2009. február 28., szombat

Az alkohol Utahban


Must be 21
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elfogyott a főzéshez használt bor, amit még 2007 decemberében vettünk.

Utahban nem egyszerű alkoholt vásárolni. A szeszesitalok forgalmazása állami privilégium. Csak állami tulajdonú boltokban lehet szeszesitalt kapni. Kivételt képeznek azok a sörök, melyek alkoholtartalma nem haladja meg a 3.2%-ot. Ezeket lehet máshol is kapni. Pár hónapja már lehet sózott főzőbort kapni a szupermarketekben. Eddig az sem volt.

Sok vendéglőben sem kapni alkoholt, csak magánklubokban. Természetesen nagyon egyszerű egy ilyen klub tagjává válni: az inni vágyó bemegy, kifizeti a pár dolláros tagsági díjat és már ihatja is a pohár sörét. Ha idősebb 21 évesnél. És ha még nem múlt el hajnali egy óra.
Jelenleg tárgyal a törvényhozás egy ultra-liberális javaslatot, aminek értelmében lehessen bérletet venni a magánklubokba. Egy bérlet tíz klubba biztosítana belépést.

Otthon, saját használatra eddig csak engedéllyel lehetett sört főzni. A helyi parlament alsóháza most fogadott el egy javaslatot, aminek értelmében otthon, magánhasználatra egy ember évente 400 liter sört főzhet magának. Családonként maximum 800-at.

Igazából az egész a utahiak többségét nem zavarja: a mormonok nem isznak alkoholt. A nem mormonok elvannak. Eljárnak az alkoholboltba, kifizetik a tagsági díjat a klubokba, vagy elmennek a szomszéd államokba inni.

Talán nem meglepő, de az egész Egyesült Államokban itt a legalacsonyabb az alkohol szerepe a balesetekben és itt a legkevesebb az alkoholhoz kapocsolódó haláleset is.

Kenyon

Áramszünet a hegyen


drotok
Originally uploaded by ribizlifozelek

A tél közepén, az egyik leghidegebb napon az egyik eldugott völgyben elment a villany. Jó hosszú időre ment el, akkor, amikor fenn a kanyonban -15 fok volt nappal.
Aki tehette, elment rokonokhoz, barátokhoz, szállodába. Aki nem, szépen bekapcsolta a generátort, ha volt - sokszor volt -, mások beburkolóztak a takaróikba és a telepes múlton elmélkedtek.

Az elektromos műveket (nem tudom melyiket a sok közül) akkor sokat kritizálták, mert nem tájékoztatta pontosan a lakókat, mikortól van villany. A lakóknak kellett telefonozgatni, lehet-e hazamenni.

Az ördög természetesen nem alszik, tegnap fenn a hegyen - egy másikon, itt sok hegy van - leégett egy trafóház. Megsérült az egyik nagy távvezeték is. Most tökéletesen működött a cég: minden egyes fogyasztójukat felhívták a körzetben. Elmondták, mi történt és azt is, hogy áramot tudnak adni, de kérik a fogyasztókat korlátozzák a fogyasztásukat, mert a hálózat nem bírná, tehát, ha lehet ne használják a mosogató, mosó és szárítógépeket. Mindenkit háromszor hívtak, biztos, ami biztos. Aztán reggel megint: elhárítottuk a hibát, mondták, megint lehet működtetni mindent. És köszönik. Háromszor.

Flower

2009. február 27., péntek

Tengeri savanyúleves


Hot and Sour soup
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem igazán rajongok a zabpehelyért, de persze mindig minden relatív.

- Van itthon bambuszrügy és tofu, mit csináljunk belőle - hallottam a kérdést.
- Nem lehetne inkább zabpelyhet enni? - válaszoltam.

Aztán savanyúlevest ettünk. A savanyúlevesben van bambuszrügy és tofu, de zabpelyhet nem tesznek bele.

Három csészényi vizet fel kellett forralni, tenni bele egy kis szójaszószt (egyre rosszabb, tudom), húsleveskocka került bele, hogy egy kis íze legyen. A lobogó levesbe tettük a gombát és a bambusz rügyét és öt percig forraltuk.

Hogy a helyzet fokozódjon, ekkor belekerült a tofu és a garnélarák. A lé forrt tovább, majd kiegészült fél citrom levével.
Ahogy tovább forrtak a dolgok, a lobogó levesebe tettünk egy kanál kukoricakeményítőt, amit két kanál vízben dolgoztunk fel, majd apránként belecsorgattunk egy felvert tojást

A lé kiegészült még egy kis csiliszósszal, majd pont evés előtt beleszórtunk egy apróra metélt újhagymát.

Végül is jobb volt, mint a zabpehely.

2009. február 26., csütörtök

A spanyol szakácskönyvek anyja


Nagyuzemi paella
Originally uploaded by ribizlifozelek

A legtöbb spanyol háztartásban a könyv Simone Ortega szakácskönyve, a 1080 recetas de cocina. Esetleg van még mellette egy képes Biblia is. Olyan ez a könyv a spanyoloknak, mint a
Joy az amerikaiaknak.

Olvasva - és főzve - az 1080 receptet, az volt az érzésem, hogy a könyv van annyi idős, mint a Joy. Ha nem öregebb. Igencsak meglepett, hogy a könyv csak 1972-es. Lehet, ezt a könyvet nem aktualizálták módszeresen minden újrakiadása alkalmából. Nekünk az 1996-os 31-ik kiadás van meg, aminek az előszavában a szerző megjegyzi, hogy ezt a gyakorlati könyvet azoknak a nőknek - és férfiaknak - írta, akik főznének.

Simone könyve is elmagyaráz mindent, amit a konyhai eszközökről tudni kell. Lerajzolja a kanalat, a vizespoharat, majd bonyolultabb témákra tér át: lerajzolja a disznót, a bárányt és táblázatba rendezve elmondja, mihez mit kell kérni. Hasznos tanácsokat is ad, hogyan kell elvenni a karfiol szagát, helyrehozni az elsózott ételeket és elkerülni, hogy az aluminium edények megfeketedjenek.

Simone könyvéből rengeteget adtak el, a különböző adatok 2-3 millió eladott példányról szólnak. Ortegának azonban jóval könnyebb dolga volt könyvével, mint Irmának. Az elzászi származású, Barcelonában született Simone Klein Ansaldy férje, José Ortega Spottorno nemcsak Ortega y Gassetnek filozófusnak volt a fia, hanem ő alapította a legnagyobb spanyol napilapot, az El Paíst is. Meg az egyik legnagyobb spanyol kiadót, az Alianzát, ami aztán megjelentette a szakácskönyvet is.

