Egészségügyi-reform tervezet

Somport
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egészségügyi-reform tervezet

Megint eszembe jutott a szemészet. Az, hogy egy nővér ismeretlenül, kérés nélkül segített a liftben. Hogy személyesen foglalkoztak velem. Hogy pontosan, precízen működött minden.
Igazából megint eszembe jutott, mennyire átértelmezett kapitalizmus valósul(t) meg Magyarországon. Persze, ha létezhetett ázsia típusú feudalizmus, kelet-európai feudalizmus és angol feudalizmus, kapitalizmusból is több lehet. A klasszikus amerikai kapitalizmus, az ázsiai kapitalizmus és a k-európai kapitalizmus. Ez utóbbi megint egy öszvér (remélem, nem is szaporodik tovább): a kapitalizmus legrosszabb vonásait egyesíti a szocializmus örök(ökör)ségével.
“Reform” és “racionalizálás” alatt annyit értünk, hogy mindenkit ki kell rugni, akit lehet, +14%. Vagy 24. Esetleg 42.
A dolog valószínűleg tovább működik, csak célját veszíti el. Egy k-európai racionalizátor azonnal átalakítani a Moran Eye Centert is, ahol megvizsgálták a szememet. A Moran következőképpen működött: a mélygarázsban levő ingyenes parkolónál egy joviális, szakállas fickó köszönt. Neki annyi dolga volt, hogy megkérdezze, rendelésre jöttünk-e. A földszinten ült egy ember lenn a recepción, aki általános kérdésekben segített. (Pl “Dr. House a 10-en rendel.”) A szemészet két emeletén összesen hat szemész rendelt aznap. Minden emeleten volt két-két betegirányító ablak, itt nézték meg a biztosítási kártyát és intézték az adminisztratív papírmunkát (nyilatkozat aláírása, hogy beleegyezem a vizsgálatokba, a kórház nyilatkozata, hogy adataimat senkinek se adják ki, még rendőrségnek se és itt írtam alá azt is, hogy kifizetem a vizsgálatból azt, amit a biztosító nem térít). Innen továbbküldtek a rendelő részlegbe. Itt az összes dokira egy ablak jutott. Itt kaptam egy kitöltendő kérdőívet magamról (allergiák, betegségek, operációk), egy másikat meg az őseimről (kinek mi baja volt). A papírt a váróban töltöttem ki: az épületnek üvegfala volt, gyönyörű volt a kilátás. Elterpeszkedtem egy kényelmes fotelben, az ablakban kapott írótáblán és tollal kitöltöttem a papírt. Megnézegettem a 19. századi festményeket a falon, hallgattam a nyugtató zenét és rápillantottam a lapos monitorra. A lapos monitoron egy nyugtató természetfilm ment, egy fickó úszkált egy gigászi akváriumban.
Később jött egy újabb nővér, ő volt az én orvosom nővére, ő csak velem foglalkozott. Az egyszerű dolgokat a nővér (gyakorló orvos) csinálta, a doki maga csak a vizsgálat végén jelent meg, bemutatkozott, pár percet beszélgetett és leellenőrize, amit a másik csinált. Előttem receptet nem írt, nem adminisztrált.
Minden olajozottan működött. Mindenkinek megvolt a maga jól elhatárolt feladata. Csak adogattak kézről kézre.
A rendszert otthon a következőképpen szerveznék át:
A parkolót fizetőssé tennék és bérbe adnák egy kft-nek. A kft kirúgná a joviális szakállas fickót és felvenne a helyébe egy kopasz böszme állatot, akinek van őrzővédő végzettsége. A földszintre két betegirányítót tennének, de nekik kéne végezni az összes TB-adminisztrációt. Így leépíthetenék az emeleti 2x2 irányítót. A kórházi nyilatkozatokat és tájékoztatókat meg kell szüntetni. A vonatkozó információkat a váróban akasztanák ki az olajfestmények helyére. (A festményeket eladnák, kedvezményes áron az átszervezést lebonyolítókat támogató politikai pártok prominensei vásárolhatnák meg őket. A közvagyon elherdálása ilyen drága holmik nyilvános helyen történő bemutatása.) A maradék helyre zománcozott “Dohányozni TILOS” és “CSENDET kérünk” táblákat valamint a lábgombák veszélyeit taglaló plakátokat akasztanának. A plazmatévé maradna, de kenőcs- és tamponreklámok váltanák fel a hasznot nem termelő búvárt. A nyugtató zenét (Mozart) lecserélnék végtelenített nyugtató szintetizátoros zenére, a klasszikus CD-ket és CD-lejátszót értékesítenék. A befolyó összegből a nemi betegségeket bemutató óriásplakátokat helyeznének a lift egész falat beborító tükrei helyére.)
A kórtörténet és a család kórtörténetét szóban vennék fel. Mivel a papír drága, az orvosok nem jegyzetelhetnének. Így újabb 2x2 állást lehetne megszüntetni. A felszabaduló szobában helyeznék el a korszerű betegirányító rendszer számítógépét: minden beteg egy sorszámot kap a földszinten és amikor ez a szám felvillan egy külön monitoron (CRT), akkor kell a megfelelő vizsgálóba mennie. Mivel a rendszert egy bennfentes ember tervezné és üzemelné be, illetve a betegek folyton eltévednének a három vizsgálóban, inkább a nővérek szólítanák őket.
A vizsgálatokat az orvos végzi, ő írja a recepteket. A nővér fő feladata a receptek lepecsételése, illetve az adatok bevitele a számítógépes valamint a kartotékrendszerbe. Ily módon hét felesleges állást lehet megszüntetni. A várakozási idő valamelyest nő (öt-tíz percről három-négy órára, magánrendelő esetében kettő-háromra), ez, a megugró parkolási bevételek révén további nyereséget termelhet.
Nem is értem, ilyen humánerőforrás-pazarló módon ezek az amerikaiak hogy tarthatnak ott, ahol.

