
- Itt volt Silver City! - mondtam diadalmasan és körbemutattam - Ezerötszáz ember élt itt! - tettem hozzá és igazából saját szavaimban is kételkedtem, annyira hihetetlenek voltak.

Silver City fénykorában sem volt egy nyüzsgő metropolisz, egy volt a nyomorúságos pici bányavárosok közül.

Olyan lehetett, mint a közeli Diamond, Mammoth és mindegyik eltörpült az igazi nagyváros, Euréka mellett.

Eddig azt hittem, Silver Cityből csak egy róla elnevezett országuti parkoló maradt, de egy kis térképelés és kutatás után megállapítottam, hogy a kohók (ki)hűlt helye ma is megvan.

Silver City bányavárosként kezdte, ahol (micsoda meglepetés!) ezüstöt bányásztak. Meg rezet, bizmutot és ólmot. 1885-ben három-négyszáz ember élt itt.
Az 1860-as években nyitott első bányákat a századfordulóra elárasztotta a víz és úgy nézett ki, a település el fog tünni a térképről, de ekkor jött 1900 körül a Mormon Varázsló, Jesse Knight, aki kilóra megvett mindent a környéken és arra gondolt, csinál itt meg második Knightsville-t.

Knoght aztán meggondolta magát és csak egy mezőgazdasági települést alapított a közelben, amit nagy fantáziával Knight-nak nevezett el és Silver City mellett a környék az egyetlen lapos földdarabján épített egy kohászati üzemet 1903-ban.
Hamarosan mintegy 1500 ember élt Silver Cityben és dolgozott a kohóban.
Hogy a dolgok jobban menjenek, Knight egy újabb vasútvonalat adott az eddigi kettőhöz.
Kicsit elkésett vele, mert hamarosan a vasúti szállítás költsége alaposan lecsökkent és olcsóbb volt az ércet a Salt Lake City melletti Murray-be vinni, mint helyben feldolgozni.

A kohók még pár évig működtek, de 1908-ra jelentőségük lecsökkent és Silver City lassan hanyatlott.
1940-re az utolsó lakó is eköltözött innen. A városból csak a kohó romjai és a temető maradt.
A kohóból pedig mindent elhordtak, ami nem volt lebetonozva. Vagy ami nem volt betonból.

A romterület néha olyan, mint egy ókori rom - csak kétezer évvel fiatalabb.

Engem meglepett, hogy milyen kevés a graffiti.
Van, de a rendelkezésre álló falfelületekhez képest meglepően kevés.

Sok purista úgy gondolja, hogy a rajzok tönkreteszik a porladó örökséget.

Én ezt értem, de ezeknek a betonfalaknak (betonfalakon) egy kis festés még segít is.
Újra életet hoz ide.

Meg embereket.
Abban a pár órában, amit a romok bejárásával töltöttünk, senkit se láttunk. Még kísértetek se bóklásznak itt.

Egy-két falfestő talán még jót is tesz ennek a helynek.

Errők a kirándulásrók is készült egy film, amit itt lehet megnézni.





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése