2022. december 7., szerda

Kerekelek

Tired

- BUMM - mondta valami az autó alatt, miközben a belső sávban suhantam százzal a fogász fele és a robbanától megijedni se volt időm, mert az autó sípolni kezdett, mint egy ideges közlekedési rendőr és sárga figyelmeztetések lepték el a műszerfalat, de nem igazán tudtam az autó nyavajgására figyelni, mert igyekeztem átvergődni hat sávon, hogy elérjem a leállósávot.

Utólag rekonstruáltam a tényeket, valamikor bekapcsoltam a vészvillogót és két kézzel fogtam a kormányt és közben dudáltam valahogy és fokozatosan lassulva eljutottam a leállósávra, ahol finoman fékezve megálltunk.

Ekkorra sikerült értelmezni is a dolgokat, a műszerfal szerint a bal első kerék defektes.


Flat

Álltam a leállósávban és arra gondoltam, elkések a fogásztól.

- De élek! - jutott eszembe és legyőztem a késztetést, hogy jó bloggerhez méltóan kiszálljak és dokumentáljam a defektes kereket és kivasaljon egy kamion.

- Hívd a 911-et bíztatott telefonon a szebbik Ribizli, aki az okosabbik is.

- 911, miben segíthetek?

Elmondtam hol vagyok.

- Küldünk egy rendőrautót, hogy biztosítsa, ne szálljon ki az autóból. Pótkereke van?

Nem válaszoltam sátáni kacajjal, a tölthető hibridben sok minden van, de pótkerék nincs. Valamiért pedig úgy gondoltam, hogy a kerékjavító készlettel nem sokra mennék ezek után. 

Aztán hívtam az autóklubot, AAA, amit össze lehet keverni az Anonim Alkoholistákkal, hogy küldjenek egy trélert.

- Gyorsabb kiszolgálásért és hogy pontosan megállapítsuk helyszínét, kérjük, kattintson az sms-ben küldött linkre - mondta egy szenvtelen robothang.

Rákattintottam a linkre.

- Nem tudjuk megállapítani az ön helyét.

Kikapcsoltam a lokációs blokkolást, de ez ezek után se működött.

Azaz egyszer igen, de akkor a pöttyöt nem lehetett odahúzni, ahol voltam. Valószínűleg azért, mert az nem cím, hogy az I-15-ös autópálya hídján. Tehettem volna a pöttyöt le a legközelebbi utcába, de ott nem találtak volna meg.

Újra telefonáltam és most nem néztem meg az sms-t, csak vártam, hogy mi a többi opció.

- Nyomja meg az egyes gombot - mondta a robot lemondóan.

Megnyomtam és jelentkezett egy kezelő.

Ekkor megkopogtatták az ablakot. 

A rendőr volt.

- Egy pillanat! - mondtam az autóklubnak és megbeszéltük a rendőrrel, hogy nincs ki az öt kerekem és, hogy húzódjak még lejjebb az úttól. Közben láttam, hogy a rendőrautó mögöttem áll villogóval.

Visszaemeltem a fülemhez a telefont, de az autóklub már letette.

Megint telefonáltam és szépen végigjátszottam ugyanezt a robottal, de most már pikkelt rám az a kétbites agy, mert sokkal több menün kellett végigmennem:

- Szeretne spanyolul beszélni?

- Nem.

- Utahban van?

- Utahban vagyok.

- Utahban van? - tényleg kétbites agya van....

- Igen.

- Nem hallom, Utahban van?

- IGEN! - úgy éreztem, hogy a vonal másik végén valahol egy mesterséges intelligencia röhög rajtam.

- Nem hallom, Utahban van?

Valamiért a telefonom úgy döntött, lekapcsolja magát az autóról.

Újra tárcsáztam és már lelki szemeim előtt már az aznapi főcímek lebegtek: Túlélte a durrdefektet az autópályán, de megölte a mesterséges intelligencia.

Megint telefonáltam.

Most sikerült.

- Hol van? - kérdezte az Élő Személy.

Mondtam, hol vagyok.

- Pontosabban?

Megmondtam.

Ekkor a diszpécser kimondta a világ legszebb mondatát:

- Akkor küldünk egy trélert. 

Legszivesebben köldtem volna neki virágot.

- Egy óra múlva ott van.

"Még jó, hogy nem küldtem virágot" - gondoltam.

- Hova szeretne menni?

Megmondtam. 

Elköszönt.

Ekkor jött a rendőr, hogy van egy komoly gond és neki mennie kell.

Ott maradtam egyedül és vártam a trélert, ami tizenöt perc múlva megjelent.

- Nagyon beteg vagyok - mondta a szaki - vagy Covid vagy influenza, de lehet, mindkettő. Nem maradna az autóban?

Maradtam.

Felveztettem a leengedett platóra és éreztem, hogy a tréler felemel autóstól és beleszáguldottunk a ködbe.


Flat

Életem legrázósabb útja volt, ahol páholyból néztem, hogy suhanunk az autópályán a ködben.


Örökkévalóság volt, mire a gumishoz értünk, de azért nem volt olyan hosszú idő, hogy a szaki elhunyjon a Covidos influenzájában.

Ekkor már csak gumit kellett szerezni az autóra.

Közben nem tudtam kiverni a fejemből, hogy nem is volt olyan rossz tegnap bankolni.

Flat

Nincsenek megjegyzések: