A Bálna dícsérete

A Bálna gyönyörű.
A Bálna fantasztikus.
Döbbenet, ahogy az üvegcet belecsobban a Dunába. Zseniális.




Az épület fantasztikus.
A Bálnából a kilátás hihetetlen.



Elképesztő, hogy attól, hogy csak egy kicsit megváltozik a szokásos látószögünk és pár méterrel feljebbről látjuk, mennyire másként néz ki a város.



A 19. század építészetileg (is) összenő korunkkal.
Tökéletes!



A belső terekből lélegzetelállító a város.



A belső terek lélegzetelállítóak.
A csillogó folyósok, a külvilággal a pikkelyekkel egybenyitott terek tökéletesek. (Tudom, egy bálnának általában nincsenek pikkelyei, de ezek az ablakok pikkelyszerűek szerintem.)



A folyósókat fotózva esett le a húszfillér.
Nem zavarnak bele a hozzám hasonló szájtátiak a fotókba. Nem kell trükköket bevetni, hogy nyugodt, embermentes képeket csináljak.



A Bálna üres. Ribizlifozelek árva Jónásként bolyongott a cetben. A épület üres. A boltok zárnak be, ha kinyitottak egyáltalán. A Bálnának nincs koncepciója, csak pár kávézó, népigagyi bolt, spéci bútorbolt meg pár egyéb cég tengődik itt.



Annyi jó dolgot lehetne csinálni itt. A helyiségek felét oda lehetne adni akár ingyen fiatal művészeknek, hogy alkossanak, a népek meg tátsák a szájukat.

Remélem, hogy pár éven belül kitalálják, mire jó az épület és akkor a Bálna nem kerül rá a védendő fajok listájára Budapesten is.