Miután sikeresen átfoglaltam a koronavírus-oltás időpontját, már csak el kellett menni. Nagyon izgatottan vártam az oltást: reméltem, hogy Bill Gates mikrochipjével a véremben majd ingyen tudok 5g-n internetezni a belvárosban és talán telefonálni is sikerül készülék nélkül. Az nem volt világos, hogy be kell-e dugni hozzá a fülem és, hogy a maradék hajam lesz-e az antenna és hogy kell-e előfizetni a Netflixre, de reméltem ezek a problémák megoldódnak.
A kórház ajtajában pár ember szűrte az érkezőket, mindenkitől megkérdezte, hova jönnek. Amikor megmondtam, hogy oltásért jöttem, de nem tudom, hol van az oltópont, továbbküldtek a betegirányítóhoz, aki továbbküldött az ajándékbolt mellett strázsáló piros-fekete ruhás nőhöz, aki egyenesen továbbküldött a hosszú folyosón a következő piros-feketeruháshoz, aki egyből beirányított egy terembe. Itt ellenőrizték az adatokat. Öt adatfelvevőből lehetett választani, négyen szabadok is voltak, a legközelebbihez mentem. A fickó elkérte a dokumentet (jogosítvány), ellenőrizte az adatokat a gépben, megcsináltuk a következő időpontot a másidik oltásra, majd továbbküldött a következő folyosóra, ahol két nővér irányította a nem létező forgalmat. Úgy éreztem, eddig mindenki csak azért jött be dolgozni, hogy nekem mutassa, merre menjek.
A folyosó egyik ajtaja kinyílt és egy újabb nővér dugta ki rajta a fejét. Oda kellett mennem. A House-mosolyú fickó ismét ellenőrizte az adataimat, majd megkérdezte, van-e lázam, szoktam-e allergiás rohamot kapni oltásoktól, majd megkérdezte, jobb vagy balkéz. Közben még el is beszélgettünk, szúrt, kaptam egy oltási kártyát és már mehettem is a váróba, ahol kényelmesen olvasgattam kicsit, majd áttettem székhelyemet a kórházi kávézóba. Gondoltam, ha utol ér valami mellékhatás, akkor még jó helyen leszek a Starbucksban.
Senki se zongorázott. Ez volt a legfurább.
A kávézó mellett időtlen idők óta parkol egy Steinway zongora, amin önkéntesek klimpíroznak és ez nekem már hozzátartozott a kórházhoz, mint köpeny az orvoshoz.
Most meg senki se játszott.
Megittam a kávém és kiléptem a vidám tavaszi hóesésbe és elindultam hazafele.
Ez gyors volt.
De az a fránya telefon még nem működik!
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése