A műszerfal megfiatalodott a kencétől. Az ajtók gumijai ragyogtak, mint a gumialapú fekete gyémántok (már ha vannak ilyenek). A legyek a dísztárcsára jártak korcsolyázni. A kárpitból annyi Yoda-szőrt szedtem ki, mintha Chubakka utazott volna velünk rendszeresen.
A gumiszőnyeget fél óra sikálás után menthetetlennek ítéltem és Amazonon beruháztam egy újba. Ez fekete volt (a legolcsóbb) és nem illet az autó külsejéhez és belsejéhez egyszerre, de a padlón jól nézett ki és eltakarta azt a helyet, ahol a téli só kitakaríthatatlanul megfogta a padlószőnyeget.
A csomagtartó szőnyegét a pár évvel ezelötti ideiglenes tolószékhasználat tönkretette. Ribizlifozelek nem Toldi és képtelen volt a huszonsok kilós széket kitartott karral betenni a csomagtartó mélyébe, hanem betolta és ez felszedte a szőnyeget. Persze ez meg lett ragasztva, de nem volt olyan szép. Most megfordítottam a szőnyeget: az alja gumi volt és ettől a csomagtartó szebb lett, mint újkorában.
Az autó olyan tiszta volt, mintha sose ettek volna benne.
Az autót elvittük és lemostuk Yodával.
Aztán megírtam a hírdetést és feltettem a helyi újságba, majd kinyomtattam az autó adatait és kiragasztottam az oldalára és elmentünk Yodával sétálni.
Amikor hazaértünk, egy férfi állt az autó mellett. Az egyik szomszéd apja.
- Eladó? Holnap kipróbálhatom?
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése