Navajo National Monument

Valahol azt olvastam, hogy a Navajo National Monumenthez egy keskeny, kanyargós út vezet. Ez igaz, ha valaki az Egyesült Államok gazdagabb részén tanult vezetni. Ez az út valóban keskeny volt, ha az űrrepülőgép leszállópályájához hasonlítjuk és valóban kanyargós, ha valaki ahhoz szokott, hogy tíz kilométerre belátja előre az utat. Tükörsima, jó vonalvezetésű, kétsávos út volt leállósávval.

A helyet a navajókról nevezték el, akiknek annyi közük van az itteni romokhoz, mint nekünk, magyaroknak Aquincumhoz. Ott élünk, de maximum bontottuk néha, amíg fel nem találtuk a "műemlék" szót. (A navajók még csak nem is bontották a romokat, mert rossz ómennek tartották matatni közöttük.)



Nekem egyből tetszett a hely: volt hálózat és még az internet is vonszolódott. Mondjuk nem 4g volt, hanem maximum kettő és negyed, de akkor is. Kellett is a mobiltelefónia, azt hiszem, ezen át működtek a pénztárgép kártyaleolvasói a boltban. A belépés és a múzeum ingyenes volt. Talán azét is, mert a látogatóknak kinőtt volna a szakálla, mire átment a kártyás fizetés a rendszeren.



Egy rövid sétáért jöttünk: meg akartuk felülről nézni a Betatakin romot. Sajnos közel menni nem volt idő, ezt eltettük későbbre. Most csak a kilátóba mentünk egy rövid, másfél mérföldes sétával.



Közben láttunk megkövült óriáscsirke (dinoszaurusz) lábnyomot, navajo hogan és sivatagot. Ez a hogan engem egy paticsházra emlékeztetett, javaslom is az alternatív magyar őstörténet kutatóinak, hogy a szíriuszi bevándorlás mellett Árpád navajo kapcsolatait is vizsgálja.



Az ösvény azt is megmutatta, hogy az itteni boróka a kő hátán is megél.



Mire ezt mind kibeszéltük, ott álltunk a kanyon peremén és néztünk le a korlátba kapaszkodva.



Egy óriási szikla-alkóvban ott bújtak meg a romok.



Megbeszéltük, hogy ide el kell jönni és meg kell őket nézni közelebbről. Innen távcső nélkül kicsi lego-kockáknak tüntek a házak. Lehet közelről meg nagy lego-kockáknak fognak tünni, de ezt ki kell próbálni.