Pozitív kolbász

Álltam a sorban és beszívtam a kolbászok illatát. 

“Nem vegetáriánusnak való vidék” - mosolyogtam és vártam, hogy sorra kerüljek és vegyek egy szál szarvaskolbászt. 

- Milyen a libatepertő? Kinézetre nagyon szép - mondta az idős és egyszerűen öltözött hölgy. 

- Tessék - nyújtott neki egy kostolót a fickó. 

- Nagyon finom! Kérek egy kisebb marékkal. Drága ez nekem 600-ért. 

- 1600 asszonyom, több éve volt 600- válaszolta az eladó miközben akkurátusan bezacskózta a tepertőt. 

- Jak, akkor nem kérem. 

- Tessék, vigye! Nem kell kifizetni. 

Ettől már jó napom lett, annak ellenére, hogy egy nagy doboz volt a vállamon (erről később). 

- Mit adhatok? - nézett rám az eladó. 

- Egy szál szarvas és egy szál szürkemarha-kolbászt - adtam meg magam a pozitív hangulatnak. 

- A kacsa kolbász milyen? Nem tudom elképzelni. 

- Tessék, kostolja meg!

Nagyon jó volt.