Yoda múzeumban

Helmet
Originally uploaded by ribizlifozelek

Végre sikerült eljutni Fort Douglasban a katonai múzeumba. Nem vártam sokat, így kellemesen meglepett a kiállítás. Először az lepett meg, hogy beengedték a vadállatot. Biztos ami biztos alapon Yodát ölbevettem, nehogy katonai tiszteletadással jelöljön meg egy ágyut.
A fickó, aki a múzeumot őrizte, örült a társaságnak. Végre valaki megnézte a rengeteg kiállított kitüntetést, relikviát. Igazából nem az 1800-as évek végéről származó lovassági sisakok voltak érdekesek, hanem az Utah történeti kiállítás. A különféle csatahajók reprodukált termei nem voltak annyira sikeresek. Nekem az iraki háborúról szóló fal se tetszett nagyon. A sok morcos mormon vezér viszont izgalmas volt. Yodát is felizgatta a dolog, így inkább kimentünk a múzeumkertbe.

Szemésznél

Fort Douglas
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel a szemüvegeim közeledtek a végső elhasználódáshoz és amúgy is ideje volt egy kontrollvizsgálatnak, kipróbáltam az amerikai egészségügyet.
Először szemészt kellett választani. Volt egy csomó, de úgy gondoltuk, a legegyszerűbb a híres egyetemi klinikát, a Morant választani. Itt két hét múlvára volt időpont reggel fél kilencre. Megmondták az orvos nevét, amit azonnal el is felejtettem. A magyar egészségügyhöz szokott lelkem ekkor kezdett szembesülni a csodákkal: először jött egy levél, amiben elmondták, mit kell tennem. Leírták, hogy lehet odajutni, merre parkolni és hol a tolószék, ha kellene. Pár nappal az időpont előtt jött egy újabb levél az orvos nevével, az időponttal és telefonszámmal, ha le akarnám mondani a vizsgálatot. Nem akartam.
A vizsgálat napján reggel szakadt a hó. Nagy nehezen felvergődtünk autóval a klinikára, leparkoltunk a mélygarázsban a betegparkolóban. A bejáratnál az őr megkérdezte, van-e időpont. Volt, bemehettünk.
Yoda elindult a nyelvésztanszékre, én meg szépen felmentem lifttel a fogadóterembe. A földszinten volt egy irányítóember, mival azonban a levélben pontos instrukciók voltak, hova és merre, őt kihagytam. A következő liftben egy nővérrel együtt utaztam, aki egyből megkérdezte, melyik dokihoz megyek. Megmondtam. Ő pedig tudatta, hanyadik emeleten van az én dokim.
Aznap hat szemész rendelt, három a harmadikon, három a negyediken. A harmadikon nyitva volt két betegirányító ablak, a negyediken, ahova igyekeztem, másik kettő. Odamentem az egyikhez. Ellenőrizték az adataimat, név, telefonszám, stb és összevetették őket a biztosítási kártyához kapcsolódó számítógépes adatokkal. Röviden jópofiztunk közben, az adminisztrátor elmondta, a folyósó végén lesz egy ablak, oda menjek. Odamentem: itt már a szememmel foglalkoztak. Ki kellett tölteni egy kérdőívet családom kortörténetével, saját fontosabb orvosi adataimmal. Miután kitöltöttem, leültem és hallgattam az andalító zenét. Szerintem az ilyem muzsikáktól lesz a békés polgárból tömeggyilkos, aki aztán egy puskával kiírt egy fél falut.
Egyedül üldögéltem a folyosón, nézegettem a 19. sz-i olajfestményeket a falom, amikor jött egy nővér hozzám, hogy a doktor úr telefonált, pár percet késik, mert elakadt a hóban.
Valahol örültem neki, semmi sem tökéletes.
Pár perc múlva azonban megint jött a nővér és elvezetett egy vizsgálóba. Először a látásomat tesztelte a szokásos módon, egyre kisebb betűhalmazokat kellett olvasni. Aztán megnézte, milyen szmüvegre lehet szükségem, majd jött a szemfenékvizsgálat, szemnyomásmérés, végül a pupillatágítás. Mire ezzel végzett, jött a doki, aki még megnézett pár dolgot, majd ellenőrizte, milyen szemüveg kell, picit jópofizott, kiállította a vényt és végül adott egy napszemüvegfélét, hogy ne bántsa a szemem a fény.
A pupillám úgy kitágították, hogy nem is látszott a szembogaram. Úgy néztem ki, mint egy B-kategóriás sci-fi filmben az idegen. Jellemző, hogy a fény még a mélygarázsban is bántotta a szemem. Messzire tökéletesen láttam, közelre azonban sehogy, a telefonon a számokat se nagyon tudtam elolvasni. Vezetni tudtam, csak közben ömlött a könny a szememből. Útközben begyűjtöttem Yodát, aki segített hazanavigálni. Otthon elsötétítettem a lakást és még pár órát hunyorogtam napszemüvegben, mire elmúlt a gyógyszer hatása és ismét rendesen láttam Yodát, amint ismét pogácsát próbált csórni.

Az edények köztünk vannak

Fiesta dinnerware
Originally uploaded by ribizlifozelek

Apránként megjönnek az étkészletek. Csak apránként, nem tömegével. A Fiestaware étkeszleteknek az a sajátossága, hogy lehet őket keverni. Nem kell öt személyre öt egyforma terítéket venni, lehet várárolni akár egy pirosat és egy kéket. Vagy, nacionalistáknak pirosat, fehéret és zöldet. Mégnacionalistábbaknak a zöld nem is kell. Ráadásul nem kell egész egy személyes készletet rendelni, ha akarok vehetek egy csészét is.
Eddig az elmélet. A gyakorlat is hasonló, azzal a különbséggel, hogy a kiküldött cuccban notóriusan a csészék égetési hibásak voltak. Nem nagyon, volt rajtuk egy icipici pötty. De mi azt mondtuk, ha már fizetünk, legyen tökéletes, ezért visszaküldtük a hibás készleteket. Az első ötből hármat visszaküldtünk.
Ez egyszerű: bedobozoljuk és leadjuk a postán. Aztán hozzák az újat, amiből egyet szintén visszaküldtünk. Jó matekpélda lehetne, ha öt készletből három hibás, hányszor kell visszaküldeni, amíg öt jó készletünk nem lesz?
Meglepő volt a hibás csésze. A Fiestaware arról híres, hogy 1936 óta gyárt színes és nagyon tartós cuccokat, amiket mikróba, mosogatógépbe és még sütőbe is lehet tenni. Színesnek színesek. Remélem, tartósak is lesznek.

Adócsinálós ebéd

Panda Express
Originally uploaded by ribizlifozelek

Adócsináláskor megáll az idő, csak a ropogós káromkodások, félbetépett papírok és dühös sikolyok hallatszanak. Ráadásul délelőtt Yoda orvosnál volt: mindene adott volt tehát ahhoz, hogy ne főzzünk, hanem vegyünk valamit.
A Panda Expressbe mentünk. Igaz, a cég se pandát nem árul (se sütve, se élve) és annyira nem is gyors, de mi nagyon szeretjük. Itt árulják kedvencemet, a narancsos csirkét is. Én mindig azt eszem itt.
Az étel olcsó és finom, ízléses kis műanyag dobozkákba csomagolják, Yoda pedig majd éhen hal a csomagtartóból az utastérbe áramló szagoktól.
Az volt az egyetlen baj, hogy az étel hamar elfogyott, utána pedig az adót kellett csinálni.

Yoda orvosnál

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

A kutyát időnkét meg kell vizsgáltatni, mint egy embert. Yodát is utolérte sorsa, beültünk az autóba és mentünk. Az időpontot már megkértük. Pár perccel korábban értünk oda, épp egy nagy-nagy kutya távozott. Köszöntek egymásnak.
Yoda itt kezdte el sejteni, valami nem stimmel. Gyanúja csak fokozódott, amikor jött egy nővér és megnyugtatta, nincsen semmi baj. Attól kezdve csak félénken pislogott.
Egy felirat szerint a rendelő 23 év után vett egy új számítógépet és szoftvert, ezért türelmet kértek. Mi úgy éreztük, a szofver és hardver mellé (fel)vettek egy fiatal munkaerőt, aki az új gépeket kezeli. Hozzá tényleg sok türelem kellett, mert nehezen vette fel az adatokat és nehezett vette az információt, mit is akarunk Yodától. Yodával.
A doki már tökéletesen és körülményesen intézett mindent. Az egész figura olyan volt, mintha valami Monty Python performance-ből lépett volna elő. Elmagyaráztuk, európai mikrocsippel szeretnénk robotizálni a kutyákat. Elmagyarázta, milyen az európai mikrocsip és mondta, vegyünk egyet, majd ő beszereli.
Aztán megvizsgálta a kutyát. Az alapvizsgálat 40 dolláros, vérvételből, székletvizsgálatból, hallgatózásból és tapizásból áll. Rutintalan kutyások lévén megkérdeztük, a széklettel mi lesz. A doki ekkor lelkesen felemelte a kutya farkát és egy hosszú eszközzel megszerezte a mintát. Yodát meglepte az anális abúzus. A székletminta után vérvétel következett (szívszaggató AUUUUUU), majd kapott a kutya tablettát valami szívparazita ellen, de - remélhetőleg - nem lesz teljesen gyógyszerfüggő, végül jöttek az oltások. Három szuri, rengeteg féle valami ellen. A kutya reszketve bújt hozzánk és már nyifogni is kezdett elfelejteni. Már majdnem magához tért, amikor a doki búcsuzóul valami löttyöt belelőtt az orrába.
Yoda türelmes. Egész délután csak ernyedten heverészett, de nem csontozta ki a fickót lézerkardjával.

Papírgyűjtés

Mess
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közeledik az adóbevallás leadásának határideje. A tévében megtuplázott adásidővel nyomulnak a könyvelő-reklámok, szuper-hiper-satöbbi programok, amik azonnal, mindenre tudják a megoldást. Az utak szélén Szabadságszobornak, csirkének, fáklyának öltözött szendvicsemberek reklámozzák a könyvelőket. Mások azzal hírdetik magukat - a csirke mellett -, hogy ápolónőknek ingyen könyvelnek, stb. Meg talán csirkéknek.
A formanyomtatványok és kitöltési útmutatók halomban hevernek a postán, csak fel kell markolni és lehet is vinni egyéb érdekes és fontos papírokkal együtt. Kiderült, az adóalapból Utahban le lehet vonni a költözési költségeket. Olyan nekünk volt bőven, garázs két hónapra, konténer két hónapra és 1800 km-re.
Természetesen az elszámoláshoz kell a számla. Elő kellett keresni. Az összes számlát, nyugtát mi egy nagy, 30 literes szemeteszsákba dobjuk be. Ott gyűlik. Majd valamikor veszünk egy darálót és az egészet bezúzzuk. Esetleg megsütünk rajta egy bölényt. Innen kellett egy darab számla.
A direkt megoldást választottam, kiborítottam a papírtömeget a földre, leültem a közepébe és megpróbáltam nem zokogni. Yoda benézett egy pillanatra, de inkább visszavonult új ágyára aludni.
A bolti számlákat, amelyek között nem lehetett a konténeres cég papírja, egy zacskóba tömtem bele. Ezek után elkezdtem szétválogatni a maradék kásahegyet. Amazonok ide, Librisek oda, hat éves számlakivonatok a helyükre. Persze a keresett papírt nem találtam. Még van két nagy doboz. Ha ott sincs, meg lehet próbálkozni az online számlával. Vagy egy darálóval.