Utahban nincs lazúrkő.
Hogy hogy találtunk párat a Colorado partján, az rejtély.
De találtunk.
Az új hobbi szép kövek keresése és megmunkálása. De erről valamikor később.
Két dolgot tudok elképzelni, hogy kerültek ide a kék kavicsok: valaki bedobott egy marék lapis lazulit a vízbe, mi meg megtaláltuk.
A másik lehetőség, hogy a Dolores-folyó hozta valahonnan Colorado államból, ahol van egy bánya a négyezer méter magasan a Sziklás-hegység egy vonulatán.
Azt a bányát egy részegen elveszett birkát hajkurászó cowboy találta meg.
Amikor a ringó ló nemcsak az ittas cowboy kedélyét kavarta fel, a deli legény lecsusszant lováról és elmélyülten tanulmányozni kezdte az ebédjét és whiskyjét, majd meglepődött:
- Mi az a kék?
Rövid kotorászás után talált is pár gyönyörű kék követ.
Nyitott is egy bányát, épített egy kunyhót és szorgalmasan ásott, amíg le nem hullott a hó, akkor leköltözött egy szállodába és lazúrkővel fizetett. Mikor elolvadt a hó, visszamászott a hegyekbe, kunyhójában szabadidejében mormotákat etetett és ásta a követ.
Mikor elhunyt, fia, aki addig gitárművészként és fotográfusként dolgozott egy ócenjáró hajón átvette a bányát. (Nem, ez nem egy Rejtő-történet.)
A fotográfusból és gitárművészből lett bányász világjárás közben meggyűlölte a turistákat és pisztollyal fogadta őket: általában a levegőbe lőtt, ha meglátott valakit.
Telente ő szobát bérelt a közeli kisvárosban és jórészt a könyvtárban olvasgatott és nagyon morc dolgokat mondott, ha valaki közel ment hozzá, de a könyvtárban nem lövöldözött. Valahogy mégse volt nagyon népszerű.
Amikor a hetvenes évek elején meghalt, mindenki azt hitte, közpénzen kell eltemetni, ám kiderült a 69 ezer dollárt hagyott a városi könyvtárra, hogy legyen ott egy külön zeneterem, ahol zenét lehet hallgatni.
Akárhonnan is jöttek a kövek, szépen meg lehetett őket csiszolni.
Sőt, medált is lehetett belőlük csináni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése