Sivatagi séta

- De jól néznek ki ezek a sziklák! - ezeket a sziklákat már akkor kinéztük, amikor a Blue Lake-hez mentünk és most elhatároztuk, hogy megnézzük őket, ha már erre jártunk. (Nagyon örülök, hogy akkor eljutottunk Ferguson Springs-be, mert az ma már magánterület.)

A kisautóval nem tudtunk volna lemenni a tóhoz, de ezek közé a sziklák közé simán eljutottunk.

Én reméltem, hogy esetleg találunk itt pár sziklarajzot és vagy pár szép csillogó vulkanikus követ.

Olyan közel vezettem a sziklákhoz a földúton. Ekkor Puppey már hangosan lihegett a fülembe és toporzékolt:

- SÉTA, SÉTA, SÉTA!

Úgyhogy egy darabig a helyi gyíkpopulációt terrorizáltuk.

A gyík berohant egy bokorba, Puppey pedig háromszor körbeszaladta a borkot és akármerről akart a gyík továbbmenni, gyorsan ránevetett ragyogó fogaival.

Hamarosan az összes gyík emigrált és a fiatalúr elfáradt és ekkor áttértünk a virágokra.

Ezeket a piros virágokat az egyik legnehezebb dolog itt lefotózni: a kamera nem állítja jól be a mélységélességet, én pedig a szikrázó napsütésben nem látom a képernyőt.

Ez a sziklacsoport olyan helynek nézett ki, ahol lehetnek sziklarajzok.

Valamit láttam is a távolban, amiről azt hittem sziklarajz, de csak guánó volt az egyik szirt oldalán.

Sziklarajz tehát nem volt, de találtam két kőeszközt, ami vagy kőeszköz volt vagy kőeszköz formájúra tört kvarc.

Ekkor már mindenki éhes volt és meglehetősen messze voltunk a civilizációtól, ezért a csomagtartóból ettünk.

Majd a csomagtartón kávéztunk.

Még lenéztünk a távoli sóssivatagra és elindultunk hazafele.