Álltam a Csarnok aljában a szupermarketben, kosaramban egy fagyival. A fagyit hosszan válogattam ki a folyékony halmazállapotú finomságok közül. Ez szilárd volt. Szeretem a picit olvadt fqgyit, de csak akkor, ha a tányéromon alakul ilyenné - esetlg a számban. Azt nem szeretem, ha ezt a picit olvadt fagyit a bolt állítja elô.
Lassú volt a sor és az elöttem állónál kifogyott a pénztárgépbôl a szalag.
Sztoikusan néztem, mint indián törzsfônök a kínzócölöpön.
Ekkor csoda történt.
- Csak egy fagyija van?
- Igen.
A pénztárosnô átszólt kollégájának:
- Csináld mg az úr fagyiját, mielôtt elolvad!
Megcsinálta. Boldog voltam.
- Majd gondoljon ránk, amíg megeszi! - mosolygott a pénztáros.
Gondoltam. Vannak még Kereskedôk.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
1 megjegyzés:
na ez jo kis meglepi lehetett.
Megjegyzés küldése