Yoda, a rettenetes

- Fogd vissza, fogd vissza! Neeeee!

A vékony, de közel két méter magas férfi hátát a falnak vetve nézett Yodára, szemei elkerekedtek a rémülettől.

Yoda rövid pórázon egy lépéssel előttem haladt a lépcsőn és azonnal átlátta a helyzetet. Ami fél és hátrál, az VACSORA.
A Mester fülei felmeredtek és megpróbált közelebb kerülni a csontos vacsorához. Nem engedtem.

- Yoda! - szóltam rá és még rövidebbre fogtam. Nem akartam, hogy halálra rémítse a fickót. Nem szeretem, ha embereket ijesztget.

- Nem szabad!

- Fogd vissza! - könyörgött az ember sírós hangon és a sarokba hátrált. Arcán látszott, már érezni véli Yoda hegyes fogacskáit, amint csontjait ropogtatják. Jó három méter volt köztünk. Biztos, ami biztos, a férfi és Yoda közé pozicionáltam magam. Megértem, ha valaki fél a kutyáktól, jobb a békesség. Yoda engedelmesen és boldogan jött mellettem.

Látszott, nagyon elégedett magával.

Hó és hideg

A mókusok fázósan nyakuk köré tekerték farkukat és reszketve beledideregtek bundájukba, miközben aggódva vizsgálták apadó mogyorókészletüket és a friss havat. A fák szétfagytak. A madarak a hosszú télben elfelejtettek csicseregni.



Tudom, hogy éghajlat alatt azt az időjárást értjük, amit átlagosan elvárhatunk az adott hónaptól. Az időjárás meg az, amit épp a nyakunkba kapunk.

Ezért ritkán morgok az időjárás miatt. A gravitációt is csak nagyon ritkán szoktam szapulni.



De bevallom, a vaníliafagyit leszámítva kezd nagyon elegem lenni mindenből, ami fehér és hideg. A folyókat jég borítja, a mezőket hó. Az utakat jég és só. A lelkünket homály.

Minnesotában tanultam egy mondást: ha normális helyen kisüt a nap, melegít. Itt ha kisüt a nap, hidegebb lesz. Nem hittem volna, hogy ez a mondás idén Bostonra is igaz lesz.

Bank-odüsszeia - hogyan váltsunk be csekket?

A postás hozott egy csekket. Mindig öröm, ha csekk jön és nem számla. Ez a csekk sokáig kergetett minket. Még decemberben állította ki a utahi egyetem ötven dollár ötvennyolc centről. Ennyit költöttünk valamelyik vitaklubon rágcsálnivalóra.

A számlák átrágták magukat az egyetemi adminisztráción, majd elindultak a tanszékre. Az ünnepek miatt meglehetősen lassan haladtak, jó tíz munkanapba tel, míg megtették a pár méteres távolságot a két iroda között.



A tanszéki titkárságon aztán megakadtak. Ezeket a csekkeket csak személyesen lehet felvenni, ami Bostonból kicsit problémás. Természetesen pár emillel sikerült elintézni, hogy küldjék utánunk a csekkeket. A csekkek elindultak utánunk Salt Lake Cityből és pár hét után könnyek közt találkoztunk Bostonban.

Nehéz volt begyűjteni a csekket, de megszabadulni tőle még nehezebbnek bizonyult.
Három bankkal állunk Utahban kapcsolatban. Egyiknek sincs fiókja Bostonban. A legközelebbi Wells Fargo fiók tőlünk százhúsz kilométerre található Hartfordban.

Olyan bank, ahol nincs számlánk, nem fog beváltani nekünk csekket.
Egyes szupermarketekben szerénytelen díjazásért készpénzre váltják a csekkeket. A Walmartnak is és a közeli Shaws-nak is van ilyen szolgáltatása. Potom hat dollárért a Shaws szívesen csinált volna készpénzt az ötven dollár ötvennyolc centet érő papírból, HA a csek két hétnél nem lett volna régebbi. De az volt.



Pedig jól indult: a pénztároskisasszony, csodálkozott, hogy nem bankba megyünk a csekkel. Amint megtudta, hogy milyen messze van legközelebbi bankunk, nagyon kedvessé vált. Egy titkosító készülékbe be kellett pötyögni a személyi számnak megfelelő SSN-t (Social Security Number), aztán egy ketyere elnyelte a csekket. És kiköpte. Régi volt.

A pénztáros javasolta, menjünk vagy egy Western Unionba vagy egy főutcai üzletbe, ott úgy tíz dollárért pénzzé alakítják a csekket.
A csekkbeváltásnak ezt a módját főleg olyan illegális bevándorlók alkalmazzák, akiknek bankszámlájuk sincs. Másnak van bankszámlája. Nekünk bankszámlánk és pechünk volt. A hartfordi kirándulás tünt a legjárhatóbb útnak: elautózunk Connecticutba, beváltjuk a csekket és egyben el is költjük. Kirándulunk belőle egy jót.

A dolog azonban nem hagyott minket nyugodni. Nem létezik, hogy ne legyen egyszerűbb módja a csekk beváltásának. A Wells Fargónak nem volt online csekkbeváltó szolgáltatása. A Chase-nek igen.



A rendszer pofonegyszerű volt. Le kellett tölteni a Chese szoftverét a telefonra. A letöltött szoftverrel regisztrálni kellett a telefont: a beírtuk jelszónkat és azonosítónkat. A bank erre küldött egy azonosító kódot az emilcimünkre. Ezzel aktiváltuk a programot.

A következő lépés zseniális volt.
A program aktiválta a telefon fényképezőgépét. Mi lefotóztuk a csekket elölről, hátulról. Kitöltöttük az adatlapot, aztán a program elküldte az adatokat.

Pár perc múlva a bank rátette a pénzt a számlára.

Azért majd elmegyünk Hartfordba.

Filene's

A Filene's számomra A bostoni áruházat jelenti. Ez volt az első elegáns amerikai belvárosi áruház, amit meglátogattam. Boston közepén egymás mellett volt a két örök rivális, Filene's és a Macy's (azaz a "Macis"). A Filene's-t szerettem jobban.



William Filene 1848-ban vándorolt Poroszországból Amerikába és 1881-ben nyitotta meg pici boltját, amit fiai fejlesztették fel az Egyesült Államok egyik első nagyáruházává. A cég leghíresebb boltja Boston belvárosában épült fel 1911-ben. Két évtized alatt az áruház kibővült és kiterejedt az egész háztömbre.

A Filene's tulajdonosai ezután kitaláltak a kedvezményes áru luxuscikkek árusítását is. A leárazott kifutó modelleket az alagsorban kínálták. A Filene's Basement fogalom lett, csakúgy, mint a Filene's leárazási rendszere.



Az alagsorban minden árura árcédulát ragasztottak, amin nemcsak az árat, hanem a dátumot is jelölték, amikor a termék bekerült a leárazott termékek közé. Hat nappal később az ár 25%-kal csökkent. Újabb hat nap múlva az eredeti kedvezményes ár feléért lehet megvenni a cuccot. Hat nap múlva a negyedéért. Ha még hat napig nem kellett senkinek, mehetett jótékony célra. Az évek múltával a hat napból tizennégy nap lett, egyébként a rendszer változatlan maradt.



Itt az alagsorban tartották az esküvői vásárokat is. A lelkes menyasszonyok órákkal nyitás előtt ott toporogtak a bejáratnál, majd sikítva beözönlöttek a boltba és hörcsögként vetették rá magukat a ruhákra. Szín és méret nem számított. Amikor lehiggadtak a kedélyek és vége lett a tömeghisztériának, a szende menyecskévé visszaváltozott fúriák elkezdték csereberélni a zsákmányt.



Sok mindent vettünk itt ajándékba és magunknak az Amazon előtti időkben. Több karácsonyra itt vásároltunk be, de az itt fillérekért vett ruhahordozó néha ma is utazik velünk. Kedvenc nyakkendőim közül több is innen származik. Amerikában az első utcai karácsonyfát is itt láttam.

Nem szeretek boltba járni, de a sok nem szeretem bolt küzül a Filene's-t szerettem talán a legjobban. Az emeleten békebeli elegancia, az alagsorban meghitt káosz uralkodott.



