Yoda tulajdonosi tudata

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Este szokásos helyünkön, egy faluvégi leendő lakóparkban sétáltunk. A lakópark a zöld hegyek lábánál, az egykori körtésben fog épülni. Már kész az út (sőt, már málik is szét), a lámpák, a csatorna (ezek fedlapjait már párszor el is lopták) és néhány ház is áll.

A körtésben gyülekezik péntek esténként az ezüstifjúság, akik nem járnak partyzni, de van motorjuk és autójuk. Sok kutya itt sétáltatja a gazdit is.



Yoda nem szereti az idegeneket a körtésben. Ide csak kutyával lehet szerinte bejönni. Az rendben van. Kutya nélkül azonban gyanús a sétáló. Különben is, Yoda tudja, hogy a körtés az övé, csakúgy, mint a ház, a salt lake citybeli ház, az ottani ismerőseink, barátaink háza.

A mögöttünk sétáló középkorú házaspár is gyanús volt. Miért sétálnak itt? És miért nincs kutyájuk? A Mester többször is rájuk mordult. A motoros fiatalokat is csak Yoda jóindulata mentette meg a komolyabb következményekkel járó konfrontációtól.

Persze lehet, a Mester most koncentrál, elvégre egész Utah is hozzá tartozik és innen nehezebben tudja őrizni a határait...

Kafkai országút

Kalocsa
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy vidéki országúton döcögtem a gödrökben. Hivatalosan építették az utat, de munkást egyet sem lehetett látni a nagy határ mezőben.

Negyvenes tábla volt kitéve, ötvennel mentem.

Aztán láttam, hogy egy mellékútról valami porzik a főút fele, egy rendőrautó közeledett.

Szépen levettem negyvenre a sebességet és láttam, ahogy kikanyarodik mögém a főútnak csúfolt valamire.

Döcögtem szépen negyvennel, jött mögöttem a közrend éber őre.

Aztán egyszercsak mögöttem sziréna, lámpa.

Lassítok.

Rendőr mellém áll, nem mögém. Amerikában ekkor adtam volna padlógázt és menekültem volna az első lakott faluig, hogy ott győződjek meg róla, valóban rendőr-e az illető. Itt csak álltam. Mellettem a rendőr. A szembejövők is.

Rendőr:
- Jónapot kívánok. Ugye nem idevalósi.
- Nem.
- Negyvenes tábla van kinn, de tudja, hogy itt mehet hetvennel is? Azért még nem szólunk. Jó utat.

És elporzott.

Még most is azon elmélkedem, napszúrásom van-e.

Nem változott itt semmi...? - 2

Archive
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mielőtt hazajöttünk, az elmúlt nyolc hónapban mindenki azt mondta és a legtöbb online újságból is úgy értesültem, hogy Budapesten nem változott semmi. Hogy minden rossz. Hogy minden romlik, Hogy nem lehet közlekedni (autóval). Hogy a város a megsemmisülés szélén áll. Tavaly is ugyanezt mondták, de mint láttuk, a város még áll.

Eddigi rövid sétáim alatt azonban rengeteg új vagy felújított épületet láttam.



A Zsarupalota körüli terület nem az elmúlt évben változott meg. Viszonylag ritkán járok erre: most kihasználtam az alkalmat és elsétáltam ide.

Nem bántam meg. Hihetetlenül átalakult ez a pár utca. Budapest új levéltára kívülről tetszett. (Remélem, hamarosan a belsejéről is véleményt mondhatok.) Az egykori Honvédkórházra pedig rá sem ismertem.



Itt is jó régen jártam, a változás talán ezért még sokkolóbb volt. A kórházat már nem is Honvédkórháznak hívják, ma már a baljós nevű Állami Egészségügyi Központ névre hallgat.



Rémisztő név.

Az épület nem nagyon szép, de tisztességes.Kicsit olyan, mint egy SIM Citybeli szimuláció. De azért nem rossz.



Az külön tetszett, hogy még új lakó- és irdaépületek is vannak errefele.
Egy valamiben kételkedem csak igazán a változásokat látva: hogy Vörös Csepel kiáltására felelne-e a Váci út?

Egyirányú utca

One way street
Originally uploaded by ribizlifozelek

A széppé varázsolt Zrínyi utcában vártam, csodáltam a Gresham palotát, közben pedig fél szemmel láttam, hogy egy autó elegánsan bekanyarodik az egyirányú sétálóutcába és leparkol.

Egy hónap itthonlét után annyir lepett meg a dolog. Fél füllel viszont hallottam, amint az autó gazdái elmentükben tárgyalják a politikai helyzetet (nincs jobb dolguk?) és szídják a korrupt, a törvényeket semmibevevő vörösöket.



Eszembe jutott egy általános iskolai osztálytársam, akivel sok év után a szavazáskor futottunk össze. Szerinte épp egy vörös veszélyt kellett ismét elhárítani. Megjegyezte, azért is jött el szavazni, hogy végre REND legyen.

Volt osztálytársamról tudni kell, hogy keresetét gépjárművek szürkeimportjával, illetve kétes eredetű járművek alkatrésszé történő átalakításával egészítette ki. Valószítnűleg, ha igazi REND lenne, akkor osztálytársam és az egyirányú utcába fordítva behajtó és tilosba parkoló úriemberek elmondhatták volna, hogy ők nem ilyennek képzelték ezt a rendet...

Pátyi pincesor

Wine cellars
Originally uploaded by ribizlifozelek

Páty nagyon híres a pincesoráról. Ez a pincesor kicsit olyan, mint a Yeti. Híres, de kevesen látták.

Pár éve január elsején délelőtt elsétáltunk a pincékhez. Nem sok mozgást láttunk arra. Most elmentünk megnézni a helyet nyáron is.

Amerikai módra kocsival mentünk a pincékig, aztán gyalog nekivágtunk a keskeny utaknak. Yoda lelkesen derítette fel velünk együtt a terepet.



Néha kicsit vissza kellett fognunk a Mestert, hogy megvédjük tőle a pincesoron kóborló rotweilereket.

A pincéket a tizenkilencedik században építették. Némelyikükön 1848-as dátumot is láttunk. A pincék a filoxéra járvánnyal elvesztették eredeti funkciójukat. A szőlők eltüntek a környező dombokról. A pinék árván maradtak. Idővel raktárnak használták őket.



A huszadik század második felében keveseket érdekeltek, idővel azonban újra divatba jöttek, bár láttunk pár olyan pincét, amit láthatóan évek óta reménytelenül próbáltak eladni.



Látszott, a legtöbb pince jó kézben van, jó bort csinálnak benne. Már nem pátyi szőlőből és talán egyáltalán nem szőlőből készül benn a nedű és talán az ambróziát nem is bornak hívják.
Itt-ott láttunk elhagyott házakat, meg düledező épületeket, ahol a bokrok közül csak a bennünk leső gyanakvó tulajdonos szőrős lábszára látszott ki.



A Yeti házát elhagyva elhagyott autókat láttunk. Minnesotában egy ilyen helyen titkos methadon laboratóriumot sejtettünk volna, Utahban marihuanaültetvényt, itt pálinkafőző őstermelőkre tippeltem.



A házak közül néha végletesen fura alakok bukkantak elő. Az összbenyomás talán ezért is volt kedvező: nem egy múzeumi pincesort láttunk, hanem egy olyan helyet, amit különböző dolgokra használnak. Bort meg pálinkát főznek, autót bontanak vagy éppen takarítanak, laknak, élnek.

Nyelvtani hiba

Grammatical Error
Originally uploaded by ribizlifozelek

A metrón utaztam és a reklámokat olvasgattam. A könyvem elfogyott, valamit olvasni kellett. A legkézenfekvőbb megoldást választottam. Elolvastam a szemem előtt lebegő reklámot. A röpke szösszenetet az MNB, a Magyar Nemzeti Bank jegyezte. Elolvastam egyszer. Valami döccent. Még egyszer. Megint.

A kétszázas bankjegyekkel 2009. november 15-ig fizethetünk még, amely azonban további 20 évig még beváltható lesz.

Beváltható és amely.

Szeretem a kétszázast. Jobban tetszene, ha a régi dolgok (Lánchíd) helyett a Megyerihíd lenne rajta, elvégre a jövőbe kellene nézni és nem a múltba, de az érme a Lánchíddal is jó. Legalább így szokjuk az Eurót, ha másként nem.

Csak az a fránya hiba ne lenne.... Senki sem lektorálta ezt a hirdetést?

Rókagomba tésztával

Rókagomba
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyik kedvenc blogomban Dumneazunál olvastam egy rókagombareceptet.

Elolvastam.

Néztem egyet.

Megint elolvastam.

Nyeltem egyet.

Ismét átfutottam és a következő nap már a Vásárcsarnokban talált a rókagombák között.

A kofa érezhette lelkesedésemet, mert rengeteg gombát tukmált rám. Én meg csillogó szemekkel néztem a gombát és nem tiltakoztam.

Nem vagyok oda a gombákért, de néha-néha szívesen eszem ilyesmit.

Rókagombát utoljára Barcelonában ettem tizenkét éve. Ott rossinyol néven ismerik őket. (Dumneazutól tudom, hogy a rókagomba angolul chanterelle.) A barcelonai gombák egykor egy minimalista módon elkészített nyúlgerinc körül hevertek és 97-ben nagyon ízlettek.

Nyúl épp nem volt a közelben, de ahogy a gombákra gondoltam, megint összefutott a számban a nyál.

Otthon megmostam a gombákat, szépen összetéptem őket, majd olívaolajon kis fokhagymával megpároltam őket. Pici sóval és borssal ízlesítettem, majd pár perc kevergetés után kész is volt a vacsora. A gombát rátettük egy kis tésztára, megszórtuk parmezánsajttal és megettük.

Finomabb volt, mint emlékeztem,

Yoda és a szépfiú

Waiting for Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

A szépfiú csinos, pici és aranyos. Gömbinek hívják.

Állandóan a környék kutyalányai körül legyeskedik, ha el tud szökni gazdáitól.

Amint kikerül a kerítés mögül, lelkesen legyeskedni kezd a hölgyek körül. Bizalmasan vállukra teszi mancsát, nagy szemeivel mélyértelműen néz, izgalmas pletykákat sugdos a fülükbe és minden testrészükbe beleüti az orrát.

Hosszú órákon át kajtat utánuk, megy, megy, megy és sugdos, szagolgat és izgalmas dolgokat pisil a fűcsomókra, a lányok pedig lelkesen figyelik, milyen mutatványokkal szórakoztatja őket.

Ha azonban nem tud kijutni, akkor kétségbeesetten visít.

- Lányok, gyertek ide, itt vagyok!

Yodából ilyenkor előbújik az úrinő. Fejét felemeli és lenézően végigméri a szemtelen kis állatot.

Köszön, szaglászik egyet, aztán lobogó farokkal, egyenes tartással szépen elléptet, miközben a szépfiú szívszakasztóan zokog, zokog a kerítés mögött.

Hajósi haláltánc - kulturális különbségek

Hajos
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ha már megint Kalocsán voltunk, benéztem Hajósra. Rossz döntés volt: Hajós egy gyönyörű pincefalu, de 38 fokos hőségben van jobb dolog is, mint az olvadozó bazaltkockákat koptatni.

(Megjegyzés: a bejegyzéshez kapcsolodó összes fotó régebben készült és nem melegben. Most azonban a hőségben a hátizsák babrálása, a fényképezőgép elővétele és gombjainak nyomogatás elviselhetetlen szellemi koncentrációt kivánt volna.)



Álltunk Hajóson, mi és a levegő. Egy levél nem rezdült, egy madár nem szólalt meg. Párás, forró köd ült a pincékre. Tűzött a nap. Égett a napmelegtől a kopár falu.

Tikkadtak voltunk.
Messziről halk pilim-pilim szűrődött át a párán.

Pilim-pilim, mondta a messzeség és egy lejtős utca forróságtól cuppogó aszfaltjából elnyúló menet bukkant elő. Tangóharmonikás nyitotta a sort, ősrégi muzsikája áthatolt a párán és az agyunkra telepedő nyúlós ködön. Kockás inge testére tapadt, szeme csillogott és ment, ment előre.



Nyomában jöttek a többiek, csak jöttek a többiek, mentek előre elszántan, tántorgó léptekkel valahova. Ősz hajuk csapzottan homlokukba hullott, mentek és veriték csorgott testükön, ahogy bizonytalanul mentek az emelkedőn felfele.

Egy pincéből két férfi lépett ki két nővel, harmonikájuk vidám ritmust nyöszörgött és hamarosan csak a repkedő szoknyák kavalkádját láttuk - négy önkéntes csatlakozott a borkostolóra vonszolódó német turistákhoz és szólt a zene, csengett-bongott a két tangóharmonika, ahogy két teljesen más dallamot nyüsszögtek bele a forróságba.

Brueghel vicsorgó-vigyorgó vakjaira emlékeztetett a bizarr menet, ahogy férfiak és nők mentek, mentek előre, nevetve, izzadtan, boldogan és tántorogva, görcsösen nézve a napba, előre, keresve az enyhet adó pincét, a bort.

Haláltánc volt ez, hol örülni kellett az életnek, örülni a muzsikának, annak, hogy van élet, van muzsika, merev vigyorral bámulni a pincébe és menni kellett vagy meghalni a napon.

S az nyílt: keszeg magiszter
táncolt végig a szobán,
kezében mély ólomkehelybõl
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hûs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit hegged nem takar,
igyál, testvér; e mély pohárból,
csupán az elsõ korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Szobor a metroban

Tiresias
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretem a szobrokat a metroban. Feldobjak a sivar foldalatti vilagot.

Egyik uj kedvencem a 2-es metroban lakik a vonal felujitasa ota.

Ma ismet a Kossuth teren vartam es par fiatal meglatta a szobrot. Korbejartak, egyik kezetfogott vele.

- Ki ez?

Egyikuk felfedezte a felirast a szobor talapzatan.

- Teiresziasz, ja, a vak gorog jos!

Szerintem nem is annyira muveletlenek az emberek, mint allitjak.

Szörp CBA-ban

Stores in the complex
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szörp.
CBA.
Páty.
Magyarország.

Szeretek egy bizonyosfajta szörpöt.
865 Ft-ba került a pátyi CBA-ban.

Jön a kánikula.
Vettem egy újabb üveggel.
Látom a polcon a kiírást. 865.

A pénztárnál látom, van rajta egy cetli. 865. A másik oldalán egy másik cetli: AKCIÓ 905.

Beütik a 905-öt.

Kérdem, ez hogy lehet.
Megnézik.
Hát, nem volt idő kicserélni.
De én ennyiért szeretném megvenni, mert ez van ráírva.
Ennyiért nem lehet. Ez már 905.
De nem csak az van ráírva.
De 905.

Nem az negyven forintról van szó. Nem arról, hogy úgy emel árat, hogy ráírja, AKCIÓ.
De ha egyszer rajta maradt az ár, vállalja, bukjon negyven forintot. Cserélje ki a cetlit. Adja a többit akciósan drágábban.

A szörpöt nem kérem, csak a vásárlók könyvét.

De hol veszek szörpöt? És hova járok vásárolni?

Kalocsai érdekességek

Synagogue
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kiderült, többször el kell majd a nyár folyamán mennem Kalocsára. Kicsit aggódva tekintek a látogatások eleibe: mindig lesz egy kis szabadidőm, de nem tudom, lesz-e elég néznivaló.

Igaz, mindenütt lehet még újabb és újabb érdekességeket találni, de nem biztos, hogy ez megéri a fáradtságot.

Régebben olvastam, hogy Kalocsán állt valamikor egy zsinagóga. Azt is megtudtam, hogy ez volt az első könyvtárrá alakított elhagyott zsinagóga az országban.

Mivel a Viski Múzeumban mindig mindent tudnak, most is hozzájuk fordultam, merre is van az épület. Megmondták. Megkerestük. Ott volt, csakúgy, mint a Holocaust emlékmű.



Sajnos a zsinagóga ismét elhagyatott - a könyvtár kiköltözött és nem tudni, mi lesz az épület további sorsa.
A könyvárrá történő átalakításkor egyébként a zsinagóga külső dekorációját leszedték.

Ha van zsinagóga,temetőnek is lennie kell, gondoltuk és azt is megkérdeztük a múzeumban. Azt is tudták.
Kalocsa kisváros, de a még kisebb Szentendrén is csak kevesen tudják, merre is van a zsidó temető, ha egyáltalán tudják, hogy létezik.

A múzeumiak kis térképet is rajzoltak, így gyerekjáték volt megtalálni az elhagyatott, de gondozott temetőt.



Lehet, csak szerencsénk volt, hogy a megfelelő embert kérdeztük, de a városnézéshez szerencse is kell. Főleg ahhoz, hogy megtaláljuk az érdekesebb, de kevésbé ismert látnivalókat.

A temető nem volt körbekerítve, jelölve, de gondozott volt, nem verte fel a gaz, nem alakult át dzsungellé, mint oly sok más, hasonló temető.

Ahogy a száz-százötvenéves sírok közt bolyongtunk, megláttunk egy horgászt, aki tökéletes Pampalin-felszerelésbe öltözve haladt a patak fele. Mivel erre vezetett a rövidebb út, átvágott a temetőn. Amikor beért a sírok közé, egy sapkát kotort elő zsákjából, a fejére csapta és úgy ment tovább.

Ez a temető valóban az élők háza.

Krémes

Krémes
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tavaly már a meghatottságtól könnyes szemmel írtam egy bejegyzést a Ruswurmról.

