Utahi ideiglenes tenger

 

Már láttuk egyszer, hogy milyen, amikor a Bonneville Salt Flats egy tengerré alakul. Most egész más szögből, más helyről láttuk ugyanezt.

Nagyon nehéz volt elhinni, hogy ez a "tenger" mindössze 3-5 centi mély.

A mélyebb pontjain, mert máshol ennél is sekélyebb.

Helyenként meg már csak vendégmarasztalóan sós-sáros.

Nem igazán értettem, hogy mi motivált egyeseket abban, hogy erre rámenjenek autóval, de az biztos volt, hogy láttunk olyant, aki véglegesen elakadt és vontató húzta ki.

Nem. Nem fotóztuk le, ahogy húsz méter hosszú kábelellel csörlőzték ki a járgányt. Ennyire nem vagyok gonosz.

A sót látni pont elég volt ahhoz, hogy megborzongjunk: A futóRibizli itt fog futni.

Yoda a sóban

Very Salted City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Salt Lake City városa kimeríthetetlen sótartalékokkal rendelkezik - bár köztisztaságiak mindent elkövetnek, hogy a végére érjenek.

Egy séta után a cipőm úgy nézett ki, mintha bokáig sóban jártam volna. Talán ez is volt az igazság.



Yoda ebben a sós időben a szokásosnál is különlegesebb bánásmódot igényel. Amikor kimegyünk az utcára, először ki kell csalogatni a Mestert az asztal alól. (Nemrég felfedezte, hogy van egy fél kutyányi hely az ágy alatt, most először ott bújik el. Ha sikerül kicsalogatni, akkor megy csak az asztal alá.)

Ha kicsalogattuk, akkor először megkapja a kabátot. Aztán a cipőket. Aztán végre mehetünk, vár minket a hó és a só.



A hazatérés is problémás.

Először le kell venni a cipőket.
Aztán a kabátot.
Aztán meg kell mosni a tappancsokat. Yoda ilyankor kinyújtja teleszkópos póklábait és kitámassza magát. Úgy kell forgatni a Mestert, mint egy bűvöskockát, hogy tappancsa a vízsugár alá érjen.

Mindenütt hosszú lábak vannak, csak a csap alatt nincs semmi. Aztán csak sikerül minden lábat víz alá dugni.

Tappancs a víz alatt - a víz mindenütt.

A lábmosás után következik a szárítás. Yoda ilyenkor eltünteti a lábait, egyet se találni. Valahova behúzza őket. A lábak mindaddig rejtve maradnak, amíg elő nem kerül a lábápolókrém. Ha előkerül a krém, a lábak még jobban eltűnnek.

Egészen a krémezés végéig. Amint vége a kenegetésnek, a lábak előpattannak, csakúgy, mint egy hosszú, rózsaszín nyelv, ami olyan lelkesen tünteti el a krémet, mintha kolbászfagylaltból lenne. Le kell fogni a Mestert, hogy legalább egy kis krém felszívódhasson.

Yoda nem szereti a sós utcákat.

Mi sem.

A hó viszont az más.

Yoda új cipője

Yoda with her new socks
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel Yoda kopogós cipői egyértelmű kudarcnak bizonyultak, a Nagy Sós-tó pedig kimeríthetetlen készletekkel látja el a háztulajdonosokat és útkezelőket, új megoldást kellett keresnünk.

Az állatboltban láttunk egy csodás kis cipőt. Ahogy a csodás kis cipőkkel lenni szokott, iszonyú drága volt. Keresgélni kezdtünk a neten, mert nem akartuk elhinni, hogy két pár jó cipő áráért lehessen felcipőzni a Mestert.

Igaz, négy darab kutyacipő annyi, mint négy darab embercipő. Szóval, a dolog rendbenlevőnek is tűnhet. Hosszas böngészés után sikerült majdnem féláron megvenni a cipőket. A postás pár napon belül be is kopogott. Yoda tudta, a postás veszélyes ellenfél, táskája is van, ráadásul jobbkormányos kisautóval jár, tehát teljes fegyverzettel támadott.
A csomag átadását így sem sikerült megakadályoznia, hamarosan a lábán is volt a valódi Muttluks zokni.

Mukluks volt az inuitok fókabőr csizmája. Yoda lábbelije szerencsére nem fókából készült, hanem fekete bőrből, sárga műanyagból, szövetből és fehér macskaszemekből.

A Muttluks kutyacipőket egy torontói hölgy találta ki, akinek tele lett a hócipője azzal, hogy kutyái sómarta lábait kezelje. 1993-ban csinált rájuk pár spéci cipőt, kitalált egy jó szójátékot és az üzlet beindult.

A cipők részben gumírozott részük révén tapadnak a lábra. Mivel ez kutyáknál (még a Mesternél is) sokszor lecsúszik, egy tépőzáras, bútatós pánt is segít a cipőnek fennmaradni.
Nem is esik le, ha jól tesszük fel.

Yoda fut, 41 centis hóban caplat, ugrál, átgázol a sóspocsolyán, a cipő a lábán marad. Egy baj van csak, gyűlöli felvenni őket, de legalább el tud menni sétálni és nem marja szét a lábát a só.
Ha pedig egyszer már rajta van a lábán, akkor minden tökéletes, onnantól nem zavarják a Mestert a szaladgálásban.

Téliesítjük Yodát

Prepared for winter
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjött a tél. Fenn a hegyen már szinte hónapok óta lehet síelni, itt lenn a városban azonban csak egyszer havazott egy kicsit. Hát, ennek vége. Napok óta szakad a hó.

