Lelet

Ha eztel az állomással valami történik, azonnal hívni kell ezt a számot. 

Ami budapesti. 

És hatjegyű. 

Könnyű utiolvasmány

Matolcsy György: Magyar jövőkép és stratégia (2010-2030) - olvastam a reptéren árult könyv címét. Egyértelműen egy könnyű nyári olvasmány volt, amit tömegek olvasgatnak utazás közben.

Nincs ezzel semmi gond.

Sokan szeretik a jó sci-fit.

Kihalás szélén

Azt hittem, már nincsenek telefonfülkék igazi telefonnal. 

Vajon hányan telefonálhatnak innen?

Lehet, kémek, akik nem akarják, hogy lenyomozzák őket?

Fura cégérek földje

Az első tábla tetszett. 

A második is. 

A harmadiknál felhúztam a szemöldököm. 

A negyediknél már csak mélán fotóztam. 

Ezért szeretek Budapesten sétálni. 

48-as emlékmű

Azt hiszem, itt valaki 1948-at vésett 1849 helyett. 

Szerencsére észre is vette. 

Diszkó vagy madárdal

- DISCO DISCO PARTIZANI - hatolt be a zaj a tudatomba. 

Pincenapok voltak és a buli hangja valahogy átrepülte a két kilómétert és beleesett a fülembe. 

Egy óra volt. 

Hajnali. 

Fordultam egyet és aludtam tovább. Reggel ötkor aztán arra ébredtem, hogy nem hallok valamit. 

A madarakat. Minden reggel öt körül a madarak boldogan köszöntik a napot (romantikus értelmezés) vagy megijednek egy hajnali ragadozótól (realista értelmezés).

Most meg se szólaltak. 

Ezek szerint ha buli van, a madarak is másnaposak. 

Csak futóknak

Se bicaj, se kutya, se babakocsi. 

Futni azt lehet. 

Öregautó nem vén autó

A jobbkormányos Suzukit a cetli miatt vettem észre és mivel mániákusan el szoktam mindent olvasni, ráközelítettem és ismét bebizonyosodott, hogy öregautó az nem vénautó, mert a huszonkét éves Suzi egyenesen Angliából érkezett. 

Az algoritmus ajánlata

 

Értetlenül néztem a Marketplace ajánlatára. 

Miért kínál nekem ilyen? Kajakot, tutajt, hajót megérteném. De miért hiszi azt, hogy nekem szükségem van két furnikular fülkére (aminek az ajtaja tökéletesen működik)?

Aztán rájöttem. 

Tegnap libegőzni voltunk. 

Egy jótanács

Ez egy nagy igazság. 

Acélsodrony

Eddig nem vettem észre, hogy a dunai pontonok hajókötelei hogz bevágtak a rakpart szikláiba. 

Értelmezés

- Magányos nő miért nem mehet be?

Változó fények

Zötyögött velem a villamos a körúton, döcögött és csodálkoztam, hogy milyen sötét lett ez a város és ahogy felgurultunk a Margit-hídra a kivilágítás is haloványabbnak tünt és már kezdtem volna elkeseredni, amikor észrevettem, hogy sötétitettek az ablakok. 

Hülye mosolyok plakátjai

Nem tudom, ki szerkeszti, editálja a planátokat, de itt több politikus mosolya, szája Shaun the Sheep-re emlékeztet. 

Sajnálom. 

A Hülye Járások nem látszanak a plakátokon. A hülye mosolyok igen. 

Pozitív kolbász

Álltam a sorban és beszívtam a kolbászok illatát. 

“Nem vegetáriánusnak való vidék” - mosolyogtam és vártam, hogy sorra kerüljek és vegyek egy szál szarvaskolbászt. 

- Milyen a libatepertő? Kinézetre nagyon szép - mondta az idős és egyszerűen öltözött hölgy. 

- Tessék - nyújtott neki egy kostolót a fickó. 

- Nagyon finom! Kérek egy kisebb marékkal. Drága ez nekem 600-ért. 

- 1600 asszonyom, több éve volt 600- válaszolta az eladó miközben akkurátusan bezacskózta a tepertőt. 

- Jak, akkor nem kérem. 

- Tessék, vigye! Nem kell kifizetni. 

Ettől már jó napom lett, annak ellenére, hogy egy nagy doboz volt a vállamon (erről később). 

- Mit adhatok? - nézett rám az eladó. 

- Egy szál szarvas és egy szál szürkemarha-kolbászt - adtam meg magam a pozitív hangulatnak. 

- A kacsa kolbász milyen? Nem tudom elképzelni. 

- Tessék, kostolja meg!

Nagyon jó volt. 

Zsírtartály ürítő csonk

Nem tudom mi ez és nem is akarom tudni. 

Teleportálás?

A kép alját levágtam. 

A lényeg a teteje. 

Be is karikáztam a tetejét. Az oroszok kijöttek a spájzból és már Tihanyban vannak!

Vevőszolgálat

Természetesen első a vevő, akinek észrevételét és kérdéseit szívesen várják. 

Banki pillanatok

Bementünk egy bankba adategyeztetni, mert van egy réges régi számlám, amihez évek óta nem nyúltam. 

Van az egy évtized is. Meg egy kicsi. 

Bankban előttünk egy hölgy húzott számot. Megnézte. Tapizta az érintőképernyőt, ami adott még egy számot. Megnézte. Nyomogatta az érintőképernyőt, ami adott még egy számot. Megnézte. Követhetetlen gyors ujjmozgással tovább száguldott a menük között, mint éhező az étlapon. Kapott egy újabb számot. Megnézte. Megint ledobolt rajta egy Queen dobszólót és kapott egy cetlit és ekkor egy Pink Floyd szólót dobolt le és kapott egy cetlit, majd amikor látta, hogy az egyik számát kihúzták, BINGO kiáltás helyett csak annyit mondott:

- Ha valakinek kell, itt van pár szám - eztel a maréknyi - tucatnyi- fecnit ledobta egy pultra és elsietett. 

Egy reszketeg fickó került sorra, aki nehezen találta el az ikonokat és minden egyes ütésére az állvány kilengett, egyre nagyobb szögben (biztosan egy ikonoklaszta képromboló volt, aki az ikonok halálos ellensége). 

Mikor már 42 fokban dőlt meg a képernyő, akkor a nyomtató elhalóan csak annyit hörgött, hogy zörrr. Ezzel már elégedett volt és továbblépett. 

Már csak egy hölgy állt előttünk. Ő mindent bepötyögött és a masina azt mondta neki: zörrrrrr. De számot nem adott. Megint megpróbálta, aminek nyekergésbe fulladó zörrrrr zörrrrrrrr lett a vége. Szám nélkül. 

Tovább lépett. 

Mi kerültünk sorra. Hamarosan megtaláltam az Adatváltoztatás gombot. Megböktem finoman. 

Zöörrrrrrrrr - hörögte a gép és még egy elhaló nyikk-et is hozzátett. De a számot kiírta és én megjegyeztem. 

A képromboló (vagy gépromboló?) közben egy banki hölggyel beszélt:

- Csak pénzt szeretnék! Húszezresekben. 

- Nincs húszezresünk. Csak tizesben tudom adni. 

- De én huszasokat szeretnék. 

- Ha nincs, nem tudok adni, csak tíz van, az meg kellhet később. 

- Én tényleg huszasokat szeretnék. 

- Minek huszasban, a tizes is jó!

- Akkor kaphatom ötezresben?

Sorra kerültünk. 

- Szeretnék szólni, hogy a sorszámautomatában nincs papír. 

- Előfordul. 

Az adategyeztetés és aláirandó papírok tengerében az ügyintéző felnézett rám. Ebben a bankban én tizenöt éve nem jártam. A számlához nem nyúltam. 

- Meg kell néznünk, hogy az amerikai adószáma jól van-e a rendszerünkben. 

És elémtette az amerikai tb számom. Amit én itt sose adtam meg. 

Gondoltam valamit, de aztán elnyomtam gondolatomat is. Mert azt is olvassák. 

Merülj el a kultúrbbandnfn

- Merülj el a kultúrálban! - olvastam. 

Valahogy nem jöttek össze a betűk. 

Vajon mi rendezhette át a mondatot? És hogyan?

Lehet, sose fogom megtudni. Akkor se ha elmerülök a kultúráLban. 

Az én hősöm

Végre sikerült találkozni hősömmel, kedvenc mesefigurámmal. 

A jövő régésze

Ha majd kétezer év múlva egy régész kiássa a “Hermann Ottó emlékére” dedikált halat és mit sem tud majd az egykor itt elterülő országról, lehet, hogy több cikket is fog írni a Herman Ottó nevű halról. 

Veszélyes római kút

A kút veszélyes - olvastam a római rommezőn Gorsiumban. 

Elképzeltem, ahogy a kút a turisták után oson, majd hirtelen elnyel egyet. 

Vajon ki a veszélyesebb? A kút vagy az az előző posztban emlegetett anya?

Veszélyes anya

Sose fogom megtudni, hogy anyatigrist vagy egyéb veszélyt tartanak ott benn. 

De talán jobb is…

Tinódi Lantos

Véletlenül belebotlottam Tinódi Lantos szobrába. 

Illetve Tinódi lantos szobrába. 

Aminek elámultam egy domborművén, ami azt a késői órát ábrázolhatja, amikor Tinódi egy összecsapásban megsérül, ahogy ezt a neve is mutatja régies formában. 

Sebestyén. 

Bocsánat. 

Nyissz - mondja a szablya. 

Először arra gondoltam, hogy tényleg lefejezik a törököt a domborművön. 

Aztán rájöttem, hogy valószínűleg letört. Hacsak a huszár nem vágta le a török lábát is. 

A sajátjával együtt. 

Aztán a Monty Python-os műveltségű török biztosan felajánlotta, hogy egyezzenek ki döntetlenben.