Kertészkedés

A ház oldalánál semmi se marad meg.

Minden növény elpusztul.

Egyesek szerint azért, mert száz éve ott volt az emésztő, amit mésszel öntöttek le.

Szerintem az is belejátszhat a dologba, hogy a növények nem értik a szép szót és nem hajlandók vizet keresni maguknak, amikor elfelejtem meglocsolni őket. Ha eszembe is jut locsolni, akkor se mindig van rá idő, mert ha ott parkol a pilóta, akkor nem akarom az autóját lelocsolni.

Szóval a növények inkább itt a kollektív öngyilkosságot választják.

Valamit tenni kellett: a macskák vécének használták a területet, a szárított macskaszarral kevert port kavarta a szél.



Hosszú távon az előkertet szárazkertté szeretnénk átalakítani. A szomjas fű (és gaz) helyére helyi növényeket ültetnénk, ami megmarad, az pedig kap egy öntözőrendszert. Ezt a szárazkertet szerettük volna tanulmányozni, megtanulni, hogy kell csinálni.



Kikapáltuk a füvet, kiástuk a gyökereket, fóliával fegytük le a port, a gyűrűkbe tulipánhagymákat ultettünk és pár növényt, hátha megmaradnak. A növények kaptak egy öntözőrendszert. A szárazkert mellé letettünk járólapokat a pilóta autóbeállója felől. (Nem volt két egyforma méretű és színű járólap, de ezzel együtt tudtunk élni.)