Egy progresszív könyvesboltban

Betévetdtünk Utah egyik híres könyvesboltjába. Rengeteg jó könyvet láttunk (kétlábúak) és szagoltunk (Yoda). Engem lenyűgözött a spanyol nyelvű muzulmán értékeket bemutató opusz.

Közismert, hogy Ribizlifozelek meglehetősen liberális és tiszteli Obamát (messze nem ő volt az USA legjobb elnöke, de a legrosszabb sem, sőt), amikor azonban a polcon belebotlott Michelle Obama aranyköpéseinek nem hivatalos ifjúsági feldolgozásába, enyhén fenékre ült. Ugyanakkor elismeri, hogy nagyon sokaknak a First Lady egy igazi példakép és valljuk be, sokkal jobb az ő inspiráló mondásait olvasgatni, mint mondjuk Paris Hiltonét vagy a Kardasian testvérek összes gondolatát összegyűjtő egysorost.



A kisgyerekeknek való ABC-s lapozgató volt az, amikor fülemben dübörögni kezdtek az indulók és vidáman dúdolgatni kezdtem az "Egy a jelszónk, tartós béke, állj közénk és harcolj érte" című gyerekdalt.



Az A mint Aktivista című könyvre nézve egyből eszembe jutott, hogy a sorozatot az A, mint Anarchista című közettel kellene folytatni, ahol a B betű a B, mint Bakunyin lenne.



Természetesen ebbe a verzióban a C az nem co-op lenne, hanem C4.



A legjobb az utolsó rajz volt, aminek láttán nem tudtam eldönteni, hogy a szerző röhécselt-e rajzolás és írás közben. Vagy tudatában van-e annak, hogy mekkora ökörséget mond. Mert azt a legkisebbek is tudják, hogy Z az Zorro.

Deseret könyvesbolt

A belvárosban sétáltunk. Csörömpöltek a villamosok, fotóztak a turisták Moroni fényesen csillogott a Temple tornyán.

A mormon könyvkiadónak, a Deseretnek a könyvesboltjába tartottunk.

Nagy levegőt vettünk és beléptünk az üzletbe.

- Ne feledd megnézni a pisztolyos Bibliát.

Természetesen a pisztollyal és a Bibliával kezdtem.

Fakszimilék voltak.
A forgópisztoly dobját és a Bibliát egyaránt a halál mormon angyala, Porter Rockwell forgatta.

A mormon pisztolyhős kedvenc tárgyainak másolatát potom 1200 dollárért lehetett megkapni. Aki spórolni akart, megvehette csak a Bibliát is. Vagy csak a revolvert. (Utah egy nacionalista állam, a helyi gyártású lőfegyverek gyakorlatilag szabadon forgalmazhatók.)



Jóval olcsóbb volt a Templom avatási ünnepségére szóló belépő díszkeretes másolata.

Sokkal hasznosabbnak és finomabbnak tüntek a sütemények. Rengeteg sütemény volt a polcokon. Meg torták. 25 pénzért olyan tortát lehetett kapni, hogy majd megszólalt.



A torták és sütemények után jött a kegytárgyszekció. Majdnem megtértem, ahogy megláttam a Próféta akciófigurát és a Moroni babát. Az ősi mormon harcos láttán pedig majdnem levágattam a szakállamat. Amikor pedig szembetaláltam magam a mormon misszionárius babával (kis névtáblával és táskával), határozottan éreztem, ha még sokáig maradok, meg fog fájdulni a rekeszizmom. A misszionárius babák leírásából kiderült, nincs jobb, mint ilyen babákkal játszani a gyerekekkel és velük ilusztrálni, milyen jó dolog elmmeni hittérítőnek.



A misszionárius táskák láttán viszont csorgott a nyálam. A táskákat a hittérítéshez szükséges alapfelszerelés szállítására tervezték, volt hely bennük a szentírásnak, ismertető szórólapoknak és iránytűnek. A vasárnapi misetáskák pedig minden képzeletemet felülmúlták. Ezeket arra tervezték, hogy a vasárnapi istentiszteletre vigyenek bennük vallásos iratok, ennivalót és egyéb alapfelszerelést.

Ekkor láttam meg a misszionárius törölközőt. (Nem, ez nem arra van, hogy miután iránytűvel megtalálták a megfelelő tisztást, a hittérítők leterítsék a tisztásra és a róluk elnevezett pózt gyakorolják rajta.) A misszionárius törölköző hihetetlenül apróra összehajtható, ezért utazáshoz ideális. (Tényleg tetszett. Különben is, egy utazónál mindig kell legyen törölköző.)

Engem főleg a könyvek érdekeltek. Rengeteg volt. Nemcsak vallásos könyveket árultak, hanem mindent, amit az egyház jóváhagyott és nem minősített káros irodalomnak. Nem kellett sokat küzdenem magammal, hogy ne vegyek misszionárius útleírást. Pedig 365 oldalas volt, hogy minden napra jusson valami olvasnivaló.

Megérte bemenni a könyvesboltba, ugyanis teljesült régi kívánságom: sikerült meglátni a mágikus alsóneműket.

Könyvesbolt Salemben

A Derby Square könyvesbolt nem meglepő módon a Derby téren található. Ha az ügyfél nem is vesz benn könyvet, a látogatást akkor se felejti el.

Mi se felejtettük el, pedig hat éve jártunk itt. A látogatás mély nyomot hagyott bennünk.



Ez az a könyvesbolt-antikvárium, ahova a könyvek nem férnek be. A könyvek hegyekben állnak, dőlnek egymásra. Leggnagyobb részük félig új: kiadók és könyvesboltláncok eladatlan készleteiből származik. A cég egyszerűen féláron adja őket.

A könyvek elvileg rendszerezve vannak. Valószínűleg a nagyszakállú tulajdonos ismeri a rendszert vagy csak átlát a káoszon. Való igaz, voltak egész jó törikönyvek egy kupacban, de azért ezt nem hívnám rendszernek.
A tulajdonos elmondta, van rendszer: marxisták itt, kommunisták ott, jobboldaliak emitt, fasiszták amott.

Fura érzés volt a polcok között botladozni és vigyázni, hogy ránk ne dőljön pár köbméter papír. Lehet, a bolt egyik végében egy kupac könyv alá temetve alussza örök álmát az Ismeretlen Olvasó.

Yoda bejöhetett, csak arra kellett vigyáznunk, el ne kezdjen olvansi és össze ne döntse az üzletet.



A tulajdonos egyetlenegy szabály betartását követelte meg. Ha valakinek megtetszett egy könyv, nem vehette ki ő maga, hanem meg kellett kérjen egy alkalmazottat.

Teljesen egyetértettünk vele.

Google könyvesbolt

Yoda reads
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mikulásra megnyílt a Google e-könyvesboltja.

Egyből rávetettem magam, bár csak egy kis részét néztem meg: három millió könyvet végigböngészni kicsit hosszadalmas. Inkább csak ismerkedtem a könyvesbolttal.

A felület egyszerű: olyan, mint az összes Google alkalmazás. Nincsenek csicsák, urgáló mikulások, hátterek, semmit. Minimalista dizájn, egyszerű kezelőfelület.

Természetesen lehet címre, tárgyra, szerzőre, témára keresni és lehet tematikusan böngészni.
A témákon belül a könyveket ár szerint is lehet rendezni, külön gomb vezet a már nem jogvédett, ingyenes könyvekhez. Gyorsan "meg is vettem" Washington Irving Tales of Alhambra című könyvét.



Vásárláskor bankártyával lehet fizetni. A könyvet le lehet tölteni a kívánt formátumban: Apple kütyükre, Androidra és Nook-ra. Kindlére nem - az ingyenes Google könyvekből a számítógépen lehet Kindle-formátumot varázsolni.

A megvásárolt könyv nem kötődik eszközhöz. Ha valaki megvette iPadra, nyugodtan letöltheti ugyanazt Nook-ra is. A könyvek - hasonlóan a Kindle bolthoz - a szerveren (is) tárolódnak. A megvásárolt holmik a Google postafiókhoz kötődnek. Gyarkolatilag itt is bárhol lehet könyvet venni, ahol van internet.

A könyvek jóval olcsóbbak e(lektronikus), mint p(apír) formátumban, de a Google boltja csak fillérekkel olcsóbb, ha olcsóbb, mint az Amazoné.

Jelenleg hárommillió e-könyv érhető el a Google könyvesboltjában. (Ha minden jól megy, jövöre a bolt az Egyesült Államokon kívül is működni fog.)
A Google pár éven belül szeretne százharmincmillió könyvet árulni. Az lesz az olvasók kánaánja. Addig viszont érdemes megszabadulni a könyvesbolt-részvényektől.

Bookline

Some books
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közeledik a karácsony. Nyáron előrelátóan sok-sok ajándékot helyeztem el rokonoknál, barátoknál, hogy majd az ünnepek előtt átadják őket egymásnak. Ajándékhegyek várják otthon gondatlanul felcimkézve, hogy eljussanak valakihez, aki esetleg nem a címzett.

Természetesen az augusztusi karácsonyi ajándékvásárlás elképesztően intenzív agytevékenységet kíván tőlem. Nem beszélve a májusban beszerzett ajándékokról.

Idén összeszedtem a bátorságomat és kipróbáltam a bookline-t. A bookline egy online magyar könyvesbolthálózat.

Nagyon szeretem a könyveket és nagyon szeretek könyveket ajándékozni. A csokoládét is szeretem és csokoládét is szeretek ajándékozni. Könyvet azonban egyszerűbb. (Azért lesz, aki finom belga csokit kap, M-nek hála. De nem lövöm le a poént.)

Eleinte féltem a bookline-tól.
A cég azonban meglepően jól működött.
A kezelőfelület lehetne minimalistább, utálom a csicsákat, háttérben felvillanó karácsonyi cukorkákat: a vásárlás komoly dolog, ne vonják el hülyeségekkel a figyelmemet.

A vásárlás könnyű volt. A regisztráció viszonylag egyszerű.

A könyvet utána a cég postázza vagy fel lehet venni valamelyik boltjukban.
Külön örültem annak, hogy a postázáshoz a bookline nem a lassan Szarkává alakuló Hollót, a Magyar Postát használja. A könyveket személyes átvétel esetén futár viszi ki. Bizonyos értékhatár alatt ez pénzbe kerül (700 Ft), de ez elviselhető és sokkal olcsóbb és egyszerűbb, mint utóbb a postásokon keresni a csomagot.

Itt találtam az egyetlen komoly hiányosságot a bookline-nál. A hiba bosszantó, de nem vészes. Az Amazon, az Alibris és az általunk használt rengeteg egyéb amerikai online bolt élesen megkülönbözteti a számlázási címet és a kiszállítási címet.

A számlázási cím azé, aki fizet.
A kiszállítási cím azé, aki kapja a cuccot.

Az Amazon, az Alibris és a többiek mindig rákérdeznek: ide akarod kivitetni a cuccot?
A bookline ilyet nem csinál. Viszi a könyvet az első megadott címre kérdés nélkül.
Elismerem, ez az én egyéni hülyeségem - azt hiszem, az oldal felhasználóbarát, pedig nem az.

Az egyéni hülyeségemen túl azonban van még egy kisebb hiba benne. Miután rossz címre ment a második rendelés, nem estem kétségbe, szépen megkértem a megajándékozottat, ugyan, szedje már fel az ajándékát itt és itt.
Utána átírtam a címemet a következő kiszállítandó személy lakcímére. (Ekkor látszott, mégis ismeri a cég számlázási és kiszállítási cím közötti különbséget.)

Mással leptek meg ekkor.
Eddig a bookline ribizlifozeleknek szólitott. Miután a kiszállítási cím Kiskovács Hugó lett, belőlem is Kiskovács Hugó lett. Utána átírtam a címet a következő ajándékozottnak Nagykövács Böbére. Meg is kaptam a visszaigazolást "Kedves Böbe" címzéssel.

Most épp Nagykiskovácsi Bendegúznak visz csomagot a bookline. A bookline pedig Bendegúznak szólít engem. Pedig én végig ribizlifozelek voltam, vagyok és leszek...

Alibris

Some books on history
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békésen üldögélek kedvenc zugomban, a hegycsúcsokat gyorsan olvadó májusi hóval porozzák a felhők, Yoda álmosan szuszog mellettem orrával a fenekében és reméli, hogy nem fogom felkelteni. Lenn a völgyben esik és ilyenkor nem szabad kimenni. Ilyenkor aludni kell és bízni abban, hogy a felébredéskor az eső rossz álomnak bizonyul.



Könyveket keresek Új-Mexikóról. Pár alapművet már kivettem a könyvtárból, de több mindent szeretnék elolvasni. Ilyenkor megyek online antikváriumba.

Szeretem a valódi antikváriumokat. A könyvek illatát, a roskadozó polcokat, a böngészést.



Yodával viszont nehéz antikváriumba járni. Szó szerint: a Mester nem könnyű és hordozójában lehúzza a vállam. Nehéz célirányosan keresni. Salt Lake City könyvesboltjai és antikváriumai pedig fura módon nem Új-Mexikóval foglalkoznak. Valamiért inkább utahi cuccokat gyűjtenek. Nekem pedig Új-Mexikó kell.



Az online antikváriumozás olyan, mintha rendes boltokba járnék: a választék és az árak is különbözőek. Rengeteg mindent az Amazon könyvesboltjában veszünk, de rendelés előtt mindig megnézem az Alibrist is, gyakran jobb az ajánlata, mint az Amazonnak.

Az Alibrisen több mint tízezer antikvárium kínálatában lehet böngészni. A könyvek ára, minősége és állapota más és más. Az antiváriusok rövid leírást adnak a könyvről és osztályozzák, milyen állapotban vannak.

A csatolt információkból meg lehet tudni, össze van-e firkálva a kötet, behajtották-e a lapok sarkát, ebédeltek-e rajta.



A leírások általában pontosak, bár volt, hogy a tökéletes állapotúnak hirdetett kötet valóban úgy nézett ki, mint amit akkor hoztak ki a nyomdából, csak enyhén dohos szaga volt. Mivel a sza(g)kkönyvet olvasni kell és nem szaglászni, nem küldtem vissza, csak írtam egy csípős megjegyzést az eladókat értékelő oldalra.

A könyvek bárhonnan jöhetnek: Alaszkából, Minnesotából vagy éppen jóval drágábban Londonból. Az Alibris 65 ország antikváriumaival áll kapcsolatban.

Az Alibrisen nagyon jó áron lehet könyveket találni. A legtöbb Új-Mexikóval foglalkozó könyv 1-2 dollárba került. Ezt a postaköltség alaposan megdobja. A legutóbb rendelt kötetért 99 centet fizettem, amihez egy 4 dolláros postaköltség társult.



Az Alibris alapötlete, egy online, több antikvárium készletét felölő adatbázisprogram 1982-ben született, amikor még nagyon nagy mennyiségű alkohol kellett ahhoz, hogy valaki az internetes kereskedelem jövőjében bízzon.

Az alapítók egyike 1991-ben jórészt könyvkereskedőktől szerzett ötvenezer dollárból indította el a cég elődjét, az Interlockot. Az antikváriusok telefonvonalról, modemmel kapcsolódtak a központi szerverre. Számítógépeik operációs rendszere a DOS volt. A felhasználók ebben az adatbázisban böngészhettek. (Nem tudom, ekkor létezett-e már magyarul ilyen értelemben a böngészni kifejezés.)

1997-ben a Clinton admnisztáció egyik államtitkára egy könyvet keresett. Még a szerzőt is megkérdezte, hol tudná megvenni a művet. Az író azt monda, próbálja meg az Interlockot. A politikus megtalálta a könyvet és az Interlock vezetői hamarosan újabb befektetőkkel találkoztak. (Ekkor már két éve használtam a világhálót, bár ekkor még eszembe nem jutott volna, hogy ott könyvet is lehet venni.)



Az Alibris ettől kezdve virágzik.
Ehhez a virágzáshoz mi is hozzájárulunk.
Ülünk Yodával az ágyon, kinn szakad az eső, mi pedig kattintgatunk és várjuk, hogy a postás megjöjjön a könyvekkel.

Ha megjön, Yoda megeszi a postást, én meg olvashatom a könyvet.