- Húsz másodperc - mondta Á, mikor megálltunk és vártuk, hogy valaki leültessen.
Tizenötnél jöttek és leültettek egy jó asztalhoz.
A kávé tökéletes volt. A felszolgálás is.
A passzázs gyönyörű lett.
Az üvegkupolára felnézve hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a teteje az kifele vagy befele dudorodik.
De hiányzott a 3D-s cápa a kirakatból, ami az óvatlan járókelőkre leste fogát.
És persze a Párisi udvar nem volt tökéletes - pont az a szerepe veszett el, hogy ez egy passzázs, ahol az emberek átsétálnak egy épületen belül egyik utcából a másikba.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése