2021. június 30., szerda

Benyomások a Grand Canyonnál



A Grand Canyon igazából egy hegy, csak fordítva van. Ez a lehető legjobb megfogalmazása annak, hogy mi is ez az óriasi lyuk. 



A méretek felfoghatatlanok. 

A kilométeres mélységet elképzelni se lehet. Szóval ez egy lyuk. Vagy egy fordított hegy. 



Mindegy minek hívom. 

Nem evilági és gyönyörű. 





2021. június 29., kedd

Pilótasztori a Grand Canyonból



Vendéglátónk, E, a Grand Canyonban is volt pilóta. 

Turistákat röptetett körbe-körbe. Ez még a pre-GPS időkben történt, amikor a térkép még papírból volt és a mobiltelefon épphogy kilépett a sci-fi kellékek sorából. Mondjuk itt amúgy se működött. E ma is behunyt szemmel mondta, hogy melyik sziklának mi a neve és mit kell tudni róla. 

A túrák az északi peremről indultak és körberepültek a Nagy Lyuk felett át a déli oldalig és vissza. 

A probléma az volt, hogy a repülők kicsik voltak, a turisták meg nagyok. A repülőket pukkadásig tömték turistával, üzemanyaggal. Ettől a kisgép ugyan kicsi maradt, de nehéz lett. A turisztok benn kellett repüljenek a kanyonban, hogy lássák a lyukat, a gép viszont nem tudott volna hirtelen kimászni a másik oldalon, ami jóval magasabban van, mint a déli. 

Ezért használták a pilóták a felfele menő légáramlatot. A Canyon mélyen forró és onnan a meleg levegő mindig felfele áramlik. 

A repülő megcélozta a sziklafalat, a turisták sikítottak (először E is) és az áramlat szépen felemelte a gépet és átrepítette a peremen. 

Mindig is tudtam, hogy jobb, ha egy turista nem tud mindent…

2021. június 28., hétfő

Át a "Kajababon"

Bison herd

Nem Kajabab National Forest-nek hívják, hanem Kaibab-nak. De annak, hogy Kaibab, annak a szónak semmi értelme. Úgyhogy én ez már mindig Kajabab National Forest-nek és Kajabab Platónak fogom hívni.

Ez egy olyan hely két-háromezer méter magasan, ahova mindenképp el fogunk majd még jönni. Például akkor, amikor majd be lehet menni az erdőbe. Most itt akkora a tűzveszély, hogy az erdőségeket egyszerűen lezárták. Utahban "csak" dohányozni nem lehet az erdőkben, itt bemenni se.

A LeFevre kilátó környékén látott leégett erdők alapján igazuk is van.

LeFevre overlook

Pár éve a minitelepülés, Jacob Lake égett majdnem le. Jacob Lake a Grand Canyon északi részének kapuja. Van itt pár szálloda, étterem és benzinkút és sok-sok erdő. Kár lett volna érte, kedves hely. A szállodában a portás mögött a falon töltényöv, két Winchester és egy pár Colt lóg rengeteg lőszer társaságában. Amennyire tudom, itt sose panaszkodnak a vendégek a szállodára.

A platót végig erdők és alpesi rétek borítják. Nekem Erdély jutott róla az eszembe. Végtelen fenyvesek között suhantunk és az Erdély-érzést a poiánán vonuló bölénycsorda törte meg.

Bison herd

Nem rohantunk oda a bocikhoz és a bikucikhoz, inkább csak az autóból fotóztunk és aztán mentünk tovább a Grand Canyon fele.


Bison herd


2021. június 26., szombat

Molly másik mellbimbója

LeFevre overlook

 

- Mi az a hegy?

- Ez szemben a Vermillion Cliffs. Lehet látni, ahogy lépcsőzetesen emelkednek fel a hegyek.

- És az a hegy? - E meglehetősen türelmesen válaszolt és nagyon ismerte a környéket, de ez már sok volt neki. A távoli csúcs kifogott rajta, de szerencsére a LeFevre kilátó térképén ez is szerepelt:

- Molly mellbimbója!

Helyi nyelven Mollies nipple, mert hát a térképészeti intézet írtja az aposztrofokat a helynevekből. Ezeket a helyek igyekeznek visszacsempészni, szóval lehet, Molly's nipple is.

A lényeg, hogy ezt a hegyet is Molly mellbimbójáról nevezték el.

LeFevre overlook

Egy másik ugyanilyen nevű hegyet öt éve láttunk Pipe Springs közelében. Ezt, négy-öt hasonló hegyhez hasonlóan John Kitchen nevezte el felesége megfelelő testrészéről.

Csendben megjegyzem, hogy a két hegycsúcs formája nem igazán hasonló, szóval lehet, hogy John nagyon sok időt töltött el magányosan a hegyek közt és már elfeledte, hogy is nézett ki a felesége. Vagy sürgős pszichoanalízisre lett volna szüksége, mert mindenről AZ jutott az eszébe.

LeFevre overlook

A kilátó környékétől aztán eltüntek pajzán gondolataink. Ez a környék öt éve égett le egy óriási erdőtűzben és még csak most kezd magára találni.

A még most is erős égett szag elől visszamenekültünk az autóba és mentünk tovább a Kaibab National Foresten át a Grand Canyon fele.


LeFevre overlook

2021. június 24., csütörtök

Yoda, a régész



Az útból hamarosan ösvény lett és ott kanyarogtunk a vörös, poros úton a vörös sziklák lábánál. 



Yoda lelkesen nézelődött. 



Hirtelen megláttunk egy törött cserepet a földön. 

- Nézd, az egy basketmaker kerámia. Legalább 1200 éves. 

- Látni - mondta a Mester - jó poros! Majd mindjárt lemosom!





2021. június 23., szerda

Paradicsomi pihenès

Ll

Vendégségben vagyunk E-nél és J-nél. 

Kanab szélén a vörös (vermillion) sziklák lábánál, pont a közföldek határán áll álomházuk. 



Csak ülök a kisház teraszán Yodával és élvezzük az estét és a hajnalt. 



És nézzük a csillagokat. 
Az élet majdnem tökéletes. 






2021. június 21., hétfő

A Sárkány Gyomra



Meleg volt, de a klasszikus dél-utahi meleg, száraz és forró. 

Amiben úgy érzem magam, mint disznó perzseléskor. A sziklafalak pedig sztereóban dőlt ránk a meleg. 

Meglepő, de szeretem. 





A sziklafalon tátongott a Sárkány. 




Amióta ez a hely divatos lett, a látogatók vendégkönynek használják a puha homokkövet. 



Tisztára olyan, mintha ékírás lenne. 



Az üreg mesterséges: egy időszakos vízfolyást vezetnek erre. 



Szóval nagy esőzés idején jobb nem erre járni - mondjuk mostanában kis eső sincs. 

A járat pedig hosszú és tekervényes. 



Jó sokat mentünk a sötétben, mire megláttuk az alagút végét. 




Innen még tovább lehet menni egy időszakos patakhoz. De azt majd legközelebb. 





2021. június 20., vasárnap

Vissza a hétköznapokba

Back to normal index


Valamelyik nap a CNN-en olvastam (hát igen, én betűfaló vagyok, én a CNN-t is olvasom) ezt a cikket arról, hogyan tér vissza az élet a hétköznapi kerékvágsba a koronavírus után.

Megnéztem a grafikont is, meg a térképet is. A magyarázat nagyon tetszett Utahra: 100% vagy több.

Milyen lehet az, ami száz szálalékig normális? Unalmas?

2021. június 18., péntek

Bányászsztori - Forest City

Tibble Fork

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 1870-ben egy húszéves fiatalember, Ed. Ed New Yorkban fuvaros volt, kocsit hajtott és egy nap megismerkedett egy gyönyörű lánnyal, aki gazdag volt és apja kőszívű volt:

- Addig nem veszed el a lányom, amíg méltóképpen el nem tudod tartani!

1871-ben Ed testvérével elindult aranyat ásni és meggazdagodni.

Forest Cityben, egy ma már térképeken se nagyon szereplő városban akartak meggazdagodni. Ed testvéréből bányamérnök lett, Edből kincskereső és bányász.

Forest City fenn American Fork felett. Snowbirdtől csak egy alig átjárható hegylánc választotta el. 

Dolgoztak látástól vakulásig, Ed házat épített a szurdokban, testvére családot alapított, de milliomosok nem lettek. 

Ed és szerelme továbbra is rendszeresen leveleztek, mígnem 1900 körül Ed fájó szívvel beismerte, sose lesz gazdag és a (vén)lány apácának állt. Forest City elnéptelendett. A bányák még működtek, de két városuk szinte nyom nélkül eltünt. Ed így szerette otthonát, a gyönyörű magashegyi völgyet.

Itt élt 1921-ig, amikor egy reggel nem ébredt fel többet.

Sírja American Fork temetőjében van. Talán egyszer megkeressük, de American Fork újra élettel teli és sokkal vidámabb, mint a bányák fénykorában volt.


Tibble Fork

2021. június 17., csütörtök

Reptéri rohanás

Salt Lake City International Airport

 - Elfelejtettem mondani, korábban megy a gépem - mondt szomszédunk, A, amikor megjelent bőröndjével, hogy kivigyem a reptérre.

- Van időnk? - kérdeztem vissza.

- Persze, majd minden poggyászt feladok ahol kiteszel.

Sok amerikai reptéren van egy parkoló sáv, ahol ki lehet tenni az induló utast (vagy felszedni az érkezőt) és ott csomagot is fel lehet adni.


Salt Lake City International Airport

Csak most ez a miniiroda zárva volt.

- Most mit csináljak? - nézte A a két bőröndöt és két hátizsákot.

- Leparkolunk és bekísérlek.

Salt Lake City International Airport

Ez egyszerűen hangzott, de az új repteret még nem ismertük és a parkoló is tele volt. Szerencsére a villanyautótöltő helyek szabadok voltak és ott gyorsan bedugtam az autót, mi pedig rohantunk megkeresni a megfelelő pultot.

Salt Lake City International Airport

Ez se volt egyszerű, a Southwestnek csak az emeleten voltak pultjai, ahol először sorba kellett állni a bőröndökre ragasztandó cetlikért, majd sorba kellett állni, hogy feladjuk a bőröndöt. Aztán már csak a biztonsági ellenőrzés sora volt hátra egy másik emeleten.

Salt Lake City International Airport


Minden más volt, mint korábban: egy teljesen új reptér épült és a régit közben eldózerolták.

Salt Lake City International Airport

Az új reptér jól nézett ki - de gondolom A másként szerette volna megtanulni, hogy mi hol van.

A lényeg, hogy elérte a gépet.

Én meg végre, hosszú idő után, ismét voltam reptéren.


Salt Lake City International Airport


2021. június 16., szerda

A bürokrácia dolgozik



Az amerikai Adóhivatal (IRS) küldött egy levelet. 

A levél arról szól, hogy akinek jár a gyerekek után kapható adókedvezmény, akkor semmit se kell csinálni. Erről később küldenek egy újabb csigapostás levelet. 

Szóval ez a levél teljesen felesleges volt? 
Nem!
Ugyanis ha megkapom a következő adóhivatali levelet, nem fogok szívrohamot kapni, hogy mit rontottam el. 

2021. június 15., kedd

Sír a városháza mellett - American Fork

American Fork

 Nem hittem volna, hogy több posztot fogok írni American Forkról. De írok!

- Ezt nem tudom megjelölni - forgolódott Yoda.
- Keresünk valami mást, amit megjelölhetsz! - hagytuk ott az órát.


American Fork

Yoda meglehetősen morcosan követett. Az előbb nem hagytam, hogy megjelölje American Fork első iskolájának helyét (azt már megtette az önkormányzat), most kiderült, hogy az órának nincs lábazata.

Mi jöhet még?

Yoda in American Fork

Elhagyott középületek.
Rengeteg.

American Forc

Hamarosan ennek a bezárt iskolának a helyén is csak egy emléktábla lesz - elmélkedtünk. Az iskola tipikus 19-20. századi utahi iskola volt: durván faragott kő alapzat, rajta tégla épület, boltíves bejáratok és ablakok.


American Forc

Nem volt rossz és sajáltuk, hogy ennyire elhagyatott.

Az iskolától toronyiránt mentünk a városháza fele.

American Forc

Yoda ekkor gyorsítani kezdett, ami meglepő, mert hát a Mester már nem fiatal és a gyorsításnak különleges okai lehetnek. Én egy Városházát nem tartottam különleges oknak, úgyhogy nagyon figyelni kezdtem, hova is megy a Mester.

American Forc

- Az egy sírkő, várjál! - kiáltottam fel.
- Nem várok! - húztott Yoda.
- Ott egy fa!

American Forc

Míg Yoda a fát ellenőrizte, elolvastam a sírkövet.

"American Fork 
- született 1850 
meghalt 1949 október 28-án
a parkolóóra járvány áldozataként"

- Mi van? - vakartam sapkatartómat.


American Forc

Spanyolnátháról és COVID-ról már hallottam. De parkolóóra járványról még nem.

Mint rövid kutatás után megtudtam, a kaliforniai San Luis Obispóban készült sírkövet pár helyi vállalkozó állíttatta, amikor American Fork tanácsa úgy döntött, parkolóórákat telepít a város főutcájára.

Eleinte csőstül jöttek az emberek kipróbálni a városi újdonságot (a fizetős parkolást), ahol nekik kellett öt centet bedobni a parkolóórába.

Aztán egy részük inkább nem jött, másik részük meg egyszerűen nem fizetett. Mivel a parkolást magáncég intézte és akkoriban - ó boldog békeidők - , a parkolóőrök nem tehettek semmit a nem fizetők ellen, az emberek nem fizettek.

A végtelenségig frusztrált parkolóőr pedig az ezredik be nem fizetett büntetés után lemondott.

Eközben a helyi üzletek tulajdonosai összebeszéltek és csináltattak Kaliforniában egy sírkövet. A sírköves a jó ügy érdekében ingyen dolgozott, az üzletembereknek csak a postaköltséget kellett fizetniük.

Amikor megjött a sírkő, kitették a Főutca sarkára.


American Fork

Miután a parkolótársaság "érdeklődés" hiányában feloszlott, a sírkő egy raktárba került, ahonnan egy helybeli vette meg két dollárért.

Idővel a városnak adományozta és most ott áll a városháza mellett picit elfeledve.

American Fork él és virul, de a belvárosa valóban az utolsókat rugja.

American Forc