Most, amint tudtam, megint elmentem krémest enni. A krémes azon sütemények közé tartozik, amit nem tudok elkészíteni, így nyáron töltekezem fel egész évre. Minden ismerősömet elrángatom a Ruswurmba és egy frissen megtért vallásos hevületével kapacitálom, egyen egy krémest.

Esetleg kettőt.

Idén is, amint tudtam, elmentem kedvenc süteményesemhez. Leültem a teraszra. Meg sem melegedett alattam a szék, amikor égi szózatot hallottam:

- Hozhatjuk a krémest és az buborékos ásványvizet?

Úgy éreztem, mintha krémessel kenegetnének. Hozhatták.

Űrhajós vécé

Toilet
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó pár éve az M1-es egyes mellékhelységeinél nem lehetett eldönteni, egy csőtörés miatt visszafolyik-e a lé vagy csak elégtelenül takarítják a helyet. Kilencvensokban emlékeszem Hegyeshalomnál a belépő oldalon a morcos nénire, aki a huszasokat szedte a pisilésért, miközben a kliensek betocsogtak a mellékhelységbe két pénzváltás között.

Idővel aztán a benzinkutak vécéi egész normálisak kezdtek lenni és a legtöbben pénzt sem kértek. Néhányban igen. A mosdó bejáratánál ülő hölgy - aki a legtöbbször morcos - úgy látszik, nemzeti sajátosság, mint a paprika.

Az M1-esen találkoztam a Jövővel.
A 21. századdal.
Vagy a huszonkettedikkel.

A határ előtti utolsó MOL kútnál áltunk meg. Elegáns kávézó foglalta el az épület felét, a föld alatt pedig profi beléptetőrendszer fogadott.

Minden rozsdamentes acél és fém volt. A belépőkapuknál kis lámpácskák jelezték mit, hova kell dobni. Az automata forint és Euró érméket is elfogadott. Be kellett dobni egy százast, mire felvillant egy zöld nyíl és egy kis fémszálas cetli bukkant ki a gépből. A száz forintot le lehetett vásárolni a fenti kávézóban.

Nem törődtem a bankjegyek védelmét messziről lepipáló kütyüvel
és beléphettem a Szentélybe.

Még több rozsdamentes csoda, csaptelepek és fülkék. Mit fülkék, paloták. Gombnyomásra legördülő tartaléktekercsek, érzékelős törölközőautomaták.

Huszonegyedik századi űrtechnika volt.

Nagyon tetszett.

Nem lehet ilyen berendezést felszerelni a Metróban (is)?

Döc-döc

Road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ferihegyen felszálltam egy gyönyörű Volvóra. Leültem a jobb egyes ülésre és élveztem, hogy a nyakamba csordul a hideg levegő.

Két hátizsákos turista szállt fel és a buszvezetőhöz fordultak és kérdeztek valamit. A gkv kedvesen mosolygott és majdnem tökéletes angolsággal azt mondta:

- Nem tudok angolul.

Megkérdeztem, segíthetek-e. A lányok egy világvégi szállást kerestek, aminek a címe Üllői út nyolcszázsok volt. A náluk levő papírból kiderült, a hely valahol a gyorsforgalmi és az Üllői találkozásánál van. Elmagyaráztam, hol szálljanak le és merre menjenek.

A következő felszálló egyből hozzámfordult.

- Hogy jutok el a Nyugatihoz?

Elmondtam.

A következő felszállót már rutinosan igazítottam útba, a Közgázt (vulgó Corvinus) egyetemet kereste.

A sofőr dolga, hogy vezessen, a turistainformációé, hogy tájékoztasson, a turistáé, hogy kérdezzen. Ha esetleg a sofőr beszélne is angolul, a második kérdés kivételével valószínűleg nem tudná a választ. Különben is, neki időben célbe kell juttatni a nagy kék buszt úgy, hogy az ne hulljon atomjaira a reptéri út gigászi kátyúiban. A lemezek remegésétől olvasni se tudtam, így inkább a vezetőfülke ajtajára kiírt papírt próbáltam kibetűzni:

Tickets are also available at the driver's.

Az rendben van, hogy a buszvezető nem tud angolul, de hogy a feliratok írói sem?

Mi Kalocsán

Archbishop's garden
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda szerette Kalocsát. Mi is.

Az emberek nagyon kedvesek voltak, mindeki segített és ha kérdeztünk valamit. Térképet rajzoltak, ha kellett. Imádtuk, hogy rengetegen kerékpároztak. Kerékpárjaik még jobban tetszettek.