Nem sokkal azután, hogy eljöttünk Bostonból a válság utolérte a Filene's-t. Az áruházlánc tönkrement, eladták. Az új tulajdonos is megszabadult tőle. Pár Filene's és Filene's Basement ma is létezik, de az igazi Filene's-t bezárt. Egy befektetőcsoport megvette az egész háztömböt, a védett homlokzatokat megtartotta, de az épületeket teljesen kibelezte, hogy valami újat építsen. Aztán a válság következő hulláma elfújta az egész tervet és a Filene's ma szomorúan, magányosan áll a belvárosban.

Remélem, megújul, de akkor már mindenképp más lesz és az alagsorba se lesz nagyon érdemes lemenni.

Better Business Bureau - a nehéztüzérség

Legyen kedves! Mielőtt válaszol, számoljon tízig. Mielőtt elküldi válaszát, olvassa át. Mielőtt átolvassa, olvastassa el mással - írta nekünk a fogyasztóvédő szervezet, majd hozzátette: ha válaszában káromkodások, sértő nyelvezet található, panaszával nem foglalkozunk tovább.

Mindenre felkészültünk. Egy tartalomtanya tévedésből közzétette telefonszámunkat egy gyermeksífelszerelést népszerűsítő oldalán. A content farm füle botját se mogzatta, ekkor fordultunk a Better Business Bureau-hoz, a fogyasztóvédőkhöz. Levelük bevezetőjének elolvasása után aggódni kezdtünk, mi lesz ebből. Azt javasolják, cseréljünk telefonszámot?

Magyar aggyal eleve meglepő, hogy a BBB működhet: a Fogyasztóvédelem nem állami szerv, hanem magány: adományokból tartja fenn magát és fő feladata a fogyasztók és kereskedők közti viták rendezése és a fondorlatos kereskedői trükkök leleplezése. Mi az hogy nem hatóság? Mi az hogy magánszervzet? Hogyhogy elfogadják az ajánlásait? Egyáltalán, milyen magánszervezet az, ami 1912 óta folyamatosan működhet?


A legrosszabbra is elkészülve továbbolvastuk a levelet.
A content farm pár nap után a fogyasztóvédelem piszkálódása hatására levette a telefonszámunkat.
Győzött az igazség. A BBB működik, állami pecsét, állami bürokraták, hivatal és az adófizetők pénzének pocsékolása nélkül. Ki érti ezt?

Tartalomtanya

A tartalomtanyán szorgos rabszolgák művelik, gyarapítják a tartalmat és mindent megtesznek azért, hogy javítsák a találati arányt. Időnként egy kis dudva is felüti fejét a barázdában, de a tartalomtanya nagyüzem, a tartalommíveseket ez nem zavarja.



A content farmok (ronda magyarításomban tartalomtanyák) keresőmotorokra optimalizált weboldalak. Egyszerűen összefoglalva olyan oldalak, amik nem mondanak semmit, nem tartalmaznak információt, de úgy vannak megcsinálva, hogy a keresők, például a Google az első találatok közé tegye be őket. (Szerencsére a Google hamarosan virtuális gyomirtóval fogja kezelni a kérdést.)

Például ha egy hipotetikus keresés esetén a középkori Prága articsókatermesztésére vagyok kiváncsi, akkor egy tartalomtanya oldal esetében ez így jelenik meg: A középkori Prágában volt articsókatermesztés. Ezt követően az oldal csak articsóka-reklámokat és Prága-reklámokat tartalmaz. A keresés szempontjából azonban az oldal haszontalan.



Van olyan tartalomtanya is, ahol a szorgos tartalomgazdászok nyilvános információkat vadásznak össze cégekről és ezeket optimalizálják keresőkre. Az oldal az esetek többségében teljesen haszontalan, mert ugyanezek az információk magának a cégnek a honlapján is megjelennek, de farm feljebb kerülhet a találati listán, mint maga a cég. Van olyan tartalomtanya, ami azért kér pénzt, hogy ezt az információt levegyék.

Az egész abszurd és dühítő, ha sűrgősen kellene információ a középkori Prága articsókatermesztéséről, különös tekintettel a Gólem articsókafogyasztására teliholdkor. A dolog azonban akkor még dühítőbb ha a gondatlan tartalomgazdálkodó egy gyereksíket árusító cég telefonszáma helyett a mi egyik számunkat adja meg.

- Mennyibe kerül három pár gyermek sísapka?

Csörr.

- Sílécet szeretnék venni...



