Halomsírok között

- Matrica múzeum? Bélyegeket állítanak ki?

- Nem. Halomsírokat.

Döbbent csend

- De azt írtad az emilben, matrica.

- Azt Mátrikának ejtik. Százhalombatta latin neve.

- Dilisek ezek a rómaiak.

- A régészeti parkban nincsenek rómaiak...



Battai ófalu határában levô halomsírmezô egy részét foglalja el a régészeti park. Gondosan nyírt és kevésbé gondosan locsolt gyep borítja a halomsírmezô szélébôl lekerített parkot. A sírok közé épültek a bronzkori házak másai.



Természetesen ez nem ilyen volt: az emberek ritkán éltek temetôben, a kurgánok egykor a faluba vezetô utak mentén álltak. Valamiért nem a közelben húzódó ôsi földvár sáncai közé került a múzeum - ami viszont így is zseniális.



A rekonstruált házikókban kellemes hûvösben lehetett a leírásokat olvasgatni. Én egy olyan magyarázatot hiányoltam csak, ami részletesen bemutatta volna, hogyan lehet az elszórt leletek alapján egy ilyen hàzat felépíteni.

A terület legnagyobb kunhalmát feltárták és a helyreállított sírkamrát is meg lehetett nézni.
A tumulus belsejére, a több ezer éves fára vigyáznak, a hatalmas vaskapu hermetikusan bezáródott mögöttünk. Fura volt 17 percen át bezárva lenni egy sír belsejébe zárva - de azért megérte.

Kár, hogy bronzkori veteményeket és recepteket nem rekonstruáltak a faluban...

Úton Brassóba I - egy érdekes szókapcsolat

Romániába a behajtó külföldi autósoknak útdíjat kell fizetni. Az útdíj egy érdekes dolog. Szerintem a világ egyik legdemokratikusabb adója a benzinbe beépített adó: annyit fizetek, amennyit használok, annak függvényében, hogy mekkora autóval használom. Emellett van még az útdíj.

Ez régen egy szélvédőre ragasztandó sárga matrica volt. A matricát szigorúan a szélvédő bal sarkába kellett tenni. Egyszer pár éve vasárnap haladtunk a Maros völgyében, sütött a nap, optimista idő volt és építették az utat. Hétközap. Vasárnap lévén a kubikusok ideológiától függően otthon, a templomban illetve a kocsmában voltak. Nem az úton. Mi meg mentünk egy kocsioszlopban a 30-as zónában 80-nal. Ha megpróbáltunk lassítani, a mögöttünk jövő busz a hajat is ledudálta a fejünkről.

A rendőr meg integetett. Kíváncsi voltam, mennyi lesz.
A rendőrt azonban - épp akkor - nem érdekelték a 30-as zónában 80-nal suhanó autók.

- Hol a matrica? - kérdezte románul. Visszaköszöntem:

- Jónapot - majd mutattam a matricát.

- Nem látom - felelte a közrend és a matricák éber őre. Ekkor megértettem a probléma lényegét: a bérautó szélvédőjének felső részére sötét csíkot ragasztottak gondos kezek, ne süssön a vezetőjének szemébe a nap. Ide ragasztottam botor fővel a matricát, amit a közeg nem látott.
Megint mutattam, látta és intett, menjünk a fenébe. Mentünk, igaz, csak Brassóba.

A matricát régen a határ román oldalán kis bódékban árulták. Vásárlás közben lerohantak minket a koldusok, illegális és legális pénzváltók, mobiltelefon-árusok, legyek és faragott népi motívumokkal ékesített sasokat kínáló egyének.

A matricát leiben és euróban lehet fizetni. Mi inkább euróban fizettünk, de sose került kétszer ugyanannyiba.

Idővel rájöttünk, a két határ között a senkiföldjén kell matricát venni. Itt jobban váltanak és ami fő, hiányozak a helyi maffia színes képviselői, még egy mázas drakulát se kínáltak sehol.

Most kifizettem a matricát (vignetta) az apránként összegyűlt egyeurósokkal és vártam a ragasztanivalót.

- Már nem kell ragasztani, most elektronikus matrica van.

A vignetta electronica, az elektromos matrica azonnak kedvenc szókapcsoltom lett, ami egészen Aradig bearanyozta utunkat.