Jó könyv. Szeretem. Bár kicsit nehezebb olvasni, mint a Joyt. De a végeredmény általában ugyanolyan jó.


Atomot ide!


Tooele Army Depot
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valami mindig borzolja a kedélyeket. Többen pletykálták, hogy a utahi kormányzó pár másik republikánus kormányzóhoz hasonlóan visszautasítja a szövetségi gazdaságélénkítő csomagból az államra jutó részt. (Nem utasítja vissza.) Szó van arról, hogy a cigaretta adóját a csillagos egekből felemelik a még csillagosabb egekbe és az extra jövedelemből csökkentik pár készétel ÁFÁ-ját. (Az alapélelmiszereken amúgy sincs adó.) A közbeszédet most mégis az Energy Solutions uralja.

Az Energy Solutions fő profilja a nukleáris hulladék elhelyezése. A cég azt tervezi, hogy az olaszországi atomerőművek elhasznált fűtőelemeit egy telepén feldolgozza, majd lerakja egy utahi sivatagban. Ezért cserébe adna az államnak egy milliárd dollárt.

A képlet roppant egyszerűnek tűnik, ne hozzanak idegen, külföldi atomhulladékot Utahba! (Lásd az ősők földje - izé, sziklája, homokja - nem eladó!)

A képletet árnyalja azonban a tény, hogy a szóbanforgó telepre azt hiszem, már egy csomó amerikai atomhulladékot letettek. Vagy le fognak tenni. A hely különben nincs messze a tooelei katonai bázistól, ahol a leszerelendő amerikai vegyifegyvereket égetik el. Amit meg nem égetnek el, azokat meg itt tartják a föld alatt.

A dolog tehát nem annyira egyértelmű.

Egy valami viszont biztos, akármelyik félnek is lesz igaza, sugározni fog a boldogságtól.

2009. február 25., szerda

Regisztrálom a kávéfőzőt


Kavefozo
Originally uploaded by ribizlifozelek

A 24. századból idekerült kávéfőzőnket regisztrálni kell. Mit egy jobb számítógépes programot.

Érdekes dolog ez a regisztráció, egy csomó előnye van. A legnagyobb, hogy a gép ettől garanciális lesz. (Lehet, egy újbeszél kifejezés születésének vagyunk a tanúi. Meg a gyártói felelősség csökkenésének. Kinek jut eszébe online regisztrálni egy kávéfőzőt?)

Regisztrálni egyszerű, az ember megadja nevét, emilcímét és megmondja, mikor vette a ketyerét és gondosan kilövi az akar-e Ön promóciós ajánlatot kapni legújabb termékeinkről ablakot. Eztán már csak a sorozatszámot kell megadni.

Én itt kezdtem bénázni. A kávéfőző nehéz. Törékeny. Egyedül nem nagyon tudom megnézni az alját, ahol a sorozatszám van. Egyikünk felemelte, a másikunk fotózott. Most meg elkezdtem begépelni a számot.

46 jegye volt.
Kicsit ideges lettem, miért kell 46 jegyűnek lennie. Ez a cég látja el az egész Galaxist kávéfőzővell? Aztán feltűnt, nem férnek el a négyzetben a számjegyek. Ez nem lehet a sorozatszám. Nem lehet.

Yodával felemeltük a gépet és alánéztünk. A 46 számjegy 6-7 szabadalom száma volt. Mit kell ennyi mindent szabadalmaztatni egy kávéfőzőben? Lehet, egy fúziós reaktort vettünk?

Nagyítóval és fejlámpával vizslattam a ketyere alját, miközben a Mester és az Erő velem volt. Végre megláttam egy négyjegyű számot. Na, az volt a sorozatszám.

Négyjegyű.

Lehet, mégis fúziós reaktor.

2009. február 24., kedd

Csiperke vacsorára


Fase 1
Originally uploaded by ribizlifozelek

Be kell vallanom, nem vagyok nagy gombarajongó. Jobban szeretem a húsokat, esetleg zöldségeket, végszükség esetén a gyümölcsöket. Időnként azonban meglátok a polcon egyegy szimpatikus kalapost és megkívánom.

Így került hozzánk ez a két csiperke is. Ott mosolyogtak rám a polcon. Betettem őket a kosárkába és hazavittem őket vacsorára.

Elkőkészítettem egy kis diót, petrezselymet, kaprot, egy gerezd fokhagymát és olivaolajat. Az olajjal megkenegettem a letisztogtott gombát. Miközben az alapanyagokkal vacakoltam Yoda nagyon lelkesen közreműködött a munkában, Néha fel is ágaskodott az asztalra, hogy ellenőrizze, hogy készül a vacsora.

Fase 2

Amikor Yoda felágaskodik az asztalra, mindig megkérem a Mestert, hogy üljön nyugodtan. Ha nagyon kíváncsi, odahajolok és a szemébe nézek. Farkasszemet nézünk, szörnyű Erők feszülnek ilyenkor, de a Mester jóságos és mindig hagy nyerni és ő visszavonul. Most azonban más stratégiát választott: megnyalta az orrom.

Miután a Mester túljárt az eszemen, megdaráltam a diót, belekevertem a fetasajtot, fokhagymát, kaprot és petrezselymet és ráhalmoztam a gombára, majd 8 percre betettem a közepesen meleg sütőbe a kalapokat.

Nagyon finom volt, bár Yoda inkább sonkát kért.

Ready to eat

Válságtünet


Some books on history
Originally uploaded by ribizlifozelek

Érdekes dolog a válság: állandóan rettegünk, mi történik, pedig akkora nagy baj nincs: van mit enni, van mit inni. Egy valami fogyott el, mégpedig a bizalom.

Az órára kellett pár tankönyv. Az oktatás már csak ilyen, jó, ha van miből tanítani és tanulni. A rendelés elment a könyvesboltnak, a könyvesbolt leadta a kiadónak, a kiadó elfogadta.

Aztán nem jöttek meg a könyvek. Kiderült, a kiadó törölte a rendelést. Azt mondták, törölték, mert válság van és nem biztos, hogy a diákok megvennék a könyveket.

A szükséges fejezeteket jótét lelkek szépen beszkennelték, ezek (a fejezetek, nem a lelkek) felkerültek az óra weboldalára. Itt csak a diákok férhetnek hozzá, ha akarják, kinyomtathatják, mindez teljesen legális.

A diákok kaptak egy halom linket és többségük innen onnan megvette a könyvet. Mivel az élet megy tovább, a rendelés megint elindult a szokott úton: titkárnő, könyvesbolt, kiadó. Ekkor darabra pontos mennyiség lett megrendelve.

A kiadó (vagy a bolt) megint nem akart pénzt keresni és ismét törölte a rendelést. A következő fejezetek már beszkennelődtek.)

Ideje lenne ezeket a cuccokat is kiadni e-formátumban a Kindlére.

Persze lehet, már akkora válság van, hogy a pénz se kell.

2009. február 22., vasárnap

Szomszédok - az óvoda


Slow children
Originally uploaded by ribizlifozelek

Minden este tíz óra tízkor óraműszerűen elindulunk, hogy Yoda igazi lovaghoz méltóan megmenthesse a szomjúságtól haldokló fákat a környéken.

Este tízkor, valósznűleg a film után, indul el a pitbul. Miután hallottuk a körömkaparászást és robogást az ajtó előtt, elindulunk. Mert ilyen rendesek vagyunk, vigyázunk a pitbullra.

Tíz perc múlva megyünk mi is. A séta alatt többször is feltűnt, hogy pár szomszédos házba ilyenkor jönnek haza a gyerekek. Kicsit fura ilyen késő 3-5 éveseket látni egyedül az utcán. Meg is néztük alaposan a hispán gyerekeket, honnan kóborolnak haza ilyenkor.

Egy napon aztán felfedeztük, hogy az utca végén egy házban magánóvoda működik. Természetesen nem kell semmiféle sznob és tökéletlen intézményre gondonolni. (Úgy vettem észre, ezek otthon -is- gombamódra szaporodnak.) Ez az óvoda magán, de abszolút nem sznob. És valószínűleg nem is legális. Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz.

Több szülő összeállt és gyerekeik (12-16-an) egy kis kertes házban vannak, amíg a szülők dolgoznak, alkoholizálnak vagy üvöltöznek egymással. Aztán este tíz után hazamennek és - ahogy a csukott ablakon át hallottuk séta közben - végighallgaták, ahogy a szülők munka után üvöltöznek vagy alkoholizálnak egymással.

Az óvódaépület egy normális lakóház, kicsit romos és rendetlen.
Dangerous plants

Növény ennyi nincs rajta (a kép illusztráció és egy hasonló állapotú épületről készült), viszont a verandáján minden megtalálható, ami egy normál családnál két-három évtized alatt tönkremegy a háztartásban. Mivel a veranda kicsi, ezek a tárgyak kiterjednek a kertbe, a járdára és a járda melletti fűre. Nem is szeretünk arra menni Yodával, mert még belelépünk valamibe.

2009. február 21., szombat

Országok rongya, sajtó a neved


Temple
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megint találtam egy érdekes, részben utahi vonatkozású cikket. A Marsexpedició óra mindig is aggodalommal kezdem el ezeket olvasni.

Teljességgel érthető, hogy mióta Hemann Ottó meghalt, senki sem ért mindenhez - ez fokozottan igaz a sajtó képviselőire. Írniuk kell egy csomó mindenről és, hacsak nem egy szűk területre specializálódnak, jönnek a bakik. Ami dühítőbb, hogy manapság nem kell polihisztornak lenni, elég olvasni tudni és sokkal könnyebb megtalálni a kiegészítő információt.

Csordás Lajos írt egy rövid cikket a Népszabadságban az OSZK gyászjelentésgyűjteményéről, amit a mormonok digitalizáltak.

http://nol.hu/kult/szomorulevelek_a_csaladfakhoz__

Megtudtam, hogy a mormonok a világ minden tájáról gyűjtenek dokumentumokat, melyek a családfakutatáshoz szükségesek. Ezt küldetésüknek tekintik.
Igazából ez nem hiba, csak pongyolaság.
A mormonok hite szerint mindenkiből lehet mormon. Még a halottakból is. Ezért a mormonok igyekeznek összegyűjteni a valaha létezett összes ember adatait, hogy apránként üdvözítsék őket. Elsősorban mindenki igyekszik az őseit mormonizálni, de aztán mindenki másra is sor kerül. Így azok az emberek, akik életükben nem lehettek mormonok, még üdvözülhetnek.

(Természetesen sokan nem szeretik, hogy a mormonok egy más vallás szerint üdvözítik az őseiket, de hát, ártani szerintem nem árt.)

A cikk még leírja, hogy néhány évvel ezelőtt arról adtunk hírt, hogy lemásolták szinte az összes magyarországi egyházi és polgári anyakönyvet.

Csordás Lajosnak igaza van, ez valóban néhány éve volt. Ha jól emlékszem, 1959 és 1966 között vették be magukat a mormon kutatók az MOL-ba (Magyar Országos Levéltár) és mikrofilmre vettek minden elérhető magyar anyakönyvet 1560 valamennyitől. Ahogy a cikk is írja, az anyag egy példányát megkapta a Levéltár. Arról nem esik szó, hogy a mormonok a mikrofilmfelvevőt is itthagyták, így jutott a levétár a 60-as években nyugati csúcstechnikhoz.

Lehet, hogy az akkor mikrofilmre vett több tízezer emberből páran már poszthumusz üdvözültek.

National Archive

2009. február 20., péntek

Szuvlaki


Lamb souvlaki
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Bálint napi főzőcske jegyében vettem egy kis bárányt. Persze nem kisbárányt, hanem csak egy kis báránykát.

Haboztam, hogy a kicsontozott egész combot vegyem-e meg, vagy egy kisebb darab lapockát, végül aztán az utóbbi mellett döntöttem.

Otthon a húst Yoda lelkes figyelme közepette felvágtam. Egy részéből szuvlakit csináltunk, a többit lefagyasztottuk.

A kockákra vágott ártatlanságot sóból, borsból, olivaolajból, kakukkfűbúl, vörösborból és citromléből álló lébe tettem, majd másnapig pihentem.

Ekkor karóbahúztam egy paradicsomot, és hagymával, fokhagymával váltogatva felszereltem a többi húst is kör alakú nyársra. Aztán fogtam az egészet és 40 percre betettem 351 F fokra a sütőbe.

Yoda nagyon sajnálta, hogy így tönkreteszem a húst, de nekünk pont így ízlett.

2009. február 19., csütörtök

Yoda-kísérlet


Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Igazából nem is kísérletről van szó, azt a Mester nem is engedné, hanem megfigyelésről. Méghozzá több szempontból is.

Ha nagyon elkésünk reggel, vagy nagyon rossz az idő, néha kocsival megyünk fel az egyetemre. Egyikünk kiszáll, másikunk tovább vezet Yodával.
Általában valamelyik nagy vendégparkolóba állunk be: itt az első 15 perc ingyenes, ez pont elég az elköszönésre. Amíg kiparkolunk, áthaladunk a fizetőkapun, a másik jókora előnyre tesz szert.

Itt kezdődik a megfigyelés.
Arra már rájöttünk, Yoda tökéletesen meg tudja különböztetni a különféle állatokat az autóból. Másként viselkedik, ha kutyát lát, macskát vagy lovat. A kutyákat le kell ugatni, a macskákat üdvözölni kell. A lovak, szarvasok haverok, nekik nyüsszög, hogy menjünk játszani vagy legalábbis barátkozzunk. (A bölény érdekes állat, a bölény a kutya számára láthatatlan: Yoda mindig úgy tesz, mintha a bölény nem lenne ott.)

Most rájöttünk arra, hogy az egyes embereket is tökéletesen felismeri az autóból.
Yoda mindig hosszan néz a tovasétáló gazdi után az autóból. Utána fordul és nézi.
Eleinte arra gondoltunk, oda néz, ahova a sofőr, de aztán megfigyeltük, a Mester mindentől függetlenül a távozó gazdit követi tekintetével, még akkor is, ha a vezető az útra figyel.
A dolog behavazott ablakkal is működik, jó 15 méterig. Lehet, azon is túl, de addigra mindig elhajtottunk a környékről.

2009. február 18., szerda

La Tienda


Sonka
Originally uploaded by ribizlifozelek

La Tienda spanyolul annyit tesz, mint a Bolt. Ez a virtuális, online bolt mindent árul, ami különleges spanyol termék és a közvélekedés szerint ehető.

Tőlük vettük a jamón serranót is.

A normál sonka ára még így, transzatlanti szállítással is elviselhető. Majdnem minden nap eszünk sonkát. Az utolsó lábat október elején vettük és alig vagyunk túl a felén. Alig lehet drágább egy közepes minőségű felvágottnál - már ha drágább egyáltalán. A spanyol gasztronómia csúcsterméke azonban már más árkategória. Az igazi, ősi ibér pata negra sertésből készített sonka. Ez a feketelábú állat csak makkot eszik és szabadon él középkori hegyi falvak környékén. A kondás vidám (vagy szomorú) népdalokat fütyörészve vigyáz az állatokra, hogy csak valódi makkot egyenek, közben a szél ütemes kasztanyettacsattogást hoz a közeli taverna felől.

A feketelábút magyarul mangalicának hivják és a spanyol mangalicasonka-állomány nagy része magyar import, de az élet már csak ilyen. Ezek persze nem a legeslegdrágább sonkák, azok valószínűleg tényleg az óidőkből ittmaradt falvakban laknak és ott makkoltatják őket.

Ezekből egy 8 kilós sonka 1400 dollár között van. (A kulináris különlegességek csúcsa az a sonka, aminek a felét -ezervalahányszáz dollárt- az ember kifizeti előre, felnevelik a disznót, levágják, három évig érlelik a sonkát, aztán a vevő kifizeti a másik felét és végre megkapja a csemegét.

A Bolt árul valódi manchego sajtot is. Ez a sajt annyira kemény, hogy gyilkosságok elkövetésére is alkalmas. Két kiló sajt fadobozzal és eredetiségvizsgálattal (valódi manchego) alig egy százas. Ami nem is annyira sok. A válaság hatására ugyanis a boltok az egekbe vitték a különlegességek árát. Az alapélelmiszerek ára alig emelkedett, de egy kis darab, 11 dekás ugyanilyen sonka a sarki boltban 9 pénz. A bolondnak is megéri.

Árulnak még csipőspaprikát, tonhalat, speciális olivaolajat, kolbászokat, turrónt, borokat meg minden kiegészítőt, ami ezek fogyasztásához kell.

Olyan ez a cég, mint a hungaricumokat Amerikában forgalmazó Bende. Csak a Bende nem küldözget nyálcsorgató, gyönyörűen fényképezett prosikat és étvágygerjesztő leírásokat az elszigetelt, ódon falvakban lakó feketelábúakról.

Egy táska pénz


Survivor kit
Originally uploaded by ribizlifozelek

A táska pénz sajnos nem az enyém és nem is én találtam meg.

Egy autópályarendőr békésen autózott kerestül a sivatagon a nevadai határ fele, amikor észrevett egy szabálytalanul sávot váltó autót. Azt is észrevette, hogy az autónak szabálytalanul törött a szélvédője.

Mivel a Salt Lake City és az államhatár között nincs semmi, csak só és kavicsok, meg néha egy-egy rejtélyes gyár, a rendőr unatkozott és megállította az autót.

The factory at the end of the Universe

Az autóban ketten ülek. A rendőr igazoltatta őket, majd mivel gyanúsak voltak, hozta a kutyát, aki jelzett, valami van a csomagtartóban.
A rendőr kinyittatta a csomagtartót.
Egy táska volt benne. A táskában volt kétszázezer dollár.

- Honnan van ez a pénz? - kérdezte a közrend éber őre.
Amerikában gyanús a készpénz. Főleg ennyi. A másféldolláros villamosjegyet is sokan kártyával veszik, ennyi papír tehát legalább fura.
A kérdésre azért lehet jó választ adni, ki lehet találni mindenféle jó történetet. Az autó sofőrjének azonban túlpörgött a fantáziája:
- A katolikus egyháznak viszünk adományt.

A rendőr nem tudta, sírjon vagy nevessen, így inkább lefoglalta a pénzt: jöjjenek be az örsre és igazolják honnan van.
Mindez tegnapelőtt történt. A pár -akikkel a szövetségiek is szeretnének beszélni- azóta is jön a pénzéért.

2009. február 17., kedd

Hogyan kisérletezzünk embereken?


Cook in the restaurant
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az emberkísérletekhez három dolog kell, ember, kísérlet és engedély. A hozzávalókból ez utóbbit a legnehezebb beszerezni.

Először el kell végezni egy online tanfolyamot, ami a kísérletek jogi hátterét vizsgálja és kizárja a legcélravezetőbb manipulációs technikákat. (Pl. etikátlan elmenni egy iskolába és megkérni a tanítónénit, keressen önkéntes diákokat a fiatalok alvási szokásainak vizsgálatához, mert a ha a tanár kéri, az már nyomásgyakorlás.)

A hosszú-hosszú jogi és etikai tesztet 85%-osnál jobb eredménnyel kell megoldani. Ezek után a kutató öt évig kísérletezhet humanoidokon. Utólag az engedélyeket kiadó intézet rájött, a szóban forgó kísérlet nem emberkísérletnek minősül, hanem csak adatgyűjtésnek, ezért nem kell hozzá tanfolyam.

Persze ekkorra már megvolt a vizsga. Szólhattak volna előbb.