Szerencsére egy része szublimál, de azért így is emberes mennyiség gyűlt össze mindenütt. A sok hó ellen sóval küzdenek. Só meg van bőven.



Yoda, akire a hidegebb estéken az atomkabátot adjuk rá, nem szereti a sót, érzékeny kis tappancsait marja a NaCl. Kénytelenek voltunk a kevésbé rossz megoldáshoz, a kutyazoknihoz fordulni.

Séta előtt a Mester meglátja a zoknit. Finom, oldalazó mozgással, észrevétlenül halad menedéke felé, majd az utolsó pillanatban gyors sprinttel tűnik el az asztal alatt. És pislog kifele.

Ha sikerül rábeszélni arra, hagyja el a biztonságot nyújtó demilitarizált övezetet, felszereljük rá a zoknit, a kabátot, a pórázt, majd megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy menjünk ki a hóesésbe. Ez szinte lehetetlen feladat, ölbe kell kapni a Mestert és eltávolodni vele a kijárattól. Meg a másik kijárattól.

Sokkal jobb felmenni ilyenkor a hegyekbe, ott szabadon lehet futkározni, csak ez a rendszeres egészségügyi őrjáratok alkalmával kivitelezhetetlen.

Sóban sült krumpli

Salted potatoes
Originally uploaded by ribizlifozelek

Igazából ez így ebben a formában nem igaz. A krumpli nem teljesen sóban sült, de nem vágok a krumpli elejébe.
Sűrősen szerettem volna valami finomat csinálni. Az volt a gond, hogy nem nagyon volt időm: repjegyet kellett keresni, szendvicset csinálni, csomagolni. Valami olyant szerettem volna, amit nem csinálunk minden nap, de látváyos és ehető.
Végül fogtam a krumplit, alaposan lemostam a héját, egy fogkefével alaposan letisztogattam, majd egy villával lyukakat fúrtam bele. Meglocsoltam olivaolajjal és vastagon megsóztam, majd 350 F-ra, egy órára sütőbe tettem. Bazsalikomos csirkével és egy kis tejföllel tálaltam.
Pont elkészültem időre.

Kutyazokni 3

Yoda's red socks
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda nem szereti a sót. Ez Salt Lake Cityben különösen nagy gond. Igazából Yoda a sót ételben szereti, imádja a gyorsbüféket, a hamburgert és megvész a sültkrumpliért, de a városi aszfaltra szórt sótól lesántul.
Az emberiség kitalálta megoldást, ami a kutyazokni. A kutyazokninak kis gumi talpa van, tépőzárral lehet rögzíteni az állat lábára és négylábú barátunk ismét szaladhat. Mi is vettünk egy kutyapár (4 darab) zoknit az ebnek. Gyönyörű, vízhatlan darabok, fényvisszaverő sávval, amitől az autós hirtelen négy kerengő fényes pontot lát, mielőtt rémülten nekimegy egy fának.
Az elv remek. Bárkinek megér 16 dollárt az, hogy hű kutyája szabadon futhasson a fülig érő hóban (sóban).
Meg is vettük a zoknit és nekiláttunk felszerelni Yoda teleszkópos póklábaira. A kutya elképesztő türelemmel tűrte a tortúrát. Nem ment világgá, nem harapott, nem morgott, hagyta magát. Ennek ellenére a zokni valahogy nem maradt a lábán. Jobbik esetben spontán a járda közepén maradt, rosszabb esetben komoly régészeti mutatvány volt kiásni fél méter hóból.
Ráadásul a zokni felszerelése darabonként 3-6 percet vett igénybe. Yodának négy (4) lába van (mert kutya), azaz felövezése rossz esetben fél órát is eltarthatott, ami akkor, amikor az embernek (állatnak) pisilnie kell, sok idő.
Elementünk hát megint az állatboltba (Petsmart) és körülnéztünk zoknifronton. Volt minden, ami nem volt rá jó. Akadt 45 dolláros zokni is, de végül egy 16 dolláros rózsaszín csoda mellett döntöttünk. A csoda felment Yoda lábára, majd misztikus körülmények között lerepült róla. Nem hagytuk magunkat és mi is varázsolni kezdtünk: először ragasztószalaggal rögzítettük a zoknit, de ez nem segített. Végül fonállal sikerült hozzákötni Yoda lábához a zoknit. Ez sem volt az igazi: lábanként 2-5 perc, ráaásul a fonal bármikor leeshetett. Pár alkalom után pedig az egyik zokni elkezdte megadni magát az enyészetnek. Három séta után. 1.25 / séta / zokni - nem túl jó ár.
Már azon morfondíroztunk, hogy veszünk bőrt, aztán szépen varrunk zoknit a kutyára, amikor egy másik kutyaboltban (ahol madárpókot is kapni) megláttunk pár zoknit 3 dollárért. Az első készletet háromlábú kutyákra tervezték: eggyel kevesebb zokni volt benne. Ezt a csomagot minden lelkiismeretfurdalás nélkül széttéptem és felpróbáltuk a kutyára. Jónak tűnt.
A négylábú kutyára tervezett verzióból azonnal vettünk 3 készlet piros zoknit. Az összesen 12 darab. Reméljük, sokáig kitartanak: 3-4 perc alatt felkerülnek mind a két pár lábra, fenn maradnak és a kutya még futni is tud bennük. De még milyen vidáman!