Pár véletlen rom a prérin

 

  Megjegyzés: 1. Ez egy 2019 júniusi történet, de eddig nem írtam meg. 2. Nem a klasszikus prériről van szó, de a cím nekem tetszik. 

 - Indián romok - olvastam a táblán miközben suhantunk a néptelen úton és igyekeztem szép lassan lefékezni, hogy megforduljunk. 

 - Ezekről nem is hallottam - néztem rá Yodára, aki lelkesen kémlelte az utat és fákat keresett szemével. Fák nem nagyon voltak, még valahola a Sevier-tó előtt láttuk az utolsó nagyobb példányt. 

Meglehetősen sokat készültünk erre az útra, de nem hallottunk prekolumbián romokról a Great Basin Nemzeti Park közelében. Lehúzódtam az út szélére, inkább megszokásból, mert úgyse jár erre senki se, kivéve a madarakat, de azok felülről előznek. 

A telefon térképét reménytelen lett volna betölteni, lefedettség utoljára valahol Delta fele, Camp Topaz közelében volt. Úgyhogy egy papírtérképen próbáltam megtalálni magunkat - sikerrel, láttam, hogy nem is nagy kitérő megnézni a romokat.

   

A parkolót könnyen megtaláltuk, mivel csak úton szeretünk vezetni és ez volt az egyetlen út. A parkolóból egy ösvény vezetet valahova. Követtük. 

 - Ez olyan, mint egy spirituális utazás egy szimbolikus ösvénnyel! - mondtam Yodának. Yoda rámnézett és csak annyit mondott: 

 - Én materialista fákat szeretnék erre a spirituális tájra.

   

 De se spirituális, se materiális fák nem mutatkoztak. A romokhoz viszont elértünk.

   

 - Ennyi? Ezért jöttünk ide? Ezért? - Yoda hitetlenkedve nézett rám. Én magasabbról néztem a romokat (alapokat) és láttam, hogy a házak egy központi udvart vettek körül és, hogy meglepően szabályosan voltak elhelyezve. 

 - Hát nem egy Mesa Verde - sóhajtottam - de azért érdekes. 

 - Érdekes, érdekes, a piknikhely az érdekes, ott van árnyék, lehet ebédelni és vannak oszlopai is - felelte Yoda és elindult az oszlopok fele - Együnk, mielőtt megnézzük a Great Basin Nemzeti Parkot.