Természetesen alá kell iratni az adatközlőkkel egy papírt, hogy tudatában vannak az adatgyűjtés veszélyeivel. Ha nem isznak elég vizet, a sok beszédtől kiszáradhat a szájuk. Sőt, ha sokszor elrontják valamelyik szót, akkor frusztálódhatnak és még a vérnyomásuk is felmehet.

Veszélyes dolog adatközlőnek lenni.

2009. február 16., hétfő

Ne ébreszd fel az alvó Mestert


Jaws
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda egy békés lény.
Türelmes.
Nyugodt.

Láttam már kisgyereket, aki a farkánál fogva próbálta magához húzni a Mestert. Léptek már rá a lábára is. Ilyenkor se harap, hanem sikít.

A részegekre kiszámíthatóan morog. A lakásba bejövő idegeneket miszlikbe aprítja. Ilyenkor nagyon morcos tud lenni.

Erre szokták mondani, hogy mégis állatból van. Ami nagyon jól hangzik. Csak hát jópárszor láttam vörös fejjel üvöltve egymásnak eső embereket, autóból baseball ütővel kiszáló humanoidokat. Talán a különbség kisebb, mint hajlandóak lennénk beismerni.

2009. február 15., vasárnap

Alternatív Sztroganov


Stroganoff
Originally uploaded by ribizlifozelek

Bálint nap örömére egy orosz arisztokratával ültünk asztalhoz. Hogy Rejtőt idézzem, kifacsarva, mi az asztal körül ültünk (Yoda mellette), az orosz arisztokrata meg az asztalon.

Azt, hogy miként kell egy igazi Sztroganovot (sznob magyar éttermekben Stroganoff, még sznobabb helyeken Sztroganoff, de ez kicsit off megjegyzés volt) csinálni, minden orosz szakácskönyvek nagyanyja (Gorcsevül bábuskája) már leírta 1861-ben.

Azért mi utánaolvastunk és racionalizáltuk a különféle recepteket. Azaz hozzáigazítottuk őket a realitásokhoz: mi volt itthon. Több recept tejszínről beszélt. Na az nem volt. Volt viszont egy kis maradék folyékony mexikói tejföl és rendes tejföl. Ezek keverékéből és egy kis lisztből előállítottuk a helyettesítő anyagot.

A döglött marhahúst (vulgó bélszín) vékony csíkokra vágtuk, mintha pacal lett volna. A hagymát apróra metéltük, majd vajon megpirítottuk és rászórtuk a csíkokat. Amire a hús megsült, előkerült a gombakonzerv és a maradék csemegeuborka.

Beleborítottuk a gombát a húsba, kicsit főztük őket együtt, majd, amikor kicsit kezdett elfogyni a lé, marhahús(kocka)levessel pótoltuk. Idővel beleborítottuk a tejszínt helyettesítő keveréket, majd jó pár perc (11) múlva jött az apróra metélt uborka.

Tésztát főztünk hozzá és megettük.
Jó volt.

2009. február 14., szombat

Bálint nap


Ugly heart with something
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma volt Bálint nap. Nem vettünk rózsaszín szivecskés nyuszit meg macit, sőt, rózsaszín flamingót sem, de azért ünnepeltünk. Elvégre már Gargantua is kitalálta, hogy más egészsége kíváló ürügy arra, hogy inni lehessen. Inni nem ittunk, viszont ettünk.

Miami vice

Lehet, rózsaszín rákocskákat vagy miattuk rózsaszín flamingót kellett volna enni de mi inkább csináltunk egy Sztroganovot, utána pedig ettünk egy kis sütit.

A süti igazából egy tévedés volt. Valami sütit kellett enni és ezt az anti-bálintnapi barna szörnyet vettem, aminek alakja egy szívre emlékeztetett. A színe meg... Hááááát... Volt rajta egy rózsa is, hogy ne maradjunk rózsaszín hiján. A rózsa valahogy kilapult, elhervadt és kicsit úgy nézett ki, mintha nagyon rosszul sikerült volna az őt létrehozó genetikai kísérlet.

A barna csokiszivet marshmallowval töltötték, amitől szétvághatatlan és ragadozó lett.

Azt hiszem, életemben először mondtam valamire, hogy túl édes.

Imádtuk.

Leftovers


Snow
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel elmentem a boltba.
Nem vettem kabátot.
Havazott.
Kiástam az autót.
Leparkoltam.
Vásároltam.
Havazott.
Kiástam az autót.
Lesöpörtem magamról a havat.
Hazajöttem.
Kivettem a cuccot az autóból és már minden ablakon vastagon állt a hó.

Elolvastam a statisztikákat.
Itt a völgyben nem esik annyira sok hó. Fenn a hegyekben picit több.

Tegnap 8 centi esett fenn, tegnapelőtt 26. Idén 8 méter 15 centi hullott.

Nagyon örülök, hogy nem nekünk kell takarítani a havat a ház elől.

Bonneville Shoreline Trail

2009. február 13., péntek

Sikeres akarsz lenni?


Would you like to be successful?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sok más érdekes plakáthoz hasonlóan ezt is Provóban láttuk.

A plakát egyértelműen a helyi hispán (latino) közösséget célozza meg. Sikeres akarsz lenni? Tanulj angolul! Hírdeti valaki. Angol nyelvtanfolyamokat sok helyen hírdetnek a hispán bevándorlóknak, legálisoknak és illegálisoknak egyaránt.

Ez a hírdetés különösen tetszett nekem. Nem nagyon értek az autókhoz, de a képen látható autó azt hiszem, egy BMW. Szóval, legyél sikeres, tanulj angolul és akkor lesz egy német autód.

2009. február 12., csütörtök

A geek szomszéd


Television
Originally uploaded by ribizlifozelek

A geek szomszédunk sokkal kellmesebb jelenség, mint nekünk zenét szolgáltató mexikóiak.

A geek szót eredetileg különös, fura emberekre használták. Manapság elektronikus ketyerékkel foglalkozó szakembert jelent.

Az alagsorban lakó szomszédunk abszolút geek. A számítógépes zsenikrúl elterjedt téveszmék közül egyetlen egynek nem felel meg. Azt mondják, a geekeknek se kutyája, se macskája. A szomszédunknk van macskája. Minden este ott ül az ablakban és várja Yodát, hogy köszöntsék egyást.

A fickó egyébként este fél hattól ott ül a gép előtt és fél tizenkettőkor mág a gombokat nyomkadja. Főleg akciójátékokat jásztik, meg dolgozik. Mindig látjuk, ahogz ott ül az óriási, tévé máretű monitora előtt, a hét minden napján és pötyög. Vagy játszik. Esetleg játék közben gépel valamit.

Nagyjából egy éve látjuk esténként a hátát és nézzük, hogy játszik vagy dolgozik. Egy valamit nem tudunk róla: az arcát nem sikerült még megnézni az elmúlt időszakban.

Camp Floyd


Newton Curd Givens
Originally uploaded by ribizlifozelek

Camp Floyd-ról 2007-ben szerettem volna írni, de aztán megfeledkeztem erről a kirándulásról.

A Pony Express útvonalának egy részét jártuk be és hazafele megálltunk egy pillanatra az egykori erőd, Camp Floyd temetőjénél.

Camp Floydot a umormon háború végén alapították 1858-ban. A utahi területeket biztosító csapatok egy részét álomásoztatták itt. Az erődöt az akkori hadügyminiszterről nevezték el, miután Floyd két év múlva lemondott, a katonai vezetők gyorsan átnevezték Frot Crittendalere. Hamarosan kitört a polgárháború és az egész bázist felszámolták. A katonákat pedig bevetették a déliek ellen.

A támaszpontról megfeledkeztek.

1900-ban pár embernek eszébe jutott az elhagyott erőd és a még elhagyottabb temetője. A sírokból már semmi helyreállítható sem maradt, így a temető helyén egy emlékoszlopot emeltek. Aztán megint csend lett és csak a prérifarkasok vonyítottak a teliholdas éjszakákon a pusztában. Már ha maradtak itt egyáltalán prérifarkasok.

1959-ben a veteránokat tömörítő Amerikai Légió helyreállította a temetőt. Ásatásokat kezdtek, levéltárakat kutattak és síremlékeket állítottak az itt elhunyt katonáknak.

Közben óhatatlanul elkövettek pár hibát. Az apróbb tévedések miatt a sírköveteket... csoportba lehet osztani:

- Azok a katonák, akik itt haltak meg a utahi expedició során és itt lettek eltemetve. (George H. Paige alhadnagyként kezdte katonai pályafutását. A mexikói háborúban többször kitüntette magát, több expediciót vezetett a dakota indiánok területére, majd Camp Floydban rejtői halált halt: belehalt a mértéktelen italozásba.)

- Azok a katonák, akik a utahi expedició során haltak meg, de nem itt lettek eltemetve. (Ilyen volt például a német bevándorló Henry Shulta, aki úgy vélta, a hadseregben biztos megélhetést talál. Egy élelmiszerszállító oszlop kíséretéhez tartozott. Az oszlop táborát egy éjjel meglepték a mormon portyázók. Senki se akart senkire se lőni, a mormon lovasok egyszerűen átvágtattak a táboron és eltüntek az éjszakában. Shulta nem tudta, miről van szó és az ijedtségtől szívrohamot kapott és meghalt. Sírja valahol Wyomingban van.)

- Olyan katonák, részt vettek a utahi expedicióban, de jóval később hunytak el.

- Katonák, akik soha életükben nem jártak Utahban, de valahol máshol elhunytak, mint például Newton Curd Givens, aki aktívan részt vett Mexikó kétharmadának bekebelezésében, majd békésen éldegélt farmján kutyáival, míg el nem vitte a TBC.

Szóval, hamar munka és feltárás ritkán jó. Persze akárhol és akármiben is hunytak el ezek az emberek, a lényeg, hogy békében tegyék.

A hely ma gondozott, a gyep egyenletesen, 3 inch magasra nő, a szimbolikus kerítés új és a temető mellett kis táborhely is található asztalokkal, tűzrakóhelyekkel, padokkal. Egyébként úgy tünt, senki se jár erre. Akár a Marson is lehettünk volna.

George H Paige

Zöldbabfőzelék helyett


Fozelek
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valami főzelékfélére vágytam, de nem pont főzeléket akartam enni. Ki akartam próbálni valami egyszerű és új dolgot, amivel nem kell sokat vacakolni.

Arra gondoltam, ha nem sikerül, Yoda még segíthet eltüntetni a bűnjeleket, így nekivágtam a zöldbabos hús elkészítésének.

Vékony csíkokra vágtam a húst és megsütöttem egy kis vajon. Rászórtam egy kevés répát, egy fej hagymát és megfűszereztem mustárral, sóval, borssal, szerecsendióval, pirospaprikával és citromlével, majd hozzáadtam a zöldbabot. Pár perc alatt összeértek az ízek, ekkor még hozzátettem egy kis tejfölt.

Elvileg spagettivel kellene ezt az ételt fogyasztani, de külön köret nélkül is bőven elég volt kettőnknek. Csak Yoda nem kapott belőle. Persze bőségesen kárpótoltuk a csalódásért.

2009. február 11., szerda

Darwin-díj Salt Lake Cityben

Mt Olivet Cemetery

Ha valaki nem szereti a morbid történeteket, amelyek nem végződnek happy enddel, az kérem, inkább olvassa el még egyszer, milyen nehéz kivinni a Mestert az esőbe.

Igazából ez a bejegyzés arról szól, hogy nem árt tanulni és nem árt, ha az iskolában az ember (na jó, diák) odafigyel és pár alap természettudományos dolgot megtanul. Vagy csak odafigyel az esti krimi alatt.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város a sivatagban. Ebben a városban, amit Salt Lake Citynek hívtak, talán, mert volt mellette egy nagy és sós tó, élt egy fiatal pár. A fiú egy gyorsétteremben dolgozott és mindenki szerette, mert pontos volt, precíz és gyors. A lány tanult és mindenki szerette őt is, bár nem volt se pontos, se precíz.

A fiú annyira pontos volt, hogy amikor a tragikus nap fél órát késett, a főnöke egyből a testvérét és a rendőrséget hívta, mert tudta, nagy baj van.

A fiatalok boldogan éltegéltek, többen együtt béreltek lakást és mindenki nagyon nagyon boldog volt és a helyzetet csak rózsszín betűkkel lehet leírni.

Minden reggel a boldog és happy ifjú pár együtt ment el dolgozni és az iskolába. Indulás előtt mindig beszélgettek egy kicsit még az autóban, megtárgyalták a napi teendőket és az élet ügyes bajos dolgait. Aztán elindultak.

Egy téli napon aztán (tegnap), nagyon hideg volt, nagy pelyhekben hullott a hó, és még a vadnyulak is odabújtak a prérifarkashoz, annyira fáztak. A fiatalok is fáztak az autóban, mert hát szegények voltak és csak fűtetlen garázsra futotta. De így is hideg volt, meg nem akarták azt a jó kis meleget elpocsékolni, ami kijön az autóból és ezért becsukták a garázsajtót, járatták a motort és beszélgettek és csendben meghaltak.

Ha meg nem haltak volna, az én mesém is vidámabb lett volna.

2009. február 10., kedd

Honlapok

Fejérkő

Pár hete épp reggelit készítettem a Mesternek, amikor hátsó fertályom egy elegáns mozdulatával felborítottam a CD-állványt. Az adathordozók szerteszét repültek én meg megnéztem, mi is van rajtuk.

Találtam egy CD-t 2002-es fotókkal, megnézegettem őket, párat fel is tettem a flickr-re. Mivel írni is szerettem volna pár szót a képeken szereplő cserháti falvakról, megnéztem őket a neten. Egész kellemes, tetszetős honlapokat találtam. Néhánynál a tartalom eléréséhez át kellett küzdeni magamat pár borzalmas intron. (Ha valaki rosszul akar lenni, nézze meg a holloko.hu bevezetését.)

Aztán feltünt valami. (Elnézést, vulgáris és karikírozó leszek.) A legtöbb magyar település honlapjáról kiderül, hogy a kelták melyik szomszéd dombon végezték nagydolgukat. Melyik fához kötötte Szt. István a lovát, amikor ugratta. Vagy utána. Hol pisilt Szent László. Melyik bokorban kergették a menyecskéket a törökök. Meg a kurucok.

Jobb esetben működött az önkormányzat link és kiderült, mi a polgármester emilcime. Olyasmire, hogy mikor van félfogadás, mire költik a falu pénzét (weboldalra, tudom), mik a tervek, mit kínál a település az esetleges befektetőknek, milyen ipara, mezőgazdasága van, csak a legritkább esetben lehetett nyomokban bukkanni. Sokszor azt se lehetett megtalálni, hány ember él ott (tudom, élet az ilyen?).

Volt pár üdítő kivétel és úgy érzem, az otthoni települések honlapjai egyre használhatóbbak, de a zöm azért inkább egy történelemkönyvet tett fel a netre.
De legalább már tudom, merre járt Árpád lova és merre zöldebb ettől a fű.

2009. február 9., hétfő

Esik

Yoda prepared for winter

Reggel megjött a szokásos hidegfront. Szakadt a hó, az eső és sötét volt. Yoda is sötéten látta a helyzetet és Jedi álcásával szinte beleolvadt takarójába.

Ő nem volt ott.

A reggeli őrjáratra azonban el kellett menni, ígyis rengeteg felesleges nejlonzacskó volt itthon. Még egy lépést sem tettünk az ajtó fele, amikorra a Mester már biztonságba helyezte magát az asztal alatt. Komoly munka volt meggyőzni arról, hogy menjünk el.

Felöltöztünk és elindultunk. Egészen a ház ajtajáig jutottunk. A Mester meglátta a kinti időt. Megállt és hitetlenkedve nézett kifele:
- Ide akartok kivinni? Ide? Engem?
- Reggel van, sétálni kell egyet.
- Esik.
- Csak egy kicsit, pisilni is kell.
- Havazik.
- Sétáljunk egy kicsit.
- Rossz voltam?

Valahogy elindultunk, de a Mester úgy jött velünk, mintha menne. Közben állandóan nézett hátra, hátha jön utána a ház és akkor bemehet.

A reggeli séta negyedéig jutottunk el, amikor Yoda meglátott egy fenyőfát. Felcsillant a szeme és berohant a fa alá és onnan pislogott kifele.

- Gyere ki!
- Esik.
- Alig pár csepp.
- Havazik.
- Alig pár pehely.
- Vizes.
- Tudod, mit, Yoda, menjünk haza - adtam meg magam.
A Mester kirontott a fa alól és óriási sebességgel száguldott hazafele. Meg sem állt, amíg be nem csokódott mögötte a lakásajtó.
- Éhes vagyok.

A vízművek tévedése

Tenaya Lake

Pár hete a ház mindkét bejáratán megjelent két-két nagy, nyomtatott lap. Azonnal megnéztük, mit tacepaóztak ki.

A papír szerint a ház nem fizette ki a múlt hónapban a vízdijat és ezért, ha tizenvalahány napon belül nem fizetnek, elzárják a vizet. A lap alján ott díszelgett a polgármester aláírása.

A bérháznak egy vízórája van, egy összegben fizeti a vízdíjat, amit a tulajdonos beépít a lakbérbe. A lakbér összege állandó, a számla fizetése a háztulajdonos dolga. Tehát a lakóknak semmi köze a vízművekhez (meg a csatornázásiakhoz sem). Egyedül az elektromos művekkel állunk kapcsolatban, meg persze az internetszolgáltatóval. (Vonalas telefonunk két éve nincs.)

Megírtuk a lakástulajdonosnak, hogy mi történt. Annie meglepően gyorsan válaszolt: sok-sok lakása után ő egy átutalással fizet a vizeseknek, ott meg néha elszúrnak valamit. Ne aggódjunk, a számla ki van fizetve.
Valóban, pár nap múlva a vízművek leszedte a dörgedelmeket az ajtókról.

Pár dolog viszont megragadta a figyelünket. Egyfelől, a 24 lakásos ház havi vízszámlája 115 dollár volt. Ebben benne van a néha önmagát önállósító öntözőrendszer és a ház mosodája is.

Az is meglepő volt, hogy a vízművek önkormányzati tulajdonban van. Ennek ellenére a vízművek pár napi késlekedés esetén automatikusan lezárja a vizet. Nem vacakol, zár.

Red Butte Creek

2009. február 8., vasárnap

Olaszos tőkehal

Cod

Szeretjük a halat. Sajnos a helyi halkínálat a pisztrángra korlátozódik. Más édesvizi halat nehéz találni, a Nagy-Sósban pedig nem élnek halak. Tengeri halból viszont bőséges a választék.

Olivaolajon pároltunk egy kis hagymát, fokhagymát. Beleszórtunk olivabogyót, paradicsomot (valódi, természetes paradicsomot, egy egész konzvernyit), petrezselymet és egy kis bort. Öt percet hagytuk összeérni, majd beletettük a tőkehalat. Hét-nyolc perc után kész lett.

Nagyon finom volt és a recept szerint olaszos.

Cod with Italian Sauce

Midway

Midway

Pár órás mászás után lemásztunk a hegyről, elhatároztuk, megnézzük Midwayt. Sajnos nem a csendes-óceáni Midwayről volt szó, hanem a utahiról.

A utahi Midway egy kis falu egy óriási hegyektől körülzárt völgyben. A falut német telepesek alapították a 19. század végén. Ők művelték a földet, tejet, sajtot csináltak és havasi kürtöket festettek a házak falára.

Midway

Manapság a falu főleg a turizmusból él, óriási, német stílusú fogadókat emeltek. A gasthaus-oknak echte németes neveik vannak, mint "Fogadó a Kék Vaddisznóhoz", "A Havasikürt", "A Medvék". Meg voltunk dermedve.

Little bear

A házakat stratigiai pontokra kihelyezett baglyokkal díszítették. Érdekes falu volt. Wisconsinban jártunk már egy ehhez hasonló faluban, New Glarusban, de ott a lakók főleg a különleges sajtokból és kolbászokból éltek. Itt a turizmusból. Ezt nagyon sajnáltuk. Szívesen ettünk volna egy kis különleges kolbászt.

Midway

A hegy

Where is the trail?

Igazából valamelyik hegyi tó partján szerettünk volna sétálni. Esetleg megnézni egy hatalmas vízesést. A vízesés lavinaveszély miatt zárva volt - igaz, víz esett belőle, de a hozzá vezető útra nem lehetett rámenni. A hatalmas, kristálytiszta hegyi tavak pedig befagytak és nem lehetett megmondani, hol kezdődik a tó, a lékhorgász vagy a lék.

Inkább elmentünk az egyik közeli hegyre a Wasatch Mountain State Parkba.

A parkőrnél megkérdeztük, lehet-e bemenni kutyával.
Hiba volt.
A barátságos bácsi elmondta az életét. (Járt Budapesten is.) Részletesen elmagyarázta, a szomszédos hegytetőre vezető ösvényeken géppel letaposták a havat. A többi ösvényen viszont egyáltalán nem takarítottak és ott van egy kis hó. Ráadásul ez a körút csak hátom mérföldes és itt kezdődik a közelben.

Deep snow

Elindultunk felfele. Persze az ösvény kezdete nem volt ott, ahol kellett volna. Azaz nem volt sehol. De hát, három mérföldes szerpentin, csak megtaláljuk előbb utóbb.

A bácsinak igaza volt, tényleg volt egy kis hó a hegyen. Elsüllyedtünk a méteres hóban. Vagy nagyobban. Találtunk egy ösvényt, jódarabig felfele vezetett, aztán lefele és már vissza is értünk az országútra.

Újra kezdtük.
Lassan teljesítettük a három mérföldes távot is.
Aztán meglett az ösvény. Már sokkal jobban lehetett menni rajta, valamivel tömörítették a havat, igy csak bokáig süppedtünk. Yoda imádta, rohant, szagolgatott, nézelődött. Mi mentünk felfele.

Melancholy

Amikor elindultunk, tiszta idő volt. Ahogy közeledtünk a csúcshoz, elkezdett havazni, a csodás kilátásból csak valami kavargó fehérség maradt. Aztán egy pillanatra abbamaradt a havazás és rájöttünk, a hatalmas, 2000 méter magas hegyet, amit lógó nyelvvel, hörögve másztunk meg nála sokkal nagyobb hegyek veszik körül.

A kirándulás végeztével természetesen elállt a havazás is és a Midway nevű kis német falucskából megláttuk a hegyünket. Egy kis dombnak tűnt.

2009. február 7., szombat

Az orosz szomszéd

Macho

Az orosz szomszéd pár utcával arrébb lakik. Kétségtelenül orosz: erősebb szláv akcentusa van, mint a bérgyilkosnak az esti krimiben és -7 fokban rövidnadrágban szokott kertjében üldögélni és fémbögréből vodkát hörpöl.

Szóval, orosz.

Két kutyája van, az egyik vad, a másik vadabb. A kevésbé vadról a kutyák nem tudják megmondani, hogy kevésbé vad, mert egyszer valaki csomót köthetett a farkára és azóta az úgy maradt és nem tudja csóválni. A vadabbnak egyáltalán nincs csóválnivalója. Csak a Mester jóindulatán múlt többször is, hogy nem vagdalta miszlikbe a támadó kutyát. Inkább elbújt mögém, intézzem el én.

Az orosz fickó barátságos, főleg, amikor fém bögrécskéjével a kezében üldögél a kertjében, rövidnadrágban, kisszéken a sárban. Olyankor lelkesen integet.

Ha autóval találkozunk, akkor is köszön, ilyenkor az autója nagyívben kileng és elfoglalja az egész utcát, ez az orosz szerint jó vicc, csak mosolyog a dolgon és még lelkesebben integet.

Szilveszterkor is találkoztunk, akkor kaptam két cuppanós puszit és megtudtam, hogy minden ember testvér. Kivételesen Yodát is meggyőzte és így a Mester nem harapta le a fejét, csak nézett egyetértően.

2009. február 6., péntek

Wii Balance Board

Wii Balance Board

A postás háromszor kopogott, Yoda kétszer ugatott és már benn is volt a lakásban a csomag. A meglepetés.

Egy új kiegészítő a wii-hez.

A wii balance board igazából egy fehér doboz, amire rá kell állni és már lehet is egyensúlyozni. Ez a ketyere nem azt nézi, hogy hadonászunk a wii irányítóval, hanem, hogy hova tesszük a súlypontunkat. Lehet síelni, focizni és kötélen járni. Meg persze a dög megmondja, hogy milyen nehezek vagyunk (nagyon). A wii figurám azonnal meg is hízott a képernyőn. Az is megmondja, hogy milyen a testarttásunk (jó).

Szerencsére kiderült, magasságomat rosszul számoltam át centiből lábba és inchbe, mintegy 31 centivel megrövidítettem magam. Miután visszatettem a fejem a helyére, súlyarányom jelentősen javult, de sajnos a kis figurám nem fogyott le.

Hasonló játékot már csinált az Atari is 1982-ben, de az nem volt nagyon sikeres. És gondolom, nagyon drága is lehetett.

A wii játékot nem ajánlják szőnyegen játszani, mert meghülyülnek tőle a szenzorok. (A dobozban jött négy kiegészítő lábacska, ami lehetővé teszi a wii-zést szőnyegen is. Ez a kiegészítő itt szériatartozék, Európában külön kell érte fizetni vagy fel kell csavarni a szőnyeget.) Érdekes, hogy a használati utasítás 150 kilóban maximálja a felhasználói súlyt, miközben a dobozon azt olvastam, hogy a műanyag borítás 300 kilót is elbír. (A japánok óvatos duhajok, ők csak 136 kilóig engednek embereket rálépni ugyanarra a kütyüre.)

Ugrálni nem kell - nem is szabad - rajta, a súlypontot kell tologatni és már lehet is játszani. Yodát ez a fajta játék egyáltalán nem zavarta, úgy látszik, csak a nyúlvadászat van nála tiltólistán.