Az Öngyilkosok-sziklájánál volt egy ösvény, amit kihagytunk pár éve. Ez a patak vonalát követte felfele.
Tudtuk, nem lesz hosszú, mert az autópályák csomópontja lezárta a völgy végét és elvágta a továbbhaladás útját.
De addig fel akartunk menni.
Grafiti borította sziklák közül egy töltésen futó ösvényre értünk, egyik irányban egy óriás pocsolya terpeszkedett, a másikban rohant a megáradt patak.
A két víz közötti erdősávban hatalmas, rozsdás csődarabok hevertek - egy régi vízveteték maradványai.
Itt láttuk meg a cápát, ami talán a még nagyobb áradásra vár.
Ez volt a legjobb és legötletesebb grafiti, amit itt láttunk.
Puppey is elismerően nézte a vadállatot.
- Esetleg, én még sose csináltam ilyent, esetleg, megjelölhetem a cápát?
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése