Mivel Yoda kopogós cipői egyértelmű kudarcnak bizonyultak, a Nagy Sós-tó pedig kimeríthetetlen készletekkel látja el a háztulajdonosokat és útkezelőket, új megoldást kellett keresnünk.
Az állatboltban láttunk egy csodás kis cipőt. Ahogy a csodás kis cipőkkel lenni szokott, iszonyú drága volt. Keresgélni kezdtünk a neten, mert nem akartuk elhinni, hogy két pár jó cipő áráért lehessen felcipőzni a Mestert.
Igaz, négy darab kutyacipő annyi, mint négy darab embercipő. Szóval, a dolog rendbenlevőnek is tűnhet. Hosszas böngészés után sikerült majdnem féláron megvenni a cipőket. A postás pár napon belül be is kopogott. Yoda tudta, a postás veszélyes ellenfél, táskája is van, ráadásul jobbkormányos kisautóval jár, tehát teljes fegyverzettel támadott.
A csomag átadását így sem sikerült megakadályoznia, hamarosan a lábán is volt a valódi Muttluks zokni.
Mukluks volt az inuitok fókabőr csizmája. Yoda lábbelije szerencsére nem fókából készült, hanem fekete bőrből, sárga műanyagból, szövetből és fehér macskaszemekből.
A Muttluks kutyacipőket egy torontói hölgy találta ki, akinek tele lett a hócipője azzal, hogy kutyái sómarta lábait kezelje. 1993-ban csinált rájuk pár spéci cipőt, kitalált egy jó szójátékot és az üzlet beindult.
A cipők részben gumírozott részük révén tapadnak a lábra. Mivel ez kutyáknál (még a Mesternél is) sokszor lecsúszik, egy tépőzáras, bútatós pánt is segít a cipőnek fennmaradni.
Nem is esik le, ha jól tesszük fel.
Yoda fut, 41 centis hóban caplat, ugrál, átgázol a sóspocsolyán, a cipő a lábán marad. Egy baj van csak, gyűlöli felvenni őket, de legalább el tud menni sétálni és nem marja szét a lábát a só.
Ha pedig egyszer már rajta van a lábán, akkor minden tökéletes, onnantól nem zavarják a Mestert a szaladgálásban.
Yoda kis piros zoknijai elkoptak. Újakat kellett venni, mielőtt a só megeszi a tappancsait. Yoda lelkesen ült be az autóba.
A boltban is boldog volt, a cipőprobálást már kevésbé szerette. Találtunk egy pár (nagypár) cipőt. Felpróbáltuk. Yoda a lehetőségekhez képest vidáman trappolt fel alá.
Megkérdeztük, mennyi a tappancs.
26 dollár.
Elhűltünk.
Megvettük.
Este belebújtattuk az állatot.
A kemény tappancsok ütemesen kopogtak az aszfalton. Ekkor kiderült, mennyire értelmes Yoda. Egy macska, ha diót kötnek a lábára, a vlágból ki tud szaladni. Yoda lemondóan csak sétált, miközben Fred Astaire-t megszégyenítő dallamokat szteppelt a járdára.
Lábacskáiról néha leestek a fekete cipellők, de ő csak ment, mi meg csak szedtük össze a cipőket és húztuk fel őket megint.
Költöttünk már el jobban is pénzt. Hamarosan új cipőt kell venni. Láttunk is egyet, ami nagyon jól néz ki és talán nem esik le a kutya lábáról. Csupa jót írnak róla.
Az árát nem merem leírni.
Yoda nem szereti a sót. Ez Salt Lake Cityben különösen nagy gond. Igazából Yoda a sót ételben szereti, imádja a gyorsbüféket, a hamburgert és megvész a sültkrumpliért, de a városi aszfaltra szórt sótól lesántul.
Az emberiség kitalálta megoldást, ami a kutyazokni. A kutyazokninak kis gumi talpa van, tépőzárral lehet rögzíteni az állat lábára és négylábú barátunk ismét szaladhat. Mi is vettünk egy kutyapár (4 darab) zoknit az ebnek. Gyönyörű, vízhatlan darabok, fényvisszaverő sávval, amitől az autós hirtelen négy kerengő fényes pontot lát, mielőtt rémülten nekimegy egy fának.
Az elv remek. Bárkinek megér 16 dollárt az, hogy hű kutyája szabadon futhasson a fülig érő hóban (sóban).
Meg is vettük a zoknit és nekiláttunk felszerelni Yoda teleszkópos póklábaira. A kutya elképesztő türelemmel tűrte a tortúrát. Nem ment világgá, nem harapott, nem morgott, hagyta magát. Ennek ellenére a zokni valahogy nem maradt a lábán. Jobbik esetben spontán a járda közepén maradt, rosszabb esetben komoly régészeti mutatvány volt kiásni fél méter hóból.
Ráadásul a zokni felszerelése darabonként 3-6 percet vett igénybe. Yodának négy (4) lába van (mert kutya), azaz felövezése rossz esetben fél órát is eltarthatott, ami akkor, amikor az embernek (állatnak) pisilnie kell, sok idő.
Elementünk hát megint az állatboltba (Petsmart) és körülnéztünk zoknifronton. Volt minden, ami nem volt rá jó. Akadt 45 dolláros zokni is, de végül egy 16 dolláros rózsaszín csoda mellett döntöttünk. A csoda felment Yoda lábára, majd misztikus körülmények között lerepült róla. Nem hagytuk magunkat és mi is varázsolni kezdtünk: először ragasztószalaggal rögzítettük a zoknit, de ez nem segített. Végül fonállal sikerült hozzákötni Yoda lábához a zoknit. Ez sem volt az igazi: lábanként 2-5 perc, ráaásul a fonal bármikor leeshetett. Pár alkalom után pedig az egyik zokni elkezdte megadni magát az enyészetnek. Három séta után. 1.25 / séta / zokni - nem túl jó ár.
Már azon morfondíroztunk, hogy veszünk bőrt, aztán szépen varrunk zoknit a kutyára, amikor egy másik kutyaboltban (ahol madárpókot is kapni) megláttunk pár zoknit 3 dollárért. Az első készletet háromlábú kutyákra tervezték: eggyel kevesebb zokni volt benne. Ezt a csomagot minden lelkiismeretfurdalás nélkül széttéptem és felpróbáltuk a kutyára. Jónak tűnt.
A négylábú kutyára tervezett verzióból azonnal vettünk 3 készlet piros zoknit. Az összesen 12 darab. Reméljük, sokáig kitartanak: 3-4 perc alatt felkerülnek mind a két pár lábra, fenn maradnak és a kutya még futni is tud bennük. De még milyen vidáman!
Az állatboltban a Mikulásnál is jobban meglepett minket egy kutya. Nagykutya volt. Nekem a mellemig ért. Jó-jó, a táplálék minősége javul, az emberiség nő, de hogy a kutyák is? Meg a macskák is. Pedig biztos erről van szó: pár évtized bőség és béke után az emberek elkezdtek nőni. Idővel a kínaiak is nagyobbak lesznek és még nehezebben fognak elférni.
Itt a macskákon látni ezt igazán, ezek olyan macskák, hogy közepes kutyákat is gond nélkül ehetnének. Igaz, az átlagos méretű egerek meg túl kicsik nekik.
Amikor kimentünk, bucsúpillantást vetettünk a mellettünk álló kamionra. A tűzpiros járművet egy törékeny lány vezette, akinek szupermini palotapincsije volt. Se a sofőr, se az állat nem illett a kamionhoz. Persz az ettől még jobban tetszett.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
