
Megváltozott ez a százalékszámítás az utóbbi időben...
FAKE MATH!

Egyszercsak az egyik Alma megnémult.
Nem volt hajlandó megszólalni. Kattintgattunk a hangerő-gombra, nyomogattuk a mute és a hangerő gombot, de a billentyűkattogáson kívül semmit sem hallottunk.
Bedugtunk egy fülhallgatót. Yoda rémülten tüntette el orrát a fenekében. A fülhallgatóból üvöltött a zene.
Egyértelműnek tünt, az Alma beépített hangszórója halt meg. Már el is terveztük, vasárnap megyünk az Alma-boltba megjavíttatni a ketyerét.
Számítógépeknél viszont semmi sem egyértelmű, még a Macintoshnál sem. A legegyszerűbb és legrégibb számítógépes trükkhöz folyamodtunk: kikapcsoltuk a gépet, majd vissza.
Megjött a hang.
Yoda meg békésen aludt tovább.
Többen kérdezték, miért éreztem kudarcnak a kamera távtelepítését.
A dolog egyszerű. Azzal, hogy megcsináltuk a kamerát, meghalt a mikrofon. A dolgok sosem egyszerűek.
Az volt a terv, hogy megcsináljuk a mikrofon távmunkában - én itt ülök Salt Lake Cityben és simogatom a Mestert, közben okosakat mondok, hogymit csináljanak pár ezer kilométerrel arrébb. Aztán egyszercsak láttam, nincs net.
A Time Capsule megint meghülyült. Rutinosan megnyomtam a reset gombot, ettől eddig mindig megjavult.
Most nem.
Újraindítottam a laptopot.
Nem történt semmi.
Elkezdem az iPhonon fórumokat olvasni. A helyes megoldásra hamar rátaláltam: húzzuk ki a Time Capsule-t az áramból. 15 perc múlva dugjuk vissza.
(Arról, hogy a békát a keresztúton az akasztott ember jobb- vagy bal zsebébe kell-e tenni, nem volt szó.)
Szóval, kihúztam a 110-ből. Negyed óra elteltvével visszadugtam.
Minden működött.
Rejtélyes dolog ez az informatika. A béka és a keresztút az legalább recionális magyarázatot kínál.
Zuhanyoztam a szobában. Yoda békésen aludt. Ketten voltunk, amikor érthetően megszólalt egy hang:
- Lost Satellite Reception.
Azt hittem kiugrom a vízsugár alól. Yoda okos, de ő telepátiával kommunikál.
A GPS beszélt. De azt KIKAPCSOLTAM. Mégis megszólalt. Csoda.
Sebaj. Ha beszél, beszél. Ha sokáig csinálja, leírom amit mond és vallást alapítok rá.
El kellett mennem a szállodából az egyetem egy távoli részébe autóval.
Beültem. GPS elő.
Acquiring Satellite Reception.
Néztem a ketyerét. Tíz percet vártam és még mindig a jelet kereste. Persze nem találta.
Felnéztem az égre, de felettem nem volt se gigászi idegen űrhajó, se két méter vastag vasbeton tető. Csak a mérsékelten kék eget láttam. Egy atomháborúról tudtam volna. Mi a hiba?
Az ősi módszerhez folyamodtam. Kikapcs, bekapcs.
Bekapcsoláskor látott mindent. Két perc múlva semmi.
Megint.
Megint.
GPS nélkül sikerült épp hogy időben odaérni a campus egy ismeretlen szegletébe. Büszke voltam magamra.
Amint volt időm, megnéztem, mit lehet csinálni vele. A fórumokon azt írták, hardreset kell neki. Ezt egy olyan kütyün, amin egy gomb van nehéz. Aztán kiderült, hogy kell.
Bekapcs, közben képernyő bal alsó sarkát lenyom.
Már megtettem volna, amikor eszembe jutott még valami: kitöröltem az összes tárolt adatot.
A következő pillanatban megjelentek a műholdak és minden működött.
Azért este megnéztem a térképet indulás előtt. Biztos, ami biztos.
Kezdünk átalakulni Apple-bloggá. Ez viszont most nem a CD és esetleg a Mac-ek hibájából történt.
Reggel egyszercsak láttam, hogy nincs hogy nincs hálózat. Ilyent a MacBook nem szokott csinálni. Próbáltam kapcsolódni, nem sikerült. Megnéztem az iPhone-t, nem kapcsolódott a Fuleshez. Ellenőriztem, van-e bejövő internet. Volt. A DELL tökéletesen működött az USB elosztóról kapott jellel.
