Esküvő Dellében

Delle nem épp festői, de színes romjait többször láttam az autópályáról.

Most lekanyarodtam, hogy megnézzük, milyen egy kísértetváros az autópálya mellett.



Elhagyatott.

De életnek volt nyoma, Dellét páran ma is lakják. Ők üzemeltetik a város végében álló benzinkutat, ami magát a települést is jelenti.

Egyesek, pedig idejöttek megházasodni.



Az esküvői tábla úgy mosolygott ránk, mint Vasorrú bába Juliskára.



Az eskövő helyszínére vezető út nem sok jóval kecsegtetett. Olyan alacsony autóval, mint a mienk, nem akartam megkockáztatni a további esküvőkeresést.



Két Toi-Toi vécé mellett a távolban látszott egy sátor. Lehet, ott zajlik a nomád esküvő.

Az esküvői részvétel helyett inkább az "utca" közepén álló házat bámultuk meg.



- Lehet, ide jönnek nászútra? Vagy ide költöznek?

Az utcán álló, trélerre pakolt házat azonban már körbenőtte az aszfaltból sarjadó fű.



- Lehet, a motelbe mennek majd - néztem a Mesterre kérdőn.



- Lehet, itt fogattak valami katasztrófafilmet a világ végéről - néztem a régi cégérre.



Dellének eddig három élete volt. Először a transzkontinentális vasút kiszolgálására költözött ide pár, az ingerszegény környezetet kedvelő ember. Amikor a mozdonyoknak nem kellett már gyakran vizet és szenet vételezni, a várost elhagyták.

A kelet-nyugati autóút megépítésével Delle feltámadt és egy pihenőhely lett az út mentén a Boneville Salt Flats és Salt Lake City között.

Ahogy az autók jobbak lettek, bezárt a motel, a szervíz és csak a benzinkút és pár nagyon makacs ember maradt itt.



Meg talán még valaki, aki egy sárga széken meditál a motel romjai előtt Delle sosemvolt dicsőségéről.