A kulturált csigaveszedelem

A csigák megrágják a paradicsomot.
Elszopogatják.

Nyálkás nyomot hagynak a ház előtt a fűben.
Emellett eső után bemásznak a járókelők talpa alá a járdán és undorító cuppanó-roppanó hang kíséretében megprobálják elcsúszásra rávenni őket.



A megoldás egyszerű: csigairtót kell venni. Méghozzá bio-csigamérget, hogy a paradicsom bio maradhassón. Meg a ház elötti fűben hentergő kutyák se méregbe üssék az orrukat. Vagy a feneküket.

Az organikus csigairtó írtó jó dolog. Széplelkeknek való. Az eufemizmusoktól hemzsegő leírás szerint ez nem méreg. Ez egy, a csigák elméjére (?) ható készítmény, a pszichológiai hadviselés mesterműve.

Nem csigázom tovább az olvasók fantáziáját.

A csiga megeszi.
A csiga depressziós lesz.
A csigának elmegy az étvágya.
Az életkedve.
A csiga elbújik.
A csiga nem eszik.
A csiga pedig hat-hét nap elteltével belepusztul a depresszióba.

Hétköznapi nyelven mondva, a csiga éhendöglik.