Nagyon jókat ettünk, nagyon jókat ittunk, de valami kényelmetlen érzés volt bennünk az egész látogatás alatt. (Yodában nem, ő új macskákkal ismerkedett, finom husokat evett és egy fél túrótortát is belevarázsolt a szájába.)

De minden túl nyugodt volt. Minden túl csendes volt. És igazából valljuk be, nem volt ott túl sok látnivaló.



A világ legrózsaszínűbb templomában is ilyen érzésem volt. Rózsaszínű volt. Nagyon rózsaszínű.
Szent István emelt itt egy templomot, ami nemcsak azért nagy teljesítmény, mert akkoriban a magyarok gyanakodva néztek ezekre az újmódi dolgokra, hanem mert itt kő kövön nem volt. Valahonnan még a sódert is hozni kellett.



Asztrik jól megdolgozhatta a nyakas magyarokat: mert pár száz év múlva egy még nagyobb templom kellett, amit az elsőből építettek. Mire elkészült, jöttek a tatárok és csak aprókavics maradt utánuk. A maradékokból újabb templom épült, ami túlélte a hódoltságot, a dicső felszabadítás azonban már sok volt neki. A katolikusok egy része a török bejövetelével protestáns lett, török kimenetelével a katolikusok elkergették a protestánsokat, a protestánsok erre a katolikusokat, a kiürült és hívek nélkül maradt épület meg összedőlt.



Kellett egy új. Nincs ezzel semmi baj, a városok változnak, növekednek, átépülnek.

Kalocsa egy barokk klasszicista kisváros. Lakosainak számától függetlenül nagyon kis város. Ahogy meglátogattuk a múzeumokat, kiállításokat, épületeket, ugyanazt éreztük, mint sok vidéki amerikai kisvárosban: minden szép, jó és kellemes, de igazából nincs ott semmi. Voltak érdekes helyek, de ezek valahogy nem kapcsolódtak össze egy egésszé.

Kalocsán van két paprikamúzeum. Az egyik profi, a másik egérszagú. A profi múzeum olyan volt, mint Minnesotában a SPAM múzeum. Van egy tizenöt négyzetméteres érseki könyvtár meg egy kicstár. Tényleg szép. De...

Mintha két múzeumi klikk lenne. Az egyik a paprikamúzeum1-kincstár-könyvtár, a másik a paprikamúzeum2-Viski múzeum-Manufaktúra tengely köré szerveződött. A múzeumszövetségekbe közös jeggyel lehet bemenni. De miért van kettő?

Azt hittük. a Dunapart szebb lesz. De igazából nincs Dunapart, csak kikőtő, az is öt kilométerre mindentől. Kicsit sáros volt. Igaz, sokat esett mostanában.

A kisváros bájos, a kisváros kedves, a kisváros csendes. Nagyon csendes. Nagyon vidékies. A hasonló méretű, adottságú és történelmű Vácon valahogy sokkal több az élet, sokkal több a mozgás. Valahogy jobban ki van találva.

Itt egy Mikszáth novellában éreztük magunkat. Csend volt, nyugalom, én ittam a kávékat, élveztük a szivélyes vendéglátást.

Kalocsával kapcsolatos kettős érzéseinket leginkább a rendőrség bejáratán látott tábla foglalja össze. A városka szépen karban volt tartva, minden precíz volt, szép volt, nagyon jól éreztük magunkat, de valami apróság azért hibádzott.

Yoda Kalocsán

Cathedral of Our Lady
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kalocsáról sok mindent el lehet mondani, de egy valami tény. Yoda imádta a várost.

Az emberek barátságosak voltak. A vendéglőben behívták a Mestert a különterembe, de mivel ott túl hideg volt a kő, ezért az épület belső udvarában terítettek nekünk.



Az egyik múzeumban, amikor megtudták, hogy a kutya miatt felváltva mennénk be, kis dobozkájában beengedték Yodát is. Így a Mesterrel együtt aznap hárman látogatták meg az épületet. Yoda szerette a múzeumot is, elvégre rég látott ennyi érmét és tányért egy rakáson.



A belvárosi csendes kis utcákat meg egyenesen imádta a Mester, bár a hangosan üvöltöző gerlék néha megzavarták egy kicsit.

Hihetetlen volt ez a kedvesség, amivel a helybeliek körülvették Yodát. Egy hölgy odáig vetemedett, hogy azt mondta neki:

- De gyönyörű vagy!