Természetesen egyből kapcsolatba léptünk a céggel (nem írok nevet, nehogy már reklámot csináljak nekik).

A levélben egyszerűen, világosan elmondtuk, mi a baj.
A sílécesek telefonszáma és a mi számunk majdnem megegyezik, csak három számjegy eltérés van benne. Előzékenyen meg is adtuk a jó számot, ezt tegyék be a mienk helyett.

Szinte azonnal válaszoltak. Igaz, nem arra, amit írtunk. A tartalomkoordináló főmunkatárs (valószínűleg egy éhbérért dolgoztatott rabszolga Ravalpindiben) vagy egy egyszerű algoritmus egy pókhálós szerverben elküldött egy formanyomtatványt, hogyan tudjuk cégünket hivatalosan is (de)regisztrálni náluk.

Level-kre egy felháborodottabb választ írtunk. Olvassák el, mi a probléma. A rabszolga ezek után elvesztette az érdeklődését, valószínűleg jutalékot kap a fiztése mellé. Mivel a levél több felszólító módot is tartalmazott, a közönségkapcsolatokkal foglalkozó rabszolgatárs végül összeszedte magát és válaszolt.
A válasz pozitív volt. Természetesen leszedjük - írta. Szerintem csapatépítő tréningnadrágosok tanítják ezt a választípust a kellemetlenkedő ügyfelek lerázására: Ígérj meg mindent, ne csinálj semmit. Aztán a dolgok elrendeződnek maguktól is.

Valóban, a cég mindent megígért és nem csinált semmit.

Mi nem hagytuk annyiban és bevezettük a nehéztüzérséget, írtunk a fogyasztóvédőknek, a Better Business Bureau-nak.

King's Chapel

A King's Chapel nem egy formás templom. Az oszlopcsarnok robusztussá teszi a templomot. A dromedár benyomást tovább fokozza a bejárat fölé emelt torony. Kevés egyszerű forma felhasználásával szerintem nehéz ennyire dromedár és aránytalan épületet összehozni. Természetesen ez személyes vélemény, bizonyársa sokan vannak, akik szerint ez a világ második legszebb épülete a bostoni Government Center után. (Szerintem a Government Center nem annyira rossz épület, de erről majd máskor.)



Massachusetts kormányzója úgy vélte, hogy mivel Anglia anglikán, ezért a sok puritán templom mellett ideje lenne egy anglikán templomot is építeni a gyarmaton. A bostoniak mindig is fura emberek voltak. Az 1640-es években nem volt egyszerű a hivatalos államvallásnak templomot emelni.

- Vennénk egy telket - mondta a legenda szerint a kormányzó az ingatlanosnak.
- Rengeteg telkünk van - felelte az ingatlanos.
- Üres az egész kontintens - tette hozzá.
- Anglikán templomot építünk rá.
- Sajnos nincs telek.

A puritánok nem voltak hajlandók telket eladni egy anglikán templom számára.

A kormányzó bő egy évtizedet gondolkodott, míg végül rájött a megoldásra. Boston egyetlen temetőjének egyik csücskét használta fel. Hatalmi szóval kiüríttette a szegletet és oda építtetett egy templomot. Mivel ezzel elfogyott a temető, ezért a közlegelő egy részét elkerítették és abból csináltak egy új temetőt 1660-ban.

A templom felépült. Kicsi volt, elegáns és fából volt. Hatvan év alatt a gyülekezet kinőtte. Kellett egy nagyobb templom. A probléma a szokásos volt: nem volt elég szabad terület. Volt, aki azt javasolta, dózerolják le a régi templomot és építsenek a helyére egy nagyobbat. Az ötlet alapjába véve jó volt, de egy komoly problámát is felvetett:

- Hova járunk az építkezés alatt?
- Kocsmába?

A javaslatot nem fogadták el. Inkább kompromisszumot kötöttek bostoni módra. Az új kőtemplomot a régi köré építették. Benn zavartalanul miséztek, zenéltek, énekeltek, kívül meg épült az új templom. Amikor elkészült, apránként szétbontották a régi fatemplomot és a deszkákat kiadogatták az ablakokon. A deszkákat hajóra rakták és eladták Új-Skóciába, ahol egy legózásban járatos ácsmester újra összerakta az templomot.

Csúnyának csúnya, de a története az jó.