Négy embert hívtak meg beszélgetni a könyvtárba. Egy jogvédőt, egy muszlim orvost, egy muszlim történészt és egy volt japán-amerikai kongresszusi képviselőt, akit csecsemőkorában, a második világháború alatt deportáltak az amerikaiak.
A beszélgetés arról szólt, hogy megtörténhet-e az az amerikai muzulmánokkal, ami az amerikai japánokkal történt.
A volt képviselő mindenkit megnyugtatott, hogy ha kötelezően az amerikai állam össze akarja írni a muszlimokat, akkor ő az elsők közt fog jelentkezni. Aztán elmagyarázta, hogy az alkotmányra esküszünk és nem a kormányra vagy az elnökre.
Az egyik hittudós valamit hozzátett ehhez és megemlítette kedvenc angol filozófusát, Voltaire-t (sic!).
Lopva körülnéztem és senki se sóhajtott fel.
Megnyugodtam, tényleg nincs még minden veszve. Reméltem, jól értelmezem a dolgokat. Az emberek továbbra is udvariasak és meghallgatják és nem nevetik ki egymást.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
Haliho, ha jol latom a kepen a vancouveri konyvtar! Csodaszep !
Ez a Salt Lake City közkönyvtár. Ugyanaz az építész, Moshe Safdie.
Megjegyzés küldése