafalhoz simult és egyre szebb sziklaformációk alatt mentünk el és Yoda egyre lelkesebben jelölt.

- Mit csinálsz?
- Hát valahogy vissza kell találni...

Kanab

A kovetkező kanyar után elfogyott az ösvény és mi mehettünk vissza, újra felvenni a fonalat.

Kanab

Aztán ott volt a rom, pici magtár tökéletes állapotban és pár összedőlt lakószoba.

- Bemegyek... - húzott a Mester.
- Nem, nem. Hatszáz éve itt áll, ne rongáld.

Kanab

Tovább sétáltunk a hasadékban újabb és újabb romokat találva.

Kanab

Aztán kinéztünk az egyre szűkülő párkány alól és elindultunk tovább a völgy vége fele.

Kanab

A völgy egy meredek falban ért véget, ahonnan egy vízesés mellett tovább lehetett volna mászni felfele.

- Menjünk - húzott a Mester.
- Vissza kell érni időben a parkolóba.
- Ne...
- De...

Úgyhogy megfordultunk és megkezdtük az ereszkedést, hogy majd utána mászhassunk felfele.

Kanab

2016. június 10., péntek

Állatmenhely a sziklák közt


Kanab

Kanab négy dologról híres. A fantasztikus tájról, az itt forgatott westernekről, az itt élő elmebeteg szabadságharcosokról és a Best Friends állatmenhelyről. Ez utóbbi már önmagában elegendő, hogy kompenzálja a harmadikat.

A Best Frieds egy fantasztikus kezdeményezés - és üzlet, aminek profitja szintén az állatokat segíti. Önkéntesek és profi alkalmazottak tucatjai segítik a bántalmazott állatok visszatérését az emberek közé, biztosítanak nyugodt öregkort kiöregedett bánya- és egyéb lovaknak és adnak lehetőséget a Mesternek arra, hogy pórázon vezetett disznóval találkozzék.

A Best Friends fantasztikus hely egy gyönyörű völgyben, 27 négyzetkilométeren.

A menhely kínál ingyenes túrákat is saját mikrobuszaival és idegenvezetőivel. Ami szintén fantasztikus dolog - csak kutyák nem mehetnek.

- Én kutya vagyok? - kérdezte Yoda.
- Khm - feleltem - és a Mester megértette, hogy ide nem jöhet.
- De tudunk adni egy CD-t és azon meg lehet hallgatni a magyarázatokat! - mondta ragyogva az önkéntes.
- Akkor beülünk a lakóbuszba és CD-t hallgatunk? - látszott, Yoda nem igazán lelkes.
- Nem - feleltem - a túra másfél-két óra. Addig elmegyünk kirándulni.

Kanab

2016. június 8., szerda

Kanab

Kanab


Kanab négy és félezer állandó lakosával a civilizáció bástyájának tûnt. Voltak itt boltok, áruházak, étteremek, benzinkutak (hat), ingatlanos (kettô), útkeresztezôdés (egy) és szállodák (rengeteg). 
Az éttermekbe turistabuszokból -is- érkeztek a vendégek. Sajnos a többség a McDonald'sba ment (az is van!), pedig Big Al kihagyhatatlan a hangry látogatók számára.

Kanab
És még a dudette-ek is mehettek vécére.

Kanab
És még egy nagy K-betû is volt a város fölé magasodó egyik hegyen, hogy az emberek tudják, hol vannak. Nem mintha könnyű lenne elfelejteni. 

Kanab

2016. június 5., vasárnap

Nagy igazság


Don't throw rocks on your head

A matricát egy traktoron láttuk.
Egyértelmű.
"Ha fejbe dobod magad, megjárod."

Ez egy nagy igazság.

2016. június 4., szombat

Pipe Springs



Pipe Springs National Monument

- Elnézést, nem akarom zavarni, de itt nincs térerő... - a mosolygó indián hölgy a nemzeti park egyenruhájában nagyon jót szórakozott, ahogy Ribizli sikertelenül igyekezett hívni a lakóbuszt, hogy igenis érdemes ide bejönni. Ezek után pedig Ribizlifozelek kénytelen volt a középkori megoldáshoz folyamodni, kimenni az ajtón, átvágni a parkolón és bekopogni a buszba:
- Nézzük meg!

Térerő Colorado City óta csak Yoda körül lengedezett. Nem voltak házak, nem volt forgalom és csak sivatagi kórók próbáltak túlélni a sziklák között.

És itt fakadt egy bővizű forrás. Nagyjából egy közel és távol.

Pipe Springs National Monument

A mormonok alapjába véve sokkal jobb kapcsolatokat ápoltak az indiánokkal, mint a többi telepes. Brigham Young úgy gondolta, hogy sokkal olcsóbb ajándékokkal, élelemmel és iparcikkekkel lekenyerezni az indiánokat, mint harcolni velük. A mormon teológia amúgy is úgy tekinteett az őslakókra, mint elveszett testvérekre (Izráel elveszett törzsére, akik meghódították Amerikát).

Pipe Springs National Monument

Pipe Springsnél viszont a telepesek a szokásosnál kevésbé fogták vissza magukat. Amint látták, hogy itt egy állandó forrás van a környéken, építettek rá egy kisebb erődöt és utána megkezdték a békés egymás mellett élést.

Pipe Spring National Monument

A víz a forrásból egy csatornán át egy medencébe folyik, amibe legszivesebben fejest ugrottam volna, annyira tiszta és kellemes volt.

Pipe Springs National Monument

A kőből emelt erőd-lakás-raktár sarkán egy falfirka biztosította az egyik építő örökkévaló hírét.

Pipe Spring National Monument

Minden tökéletes volt. Az időjárás, a színek, a fények és a hely.

Pipe Spring National Monument

Megnéztük a régi magtárakat, raktárakat, karámokat, gazdasági épületeket, a szerteszét heverő festői szekérroncsokat.

Pipe Spring National Monument

Aztán örültünk, hogy a Mestert nem hoztuk. Minden bikák legnagyobbika nézett ránk óriási szarvai közül.

- Nem bánt - mondta az egyetlen ember a vidéken - Hozok neki finomságot és megetetjük vele.

Valószínűleg unta magát és örült, hogy végre van társasága. Mármint olyan, akinek nincs ekkora szarv a fején. A gazda hozott egy marék kukoricát, amit szemenként megetettünk a bikával.

- Viccesen nézne ki ez a szarv a lakóbusz motorházán - állapítottuk meg, aztán elköszöntünk és gyorsan távoztunk, hogy még sétáljunk egyet a Mesterrel is.

Pipe Spring National Monument