Már láttam, megvan az aznapi programom. Windowson edződött agyam rutinosan reagált, újraindítottam a Macbookot és az iPhone-t. Nem látták a hálózatot. Fogtam a modemet, reseteltem és nem törént semmi. Újraindítottam a modemet és a laptopot, ekkor már történt valami: már a DELL se kapott hálóztatot. Ekkor már nem vacakoltam a reset gomb precíz nyomkodásával, kihúztam az áramot és visszadugtam a modembe.
A DELL működött.
Itt volt az idő a fórumolvasásnak. A windowsos fórumokat rengeteg ideig kell bújni, ha valami nagyon elizélődik, mert rengetegféle hiba van és sok-sok megoldást kínálnak rájuk, amik vagy jók, vagy nem. Mac fórumból kevesebb van, kevesebb a probléma és jobban összeszedettek a megoldások.
Az egyik első tanács az volt, ellenőrizzük a kapcsolatot. Hehe, pont arról van szó, hogy nincs kapcsolat. Azért ellenőriztem, nem találunk semmilyen Apple alkalmazást, mondta a gép. Ekkor megállt bennem az ütő: lassan egy éve nem régi routert használjuk és nem a modem csinálja az internetet, hanem a Time Capsule. Resetelhettem volna napestig, nem onnan jön a drótnélkülihez a jel.
Megnéztem az időkapszulát. Sárgán villogott. Lenyomtam rajta a reset gombot. Zölden világított. Van internet. Füles megint él!
Én meg egy nagy hülye vagyok.
CD-t kellett írni. Az eddig írt (mondjuk hagyományos) CD-kkel semmi gond nem volt, most azonban előkerült egy elfekvő SONY CD.
Alma szépen beszippantotta, én kiválasztottam a felirandó filekat (elmúlt heti munkám), elneveztem a CD-t Voices in my headre, aztán elkezdtem írni. Az Alma írt, írt, de hát tudjuk, drámát Shakespeare, vírust a NOD32 írt rendesen. CD-ről eddig nem volt szó. Alma írt, írt, aztán szólt, hogy a CD elhunyt.
De annyira, hogy az EJECT gomb nem is működött. Valahogy sikerült kirimánkodni a CD. Ekkor pillanatnyi elmezavarunkban kipróbáltuk a másik Almán, olvasható-e.
Nem volt olvasható. Nem volt látható és nem volt kiszedhető.
Ilyenkor egy alma-felhasználó több dolgot tehet: hóesésben háromszor körbeugrálhatja a gépet, miközben egy iPodot lóbál. Hasonló, ám jóval eredményesebb és drasztikusabb módszer a gép újraindítása úgy, hogy közben végig lenyomva tartom az egeret. Egy fokkal civilizáltabb megoldás, ha megnyitunk egy terminálablakot és beírjuk a bűvös varázsszót: drutil tray eject.
Ha keményebben kell fellépni a beragadt CD ellen, akkor újra kell indítani a gépet, mégpedig úgy, hogy közben lenyomva tartjuk a Comman-Option-O-F gombokat (a jövő emberének ideális esetben hat-hat ujja lesz). Ekkor beírjuk: eject CD, majd Mac boot utasítást. (Közben ne felejtsünk el kecskét áldozni!)
Szelídebb módszer az újraindítás úgy, hogy lenyomva tartjuk az OPTION gombot, amíg reumás nem lesz az ujjunk. Ekkor újraindítás után a CD-kilökő gomb ismét kellene működjön.
Ha esetleg mégsem, további egyszerű megoldás az APLICTATIONS > UTILITES > DISC UTILITIES megnyitása, majd a képernyőn megjelenő EJECT gomb lenyomása. Én ezt a módszert próbáltam, az Alma azonnal meglátta a CD-t, megmondta, mi van rajta és felajánlotta, hogy örökre elntüntet róla minden szemetet. Elutasítottam az ajánlatot és manuálisan örökre eltüntettem a CD-t a szemetesben.
Jórpárszor írtam már az iPhone-ról, de most, több, mint egy év használat után felfedeztem még két negatívumot.
Általában jó dolgokat írok kedvenc kütyümről, de elmeséltem azt is, milyen, amikor rakoncátlankodik. Blogbejegyzést is pötyögtem már rajta.
Most tehát leírom két érdekes hibáját.
Szerintem mind a kettő nagyon aranyos és valahol szeretnivaló.
A zseniális érintőképernyónek van egy óriási hátránya: nem lehet rajta vakon tárcsázni.
A fülemmel meg - ez a másik "gond" telefonálás közben gyakran hozzáérek a virtuális gombokhoz és így csipogtatom őket. Tudom, túlmozgásos a fülem. Pedig nem is vagyok tünde.
Azért nagyon szeretem.
link
Átfázva másztunk le a hegyről. Yodával uzsonnáztunk az autóban, aztán meg akartam nézni a leveleimet.
iPhone bekapcsol.
