Rozel Point - kátrányforrás

- Döc-döc-döc - mondta az út.

- Koc-koc-koc - mondták a fogaim.

Nem emlékeztem rá, hogy tizenkét éve is ilyen vacak volt-e az út.

Valószínűleg igen.

Vagy rosszabb.

Tizenkét év alatt sok víz elfogyott a Nagy-Sós-tóból és a Büdiforrás után továbbmentünk újra megnézni Rozel Pointot és a Spiral Jetty-t.

Tizenkét éve itt még víz volt.

Most tómeder.

A szárazságnak voltak "előnyei" is.

Most oda tudtunk menni az egykori mólóhoz és valamikori fúrótoronyhoz.

Ez Utah legrégebbi olajmezője, ahova valamikor hajóval hozták az építőanyagot.

Az egykori fúróberendezéseket, ipari romokat mind eltakarították és mára jórészt csak a sóette oszlopok maradtak meg.

Meg a kátrányforrások, ahol ma is nyers kőolaj és kátrány szivárog a felszínre.

Bár most szivárgás se volt nagyon.

Lehet, elfogyott az olaj meg a kátrány.

Hamarosan talán a cölöpök is elfogynak.

Mindenesetre szeretném valamikor újra vízalatt látni a romokat. Akkor eljönnénk ide és kajakoznánk egyet.

Át a Spiral Jetty-hez.

A látogatásról készült egy rövid film, amit itt lehet megnézni.