Macskakávézó

Yoda megengedő és liberális társ. Egy szót se szólt, amikor mondtam, hogy elmegyünk egy macskakávézóba. Semmi olyasmi, hogy "mit képzelsz", vagy hogy "karmolják le bőrt a képedről". A Mester csak annyit tett hozzá a dologhoz, hogy "nem mehetnék esetleg én is?", de azért ennyre a Macskakávézóban sem liberálisak.



A kiírás egyértelmű. Macskák. Emberek. Kávé. Tea. Kutyákról nincs szó.



Valószínűleg azért, mert akkor nem lenne ilyen relaxált a hangulat.



Volt itt mindenféle szakirodalom macskákhoz, meg lézerpointerek, hogy a macskák lemozogják a felesleges kalóriákat, miközben a vendégek felesleges kalóriákat helyeznek el a szájukban.



A látogatószám korlátozott, nem lehetnek tömegek a cicákkal, mindig macskatúlsúly van. Most egy tanuló pár ült az egyik sarokban és valami nehezet tanultak cicasimogatás közben. Volt itt egy japán turista, aki folyamatosan japánul gügyögött titkos dolgokat a cicákoknak.



Kinn kisgyerekek várták, hogy rájuk kerüljön a sor.



Amikor elindultunk, a cicalánynak öltözött pultostól kaptunk egy petúniát.



Mert az ötvenedik macska, akit örökbeadtak a Petúnia névre hallgatott.

Remélem, a századikat nem Elefántnak fogják hívni.