Térképteszt

Nem akartam térképtesztet csinálni. Nem akartam azzal foglalkozni, melyik térkép a jobb, a Google vagy az Alma.
Amióta kartográfia létezik (azóta, hogy valamelyik szôrôs ôsünk a homokba rajzolta, merre vannak a lebunkózásra váró szomszédok), a térképészek tévednek. Minden térképen lehet hibát találni, csak keresni kell.

Tudom, az Apple térképén keresni se nagyon kell. Ezért is vártam az Alma-térkép letöltésével addig, amíg meg nem jelent a Google térképe. Aztán használtam azt tovább.

Ma délben azonban fuvaroztam egy kis macskaalmot. A macskaalmot a ház pincéjében találtam és megmozdításába bele is rokkantam.

Aztán feltettem a Craigslistre, kell-e valakinek harmad árért.

Egy fickó írt, hogy neki kell, de öreg, nyugdíjas, elviszem-e neki duplaannyiért. Az ilyen ajánlatokat gyorsan szoktam kitörölni - fillérekèrt kiteszem a teraszra, de elvinni már macerás-, de most láttam, hogy arra mennék, amerre az ember lakik.

Írtam, megyek.

Bepötyögtem a Google térképbe a címet, megnéztem az útvonalat - nem mintha olyan sok néznivaló lett volna rajta - és mentem.

A célnál megálltam és láttam, rossz helyen vagyok, a hely ne egyezett azzal, amit a fickó írt. Sôt, a számozás se stimmelt.
Megnéztem az Alma térkepét és picivel tovább mentem.
Ott volt a bérház.
Ott volt a fickó, nyugdíjas, veterán és termetes.
Fizetett.
Elköszöntünk.
Mentem.

Ezentúl pénzt fogok feldobni, melyik térkép alapján tájékozódom.
Ha elveszek, legyen a mentôexpedíciónak nehezebb dolga és hasonlítgassák csak a térképeket.

Viking főzőiskola

Vikingéknél ég a világ,
sütik már a rántott békát
zime-zumm, zime-zumm.


- Vigyázni kell ezekkel a késekkel, nagyon élesek.
Elhittem. Egy óvatlan mozdulatra a kés fél centire szaladt bele a keményfa deszkába és még csak erőlködni se kellett. Az volt az érzésem, egyszerűbb lenne kettévágni a deszkát az alatta levő gránit konyhapulttal együtt, mint kihúzni visszafele a kést. Olyan volt a rozsdamentes bőkő, mint egy lézerkard. Csak a lézerkard kevésbé fényes és kisebb.



A Viking főzőiskolában voltunk, ahol olasz halrecepteket készítettünk. Ennek a főzőiskolának nem az a lényege, hogy megtanítson főzni - azt senki se fog 3 óra alatt megtanulni -, de rengeteg jó tippet és konyhafilozófiát lehet tanulni a kurzusokon. Többek közt azt, hogy nem a felszerelés a lényeg és felesleges arra koncentrálni - kivéve, ha éles késről van szó és a szakács nem körömpörköltet akar csinálni.

Mindig is a kiscsoportos oktatás híve voltam és ennél kisebb csoportot nehéz lett volna elképzelni: négyen voltunk. Igaz, a csoportok maximálisan 12 fôvel indulnak és ez egy szerencsés véletlen volt, de akkor is élveztük. Gyakorlatilag személyreszabott instruktorunk volt.

Négyünket egy szakács és a kukta oktatott.

Öröm volt így főzni. Ha kellett egy kis hagyma, a szakács, egy vékony lány csak felvonta a szemöldökét és már ott is volt előtte egy hagyma, ha kellet egy darab hal, a vizilény már jött is uszonycsattogtatva a hűtőből.



A Viking a létezô legjobb konyhaferszerelések egyike. Amikor a cég felszerelte a bemutatóteremként is mûködô konyhát, minden fôzni szeretô ember álmát testesítette meg.

Olyan volt a terem, mint a fôzés szentélye, áldozati lángokkal, áldozókövekkel, medencékkel és négy áhitatos tanonccal.

Egyszerre két fogást készítettünk, egy garnélarákos halsalátát és egy tésztát kagylóval és töltötthallal.

A csak elvetemült fôzômûsorok leghagymázasabb epizódjaiban látott nevenincs eszközöket az ôslakosok sem ismerték fel, használatukról pedig fogalmunk se volt.

Az alapanyagok azonban lassan alakot öltöttek a tálcákon és a lobogó vízben kinyíltak a kagylók és pirultak a rákocskák. Kötözött hal vette körül a tölteléket, servegve sült az olajban, majd elnyúlt tányérunkon.

Elmélyülten ettünk - és még mosogatni se kellett utána.

Oszi benéz

A hatalmas árnyék elsötétítette az ablakot. A fekete párduc benézett a hálószobába és bekopogott.
Egy elképesztôen kövér párduc volt, aki a kerítés tetején egyensúlyozott.

- Yoda van? - kérdezte Oszi, aki a téli fogyókúra alatt határozottan felszedett pár kilót.

- Yoda van - feleltem - Kimenjünk?
- Gyertek.

Kimentünk a verandára.



- Szia Yoda - köszönt Oszi.
- Szia Oszi - köszönt Yoda.

A két barát megszagolgatta egymást.



- Hosszú volt a tél.
- Hosszú.



- Hát, szia!
- Szia! Gyere máskor is!
- Jövök!

Ezzel Oszi macskapuhasággal lehuppant a kertbe és az egyetemi a közeli földrengésjelzô állomáson kilengtek a mutatók.

Mozgáskorlátozott-konferencia

Ribizlifozelek különösen érzékeny a mozgaskorlatozotakkal kapcsolatos magyarországi hírekre. (Szerény véleménye szerint a rámpák és liftek elöbbre valók bizonyos sporttal kapcsolatos beruházásoknál, és végül is mindegy, hogy a klientúrák mit építenek, fociakadémiát vagy liftet a metróba. Mindkét esetben pénzhez jutnak.)

A minap olvastam, hogy a Mozgáskorlátozott nôk nehézségeitôl szerveztek konferenciát elsô emeletre, liftmentes házba. Ahol nem volt mozgáskorlátozott WC.

Így a mozgáskorlátozott nôk nem tudtak elmenni a konferenciára.

Várom a megjegyzést:
- Kár ezeknek konferenciát szervezni, nem érdekli ezeket a saját sorsuk sem, itt ez a konferencia oszt egy se jött el rá!


A hír:
http://index.hu/belfold/2013/03/04/mozgasserultekrol_a_lepcso_tetejen/

Yoda és a komondorok

(Megjegyzés: az alábbi bejegyzés teljesen politikamentes és egy egyszerű párbeszédet ír le.)

- MRRRRRRR! - mondta Komondor 1 és nekiugrott a kerítésnek, a kerítés behajlott és Komondor 1 picit lenézett rám.
- Menjenek kérem át a másik oldalra! - sápadt el Komondor 1 és 2 gazdája a verandán.
- MRRRRRRRR! - mondta Komondor 2 és nekiugrott a fémkerítésnek, ami hangosan nyikorgott.
- VAUUUUUUUUU - mondta egyszerre Komondor 1 és Komondor 2, miközben dezintegrálódtak az ablakok az utcában.


Yoda úgy tett, mint aki süket. Felszegett fejjel minden irányba nézegetett, kivéva arra, amerre Komondor 1 és 2 őrülten rágták a kerítést és ártatlan pofával ment át az utca másik oldalára és lassítás nélkül továbbment.

- Yoda, nem hittem volna, hogy így megfutamodsz - mondtam a Mesternek.
- Hol futamodtam én meg? - kérdezett vissza Yoda - Én győztem.
- Hogy-hogy?
- Nem értesz te ehhez, ez egy unortodox győzelem volt - felelte a Mester és felemelte a lábát.

Jicamasaláta

- A jicama! - csaptam a fejemre, miközben a parkoló autóba pakoltam a szatyrokat. Egy valóban hiányzott. Abban volt a jícama.

A jícama egy gyökérzöldség (de szép szó, nem is zöld!), ami Mexikóban és a Fülöp-szigeteken népeledel. Mivel Ribizlifozelek nem mexikói és nem fülöp-szigeteki, ezért telefonján rákeresett a jícama képére és így puskázva kutatta jicamát, amiről mindenki azt állította, hogy a krumplik és yamok között lesz.

A retek és a sárgarépa között volt, 68 centet kértek fontjáért. Vettem egy szép kerek gyökeret.

Aztán otthagytam a pénztárnál.

Ahogy rohantam vissza jícamáért, a sorban mögöttem álló vigyorogva szólt, ahogy jött kifele a boltból:

- Ne siess, szóltam a pénztárosnak, hogy nem az enyém, nála van!

Amikor odaértem, a pénztáros mosolyogva adta kezembe a zacskót.

Ezek után meg kellett csinálni a jícamasalátát.




Jícamasaláta

- egy gyökér jícama megpucolva és vékony csíkokra vágva (olyaníze van, mintha az édesített retek lenne)
- 3-4 narancs megpucolva és felkockázva
- ízlés szerint csípős csilipaprika
- pisztácia
- lime leve

Mindent összekeverünk, majd gyomrunkban tároljuk.

Jóétvágyat!

Lóhús

Naponta olvasok az európai lóhúsbotrányról, azaz, hogy egyes hentesek szerint a tehén is ló, csak kevésbé sportos a kinézete.

De vajon hol tartsnak ennyi lovat?

Mindenesetre ezentúl gyanakodva fogom nézni a halat a tányéromban. Lehet, az meg tengeri csikóból készült.