

























Magnában a Fő utcában parkoltunk le. Az utca szinte üres volt, csakúgy, mint az elhagyott, vagy félig elhagyott boltok.
A városka teljesen reményvesztett volt. Látszott, aki itt él, véletlenül se megy a főutca közelébe, hagyak nem a kocsmákat keresi fel. A megmaradt boltok régiséget és élelmiszert árultak vagy csak elhagyottan árválkodtak, mint az egykori elegáns J. C. Penny.
J. C. Penny itt bezárt, az épületből múzeum lett, de igazából már a múzeum is bezért.
A hispán élelmiszerbolt megáldotta a pultokra kitett ételt, talán mert ők megnézték a termékeken a szavatossági időt. A közértből még áltutalásokat is le lehetett bonyolítani egész Dél-Amerikába.
Tőkeinjekcióra az egész belvárosnak szüksége lenne. A kocsmákba jártak a helybeliek, egy magánklubba pedig motorosok jöttek szép számmal. Klasszikus motoros fazonok voltak, olyanok, mint akiket a filmekben lehet látni. Bőrdzsekit hordtak és övig ért a szakálluk. Motorjaik katonás rendben parkoltak a kocsme előtt.
A jobb napokat látott helyi újság parkolójában aztán láttunk egy jó pár évtizedes falfestményt. Az mutatta meg igazán, milyen forgalmas kisváros volt ez valamikor.

Egyszer már átautóztunk Magnán, de most visszamentünk, hogy jobban körülnézzünk.
Magna érdekes hely. Még Eurékánál is borzalmasabb és érdesebb. Egyfelől nem a fészkes fenében van, nem az emberi civilizáció utolsó bástyája - azaz első porfészke, hanem Salt Lake City elővárosa, alig 15 km-re a központtól. Másfelől sokkal izgalmasabb a fekvése.
Magnát egyik oldalról a világ legnagyobb külszini fejtése határolja. Másik irányból a világ legnagyobb külszini fejtésének meddőhányója veszi körül. A városkába vezető út melletti sineken több kilométer hosszan parkoltak a kénsavval töltött tartályvagonok. A városka főutcája felett pedig várkastélyként trónol egy bányaüzem.

Magna nem egy elegáns villanegyed.
A várost a mormonok alapították a 19. század közepén. Optimisták voltak és a sivatag közepén lévő kis telepet Pleasant Greennek nevezték el.
A századforduló megnyitották a bányát és a falut átnevezték Magnára.
Találóbb név volt. A bányászváros virágzott. Idővel pedig Salt Lake City bolygóvárosa lett. A környező lakóparkokba (értsd: lakó van, de park nincs) alsó-középosztálybeli családok költöztek. A South Parkot idéző település nem népszerű, de olcsó.
Az itt élők érzik, valami nem kóser városukkal. Dolgozni, tanulni, vásárolni mind Salt Lake Citybe járnak. Emiatt a főutca olyan, mintha egy kísértetváros lenne. A boltok bezártak, összedőltek.

A kilencvenes években megpróbálták feltámasztani helyi kereskedelmet, pár épületre emléktáblát tettek ki, kipofozták a hetvenes évekbeli boltokat, amik aztán jórészt csődbementek.

De a bánya maradt.