Lélekvadászok az ajtóban

MEGJEGYZÉS: A fotó illusztráció. 

Kop-kop-kop

Puppey átváltott vérfarkas üzemmódba és ugatással próbálta szétszedni az ajtó másik oldalán állókat. 

Kinyitottam az ajtót és rutinosan elkaptam a minitank nyakörvét mielőtt beszakította volna az ajtó előtt állók dobhártyáját. 

- Gavaris pa ruszki? - kérdezte az ajtó előtt álló jólöltözött nő, miközben a mellette álló férfi kedvesen mosolygott. 

- Nyemnoska - feleltem ellőve orosz tudásom jelentős részét. A pár arca felderült és olyan szóáradatban törtek ki, mintha egy hónapja nem beszéltek volna senkivel 

Felemeltem kezem:

- Harmincöt éve tanultam! Lassabban! Angliszki?

Az angliszki az nem ment nekik. 

Azt nem tudtam megmondani, hogy bővítetlen és jelzős szerkezetek nélküli tőmondatokban plíz. De valószínűleg azt már nem hallgatták volna meg. 

Újabb szóáradat. Most nem szakítottam félbe, mert olyan boldognak tüntek, hogy mondhatják. Puppeyt ez nem hatotta meg, továbbra is figyelmeztetett arra, hogy idegenekkel beszélek. Azaz idegeneket hallgatok. 

Közben a pár mondta a magáét életről, Istentől, igazságról és még a Szvigyeteli Jehovi-t is kivettem a szövegből. 

De mit keres két Jehova Tanuja lélekvadász Utahban? És mit várnak? Hányan beszélnek itt oroszul? Majd Jehov megtanítja oroszul a potenciális megtérőket? A mormonok legalább megtanulják a nyelvet, mielőtt mennek hittéríteni. 

Persze jobb itt hittéríteni, mint tiltott vallási csoport tagjaként lábbal felszedni egy aknamezőt valahol az ukrán fronton. Szóval örültem, hogy itt vannak, de azért a lelkem nem adtam nekik. 

A klasszikus háromszavas válasszal megmentettem őket attól, hogy Puppey halálra nyaldossa őket:

- Cpasziba, nyet, daszvidanyia.