Semmi.
iPhone megint bekapcsol.
Semmi.
Hm.
Bekapcsol.
Se kép, se hang.
Nem merülhetett le, reggel húztam ki a konnektorból.
Más telefonjaimból ilyenkor kikaptam az akkut, vártam egy kicsit, visszatettem az akkut és minden ismét működött. Az iPhoneból azonban maximum Cupertinóban szedik ki az akkut.
Nem volt más választásom, hazamentem és megnéztem, mit mondanak a nálam sokkal okosabb guruk.
A nálam sokkal okosabb guruk a tutit mondták meg. Kell csinálni egy hardresetet, majd pár másodpercen belül még egy hardresetet. Azaz egyszerre le kell nyomni tíz másodpercre az iPhone két gombját (gyakorlatolag az összes rendelkezésre álló gombot), aztán kész.
Tényleg, Csináltam két hardresetet, és működött. Igaz, az emileket már megnéztem a laptopról.
Az iPhone egyszercsak nem volt hajlandó kapcsolódni a nethez. A WiFi működött, a telefon működött. Az AT&T mobilinternetjéhez viszont nem. Nem lehetett levelezni, térképet nézegetni és újságot olvasni. Az EDGE (Enhanced Data rates for GSM Evolution) döglött volt.
Elkezdtem fórumokat olvasni. A Windows felhasználói szinte minden Redmontban ignorált problémát megoldottak. Az iPhonon azonban OS fut. A userek ezt kevésbé buherálják - talán azért, mert az esetek legnagyobb részében működik magától.
Különféle tanácsokat olvastam. A legegyszerűbb az volt, hogy cseréltessük ki a készüléket. Valóban, ez az ötlet nagyon praktikusnak tünt. Mások azt mondták, törölni kell a böngésző, a Safari cache-ét, Egyéb felhasználók arra esküdtek, hogy a drótnélküli hálózat beállításait kell törölni. A Windowson nevelkedett felhasználók azt javasolták, hogy kapcsoljuk ki a készüléket, kapcsoljuk vissza, aztán meglátjuk.
Természetesen, egyik megoldás sem működött.
A következő fórumozó arról beszélt, hogy minden cache-t törölni kell, át kell kapcsolni a telefont repülőgépes üzemmódba, majd fél órára ki kell kapcsolni. Nem tetszett ez a magyarázat, főleg, mert kimaradt belőle, hogy mindezt teliholdnál kell csinálni egy temetőben, egy akasztott ember sírja mellett állva.
Azért megpróbáltam.
Működött.
Pedig délelőtt volt és a temetőbe sem mentem ki.
Olvasom az Indexet. (Tényleg rossz szokás, na.)
http://index.hu/tech/biztonsag/zom130508/
A cikk arról szól, hogy az amerikai légierő egy tisztje zombihálózatot hozna létre, amivel meg lehetne támadni az ország informatikai rendszerét fenyegető hálózatokat. (Nagyjából.)
http://www.armedforcesjournal.com/2008/05/3375884
Ebbe nem szólok bele. Lehet, épp egy új fegyvernem születik. Viszont ami meglepett, hogy az index azt hiszem, előléptette a Williamsont.
Mert a fickó az eredeti cikk szerint colonel, azaz ezredes. Mint csirkék legendás ellenfele, Sanders.
Mi a rangja az indexen? Tábornok.
Kérem az indexet, engem is léptessenek elő.
Ezredesség is megteszi.
Meglehetősen nehézkesen indultunk el Tropic fele. Már majdnem sikerült csomagolni, amikor Alma megpróbált letölteni magának pár update-et és ettől meghalt. Ki lehetett kapcsolni, be lehetett kapcsolni, de csak mosolygott a képernyőn az a nagy Alma, de nem történt semmi.
Microsoftos tapasztalataim alapján kiszedtem az akkut - semmi. Megpróbálkoztam a cache törlésével, semmi. Aztán elindítottam a gépet az installáló CD segítségével. Elindult. Lefuttattam egy hardver-ellenőrzést. Minden jól működött.
A különféle frissítések akadhattak össze.
Kiderült, hogy a közeli Macintosh-boltban ingyen megnézik, mi van a rohadó almákkal. Kértünk online időpontot és mentünk.
Egy fali táblán látszottak a nevek és az időpontok, volt, aki ősrégi Dell laptopra telepített OSX-et hozott, más iPhone-nal jött, megint más egy egész asztali számítógéppel jött. A guruk elmélyülten próbáltak életet lehellni a különféle kütyükbe.
A mi Almánkat egy USB-meghajtóról indították el, letöltettek vele újra minden frissítést és ekkor ismét működött a gép. Indulhattunk!