Az országút enyhén kanyarodott és ott volt Halchita. Halchita egy navajo falu, ahol a nők éves átlagos jövedelme 0 (zéró) dollár és ahol az egyfőre eső jövedelem az nincs tízezer dollár és ahol kétszázötven ember él.
A kanyar után megláttam valami nagy szürkét Halchita mellett.
Félrehúzódtam és mivel jobb nem jutott eszembe, lefotóztam.
- Menjünk már - lihegte fülembe Yoda, a navigátor, akivel megbeszéltük, hogy a San Juan folyót nézzük meg.
Továbbmentünk.
Később Google-n megnéztem és ott felülről még nagyobbnak látszott a szürke.
Mint megtudtam, Halchita Mexican Hat külvárosa volt akkoriban, amikor itt uránt dusítottak. A munkások laktak itt és néhányan közülük máig itt ragadtak.
Amikor már nem lehetett mindenféle radioaktív anyagot összevissza felszínen tárolni - és amikor már-már kezdett volna beszivárogni a talajvízbe -, akkor a sugárzó anyagokat egy szarkofágba temették. Ide temették az üzem épületetit is, valamit pár iskolát, aminek építésekor olcsó -és sugárzó- homokot használtak fel.
Szóval legközelebb itt inkább gyorsítok lassítás helyett.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése