Emlékeimben élt a csodás kilátás a tihanyi kálváriáról, de azóta megnőttek a fák.
Melegben másztunk fel és a legnagyobb meglepetésünkre kamerás emberek voltak a tetőn, világosítók, mikrofonok és hangosítás.
Pünkösd elmúlt és én nem tudtam mi történik (írtam is katolikus barátaimnak, hogy milyen ünnepet nem ismerek, tanácstalanok voltak, aztán kiderült, ez a nemzeti összetartozás napja).
Igazából az tünt fel, hogy a férfiak világos öltönyben, fehér ingben, kék nyakkendővel és vörös arccal álltak a tűző napon. A kálvárián.
Én még akartam számat tátani, de szerencsére a társaság okosabb tagja mondta, hogy menjünk árnyékba, jobb kilátóba és fagyizni.
Úgyhogy mentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése