Falut találunk

A Santa Clara folyó völgye mindig is mágikus helynek látszott, ahova mindig is szívesen mentünk vissza.

Most egy lávamező melletti barlangnál álltunk meg egy pillanatra a Gunlock víztározó felé menet és ha már ott voltunk, csakúgy, vaktában elindultunk a sziklák között felfele. (Mint később kiderült, itt érdemes felfele menni a dombtetőkre.)

Nemcsak a kilátás lett jobb: a köveken sziklarajzokat fedeztünk fel.

Azt valószínűleg sose tudjuk meg, hogy miért rajzoltak labirintusra emlékeztető vonalakat a sziklába, de jól néztek ki.

Közmegegyezés szerint a hullámvonal valószínűleg vizet jelent, de itt megáll a tudomány.

A "csak" és "spirituális jelentés" ugyanolyan jó megoldások.

De a rajzok akkor is érdekesek.

A földön ekkor láttunk meg pár cserepet.

Egy réges-rég elhagyott falu helyén jártunk.

Valószínűleg ezt a tanyát katalógusba se vették a régészek, mert az ismert régészeti lelőhelyekre táblát szoktak kitenni, hogy ez egy régészeti lelőhely és nem szabad bolygatni.

Mi nem bolygattuk, csak végigsétáltunk és néztük, mi van a felszínen.

Rengeteg minden volt.

Például kőmegmunkálásból visszamaradt szilánkok.

Magyarul szemét, de régi.

Ott is hagytuk mindent - fedezze fel más is és élje át az izgalmat, hogy talált valamit.

Veszélyes üzem

“Balesetet és sérülést okozhat, ha túl hosszú ideig nem a vezetésre koncentrál, hanem ezt a berendezést kezeli. (…)” - olvastam az autó képernyőjén. 

- Valóban - bólogattam, amikor az autóban felvillanó felirat elvonta figyelmemet a vezetésről-, de akkor miért van benne?

- Bizony - tette hozzá másodpilótám és a mókus. 

Idősek diszkriminációja

Vajon miért pont 95 felett nem lehet használni a játszóteret?

És mi a helyzet egy ramaty állapotban levő negyvenessel? És egy nagyon fitt százévessel?

És egy 96 fontos 95 évessel?

Az emberi gonoszság legfelső foka

Ha nem az emberi gonoszságnak, akkor a feledékenységnek a legfelső foka hajnali hatra bekapcsolni a szállodai szoba ébresztőóráját, hogy a következő vendég is örüljön a pirkadatnak. 

Karácsony Szent Györgyben

A boldog békeidőkben (2019) már leírtam, hogy miért is karácsonyozunk Szent Györgyben. Ez tavaly rajtunk kívül álló okok miatt elmaradt, de idén ismét sikerült leutazni délre. Kanabból pedig átköltöztünk St Georgeba.

A miértre a fenti és lenti kép ad választ.

Puppeynak is tetszett élete első karácsonya: hangos ropogással csócsált egy darab pálmafát.

A Varangy széke

 - Itt nincsenek roncsautók - nyugtattam meg Puppeyt.

- De fák se! Mit fogok rágni?

- Gyökereket.

- Milyen gyökereket?

- Kibírod, amíg a Varangy Székéhez érünk, itt van nem messze.

- Van széklába? És megrághatom?

A túra a Toadstool-hoz egyszerű volt és könnyű. Most. Nyáron nem szívesen mászkálnék erre, attól félek, beleolvadnék a sziklákba.

Hamarosan a "nem szeretnék itt lenni, amikor" listához hozzátattem az "amikor víz van a patakban" kitételt is.

Mondjuk ez ritkát lehet így, de akkor se.

A víz olyan szikla- és sáralakzatokat hozott létre, mint a Cathedral Gorge-ban.

Puppey lelkesen húzott felfele.

- Megrágom a varangy székét, megrágom a varangy székét - lihegte.

- Ez a szék nem fából van! - oktattam Puppeyt, aki ettől nagyon elkeseredett.

- Nem mehetnénk olyan helyre, ahol vannak FÁK?

- De. Csak szólsz és megyünk.

- Szóltam!

Hogyan használjuk az ajtót?

"Ez az ajtó nem egy bejárat vagy kijárat (...)." - olvastam.

Akkor mi ez? 

Nem ajtó?